DR. BÁLINT GYÖRGY, az SZDSZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akár centenáriumot is ünnepelhetnénk, mert az elsõ magyar hegyközségi törvényt 1894-ben, XII. törvény néven alapították, alkották meg az elõdeink.
Ez a törvény 55 éven keresztül jól, eredményesen szolgálta a magyar szõlõ- és borgazdaság ügyét, majd 1949-ben - 45 évvel ezelõtt - megszüntették, visszavonták, felfüggesztették a törvénynek a mûködését, és föloszlatták a hegyközségeket. Ez bizony nagyon rossz hatással volt a magyar szõlõ- és bortermelésre, mert különben is a makro- és mikroökonómiai körülmények nem nagyon kedveztek a szõlõtermelésnek, elsõsorban pedig a bor minõségi termelésének.
Nyilvánvaló, hogy a bor egy olyan agrártermék, amelynek elsõsorban a minõségi paraméterei döntik el a piaci értékét, és sajnos, a gyakori birtokviszony-változások, valamint a közgazdasági körülmények alakulása is elsõsorban arra serkentette a termelõket, hogy minél több bort termeljenek, és kisebb jelentõséget szenteljenek a bor minõségének. Éppen ezért erõsödött az utóbbi években a szõlõ- és bortermelõknek az az igénye, hogy szülessék meg egy olyan jogszabály, amelynek a magyar bor kissé megtépázott tekintélyét sikerül majd helyreállítania.
Ezért örültünk nagyon annak a lehetõségnek, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium által kidolgozott hegyközségi törvényjavaslat vitái során kialakíthattuk azt a törvényjavaslatot, amely ma önök elé került, és remélem, hogy elfogadásra is kerül majd.
Ennek a minõségi orientációnak van néhány pillére, amelyet érdemes talán felsorolni, elmondani, merthogy ezek nagyon jellemzõek a magyar szõlõ- és borgazdaságra. Az, hogy nekünk azokat a fajtákat kell elõtérbe helyezni és elõnyben részesíteni, amelyek a világpiacon jól eladhatók, és amelyhez a hegyközségek sok segítséget tudnak nyújtani; hogy meg lehet határozni azokat a mûvelésmódokat, azokat a növényvédelmi eljárásokat, amelyek a leggazdaságosabban, leghatékonyabban és a környezet legkisebb szennyezése mellett szolgálják a szõlõtermesztés ügyét; hogy a hegyközségek meghatározhatják a szüret optimális idõpontját annak érdekében, hogy a legjobb minõségû szõlõt, mustot, bort lehessen betakarítani; hogy szolgáltatásokkal és szaktanácsadással állnak a termelõknek a rendelkezésére; hogy megmûveltetik azokat a szõlõket, amelyek sajnos évrõl évre nagyobb számban találhatók meg a borvidékeinken, amelyeket a tulajdonosaik nem mûvelnek meg kellõ alapossággal, vagy egyáltalán nem, és védik - minden piaci eszközzel is - a termelõknek az érdekeit.
A szõlõtermelõk nagyon népes tábora bizalommal várja ezt a törvényt, és azt várja tõle, hogy a magyar bornak a tekintélye gyorsan emelkedni fog, és úrrá tudunk lenni azokon a piaci nehézségeken, amelyekkel az elõbbi tíz-tízenöt esztendõben sokszor csak részben tudtunk megbírkózni.
(17.20)
Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül lesz diadalmenet a hegyközségek megalkotása, mert ez bizonyos kötelezettségekkel is jár a hegyközségek tagságára vonatkozóan, hiszen tagdíjat kell fizetniük. Most, amikor egyelõre a bor jövedelemtermelõ képessége nem túlságosan nagy, ez újabb terheket ró, rak a termelõk vállára, akik azonban - amennyire a magyar szõlõ- és bortermelõ társadalmat ismerem - szívesen vállalják ezeket a kötelezettségeket és nehézségeket annak érdekében, hogy felvirágozzék a magyar szõlõ- és bortermelés, hogy hálásak lehessenek annak az Országgyûlésnek, amely újra megalkotta a hegyközségi törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)