RUSZNÁK MIKLÓS, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr.
Igen tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága kivételes eljárásban megvitatta a hegyközségi szervezetekrõl szóló T/200. számon beterjesztett törvényjavaslatot, továbbá az ahhoz benyújtott módosító javaslatokat.
Mielõtt a bizottságban lezajlott vitákról érdemben szólnék, néhány általános dolgot engedjenek meg, hogy tisztelt Képviselõtársaim elé tárjak.
A hegyközségi szervezetekrõl szóló törvényjavaslat abból indul ki, hogy igazán fontos gazdasági érdek az úgynevezett minõségi bortermeléshez, a borvidékek, illetve bortermõhelyek termeléséhez fûzõdik, ezzel összefüggésben az eredetvédelemhez.
A törvény rendelkezései szerint hegyközséget kell alakítani a törvény hatálya alá tartozó településeken, ha annak közigazgatási területén legalább ötven hektár árutermõ szõlõültetvény van és azok az ingatlanok legkevesebb tíz termelõ használatában vannak. Ha egy vagy több településen a hegyközség megalakításának az elõzõ feltételei nincsenek meg, az egymáshoz legközelebb fekvõ szõlõterületekkel rendelkezõ települések termelõinek közös hegyközséget kell kialakítaniuk.
A törvénytervezet mintegy 430 településre, borvidéki településekre és bortermõhelyi vidékekre alkot szabályt, törvényt.
A hegyközségi rendszer hármas tagozódású: hegyközség, hegyközségi tanács és országos szinten a hegyközségek nemzeti tanácsa.
Nagyon fontos hangsúlyozni és kiemelni, hogy a törvénytervezet szerint a hegyközségi szervezetek önkormányzati alapon mûködõ köztestületek, amelyek kötelezõ tagsággal járnak és a testületek megfelelõ hatáskörrel vannak felruházva.
Szeretném a figyelmet ráirányítani arra, hogy a törvény alapján e köztestületek nem kifejezetten érdekvédelmi szervezetek, hanem a bor hírnevének a helyreállítása a cél. Ezzel összefüggésben a minõség és az eredet alapján védi a terméket a törvény, természetesen a termelõk érdekében.
A bizottság a törvényjavaslat elfogadását támogatja, a módosító javaslatokról pedig az ajánlás szerint foglalt állást. Az ajánlás elsõ fejezete a mezõgazdasági bizottság módosító javaslatait és az általa támogatott módosító javaslatokat, második fejezete pedig a mezõgazdasági bizottság által nem támogatott módosító javaslatokat tartalmazza.
Szerepelnek még a visszavont módosító indítványok felsorolt pontjai, de ezeket az ajánlás teljes részletességgel már nem tartalmazza. Hiszen ezek egy részét a képviselõtársak vissza is vonták.
Mindenféleképpen meg kell említenem azon képviselõk nevét, akik módosító javaslataikkal és munkájukkal jobbították ezen törvényjavaslatot. Ezek a képviselõk a következõk: az MSZP részérõl Karakas János, dr. Várnai László, az SZDSZ részérõl dr. Bálint György és dr. Puha Sándor, a kisgazdapárt részérõl dr. Gyõriványi Sándor, dr. K. Csontos Miklós, Nemes Miklós, az MDF részérõl dr. Farkas Gabriella, dr. Sepsey Tamás, a KDNP részérõl Rusznák Miklós, a Fidesz részérõl Balsay István, Kósa Lajos, Sümeghy Csaba és Glattfelder Béla.
Ezen képviselõk több mint száz módosító indítványt nyújtottak be, és ezen belül mintegy negyven bizottsági módosító indítvány keletkezett. Ezek közül csak néhányat próbálok kiemelni.
Mindenekelõtt meg kell jegyeznem, hogy a bizottság a törvény koncepcionális megváltoztatását, az erre irányuló módosító javaslatokat nem fogadta el. Ezek fõként a kisgazdapárt módosító javaslatai voltak. Õk a gyümölcs-termõhelyi településekre is ki akarták terjeszteni a törvény hatályát, továbbá a felvásárló-szervezetek ne legyenek a hegyközség tagjai, valamint hogy ne legyen kötelezõ a hegyközségi tagság.
A Fidesz módosító javaslatai közül két tételt említek meg. Az egyik: a hegyközség jogosult mûködési területén egységnyi területen a termelhetõ szõlõ, must mennyiségének meghatározása, valamint a hegyközség kötelezõ tagja kell hogy legyen az a felvásárló, aki legalább két tonna szõlõt, illetve tizenöt hektoliter bort vásárol.
Az SZDSZ részérõl Puha Sándor felvetette: az agrárkamarának fizetendõ tagdíj összege az adott idõszakra a hegyközségnek fizetett tagdíj összegével csökkenthetõ.
A bizottság nem azért nem támogatta, mert nem értett vele egyet, hanem azért nem, mert ezen törvény keretében nem módosítható ez. A kamarai törvényt kell majd ennek irányában módosítani.
Ki kell emelnem azt az elõkészítõ bizottságot, amely kezdettõl fogva szívén viselte ennek a törvénynek a születését, gondozását és a törvénymódosító javaslatok befogadását.
Az elõkészítõ bizottság néhány módosító javaslatát, indítványát fontosnak tartom, hogy kiemeljem. Az 56. § (1) bekezdés szerint - a javaslat alapján - a hegyközségi szervezetek megalakításával járó költségek fedezésére a központi költségvetésbõl támogatás igényelhetõ. Az eredeti elõterjesztés visszatérítendõ támogatásról szólt. A jelenlegi idõszakban a szõlõtermelés általában veszteséges és - támogatás nélkül - veszélybe kerülhet ennek a törvénynek a végrehajtása.
(17.10)
Második pontként kiemelendõ: több hegyközség akkor alapítható az eredeti törvénytervezet szerint, ha ezer hektár helyett ötszáz hektár árutermõ szõlõültetvény tartozik hozzá, és területileg összefüggõ egységet alkot.
A törvény a megalakulást jobban megalapozza azzal, hogy idõrendben 1995. december 31. a felsõ szint megalakulásának végsõ dátuma, és idõpontban széthúzza egy-egy szintnek a megalakulását.
Az elõkészítõ bizottságban vita folyt a mûveletlenül hagyott ültetvények sorsáról. A törvény egyértelmûen fogalmaz, és végsõ soron megfelelõ határidõ biztosításával felszólítja a tulajdonost a szükséges talaj- és növényvédelmi munkára. Ha a felszólítás eredménytelen, a tulajdonos költségére elvégezteti a szükséges munkálatokat, vagy gondoskodik az ültetvény mûvelésérõl, a termék szüretelésérõl, értékesítésérõl, és a befolyt összeget a költségek levonása után a tulajdonosnak kifizeti, vagy különbözet megtérítésére kötelezheti.
Ezen kívül számtalan módosító javaslat érkezett még be a bizottsághoz, amelyek jobbító szándékkal részben vagy egészben be lettek építve a törvénybe.
Úgy érzem, a bizottság a hatpárti konszenzuson nyugvó törvénytervezetet tisztességgel, becsülettel ajánlhatja a tisztelt képviselõtestületnek. A mezõgazdasági bizottság egyhangú szavazással támogatta vagy elvetette a módosító indítványokat az elõterjesztõ FM képviselõjének teljes egyetértésével.
Végsõ soron föl szeretném hívni a törvényhozás egy pontjára a figyelmet a következõképpen: A hegyközségekrõl szóló törvényjavaslat nem ad megoldást arra, hogy miként lehet végrehajtani a hegyközség azon határozatát, amellyel az valamely tagját pénzbírság megfizetésére kötelezi. Az ilyen határozat ellen a tagnak joga van keresettel a bírósághoz fordulni. Ilyen esetben a bírósági eljárás jogerõs befejezését követõen, ha marad a pénzfizetési kötelezettség, a bírósági ítélet lesz a végrehajtó okirat.
Ha viszont a tag a hegyközségi határozatot nem támadja meg, az jogerõssé válik, de nem olyan okirat, amely végrehajtható lenne. Az államigazgatási eljárás szabályai szerint nincs helye végrehajtásnak, mert nem közigazgatási ügyben, hanem a szervezet belsõ normáinak megszegése miatt önkormányzati jogkörben eljárva hozta a határozatot a hegyközség. Bírósági végrehajtás pedig azért nem lehetséges, mert annak csak olyan okirat tekintetében van helye, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el.
Ilyen körülmények között a hegyközségnek nincs más lehetõsége, hogy érvényt szerezzen a határozatnak, mint fizetési meghagyásra irányuló eljárást kezdeményez, ami perré alakulhat, ha a tag ellentmond, és hosszas bírói eljárás eredményeként, majd az azt követõ végrehajtási eljárás révén juthat hozzá a pénzhez a hegyközség. Az sem kétséges, hogy indokolatlan ilyen további laufot adni a kötelezettnek, miután a határozat ellen nem élt keresetindítás jogával.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény lehetõvé teszi, hogy a bíróság végrehajtási záradékkal lásson el olyan okiratokat, amelyek ellen már nincs további jogorvoslati lehetõség, és más végrehajtás, államigazgatási adóhatály alá nem tartoznak. Ilyen például a munkáltató által hozott és a munkáltatót kötelezõ határozat, a települési önkormányzat jegyzõjének bizonyos ügyekben hozott határozatai, az Orvosi és az Ügyvédi Kamarák fegyelmi ügyben hozott határozatai és így tovább.
Miután az utóbb említett két testület határozatai tekintetében lehetõség van a bírósági végrehajtásra, indokolt lenne ezt más köztestületek esetében is lehetõvé tenni. Egyrészt, mert köztestületrõl lévén szó, törvény biztosítja az ilyen jellegû határozatok ellen jogorvoslat lehetõségét, másrészt kívánatos volna elkerülni azt, hogy a határozatnak csak a fentebb vázolt nehézkes és lényegében ismételt procedúrával lehessen érvényt szerezni. Jóllehet a különbözõ okiratoknak bírósági végrehajtási záradékkal való ellátása kivételes intézmény, mégis, ha bármely munkáltató határozata esetén lehetõvé teszi a törvény a munka törvénykönyvében foglalt garanciális szabályokra való tekintettel - legalább annyira indokolt lenne megtenni a köztestületek, így a hegyközség határozatai tekintetében is.
A bizottság véleményét akként foglalom össze, hogy kérem a képviselõket, az Országgyûlést, a bizottság ajánlása alapján fogadják el a hegyközségi törvényjavaslatot, mert azt hiszem, ez olyan konszenzuson alapul, ami - amint miniszter úr is említette -, karácsonyi ajándék is lehet mindnyájunknak, akik ezt a törvényt várták.
Köszönöm szépen. (Taps.)