DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és remélem, hogy képviselõ úr is megelégedett lesz azzal, hogy a megszólított igazságügy-miniszter úr helyett, illetve mellett én válaszolok. A helyett és a mellett arra vonatkozik, hogy egyébként valóban mind a ketten szerepelünk felelõsként a képviselõ úr által hiányolt médiatörvény elõterjesztõiként.
Általában azzal szoktam kezdeni az interpellációkra és kérdésekre adott válaszokat, hogy megköszönöm a képviselõ uraknak, hogy kérdést, illetve interpellációt intéznek hozzám. Ezt nemcsak az illendõség diktálja, hanem az is, mert úgy gondolom, hogy valóban a demokrácia alapszabályához tartozik az, hogy az itt ülõ minisztereket kérdezzék a képviselõk. Úgy gondolom, hogy ez helyes is, és így van rendjén. A képviselõ úrnak is szeretném most ezt megköszönni, de azon túl, amiket az elõbb mondtam, itt még egy speciális indok teszi számomra fontossá, hogy ezért valóban köszönetet mondjak, méghozzá az, hogy személy szerint is nagyon fontosnak tartom a médiatörvény meghozatalát. Átélve az elmúlt évek parttalan vitáit, tudjuk jól, hogy milyen lényeges és fontos ez. S én nagyon helyesnek és kívánatosnak tartom, hogy az ellenzék a maga eszközeivel is sürgesse ennek a törvénynek a Ház elé terjesztését.
(14.50)
Képviselõ úrnak elmondhatom, hogy a törvényjavaslat gyakorlatilag kész, és a korábbi tervezetek számos elemét tartalmazza, de azoknál korszerûbb. A köz- és magánrádiók, -televíziók függetlenségét erõsebb garanciákkal bástyázza körül, tekintettel az Alkotmánybíróság döntéseiben megfogalmazott követelményekre is.
A törvényjavaslat elõterjesztéséért az Igazságügyi Minisztérium mellett felelõs Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium vezetõjeként a kormány megalakulása után azonnal kezdeményeztem a törvény-elõkészítõ munka megkezdését. Júliustól szeptemberig többfordulós, a parlamenti pártok és a rádiós, televíziós szakmai szervezetek részvételével folyó tárgyalások alapján elkészült az új tervezet, amit az Országgyûlés még az õsszel elfogadhatott volna. A csúszást az okozta, hogy a rádiózás és a televíziózás szabályozásának közismerten kényes témájában az ellenzéki pártokkal - és leginkább a kormánykoalíción belül - is további egyeztetésekre volt szükség októbertõl mostanáig. A törvénytervezet szövegébe az ellenzéki pártok számos javaslata és észrevétele is bekerült, mint nyilván ezt képviselõ úr is tudja. A minisztériumok között most zajló egyeztetés befejezése után jövõ év januárjában a kormánynak - az ellenzék írásos véleményének ismeretében - döntenie kell a törvényjavaslat szövegérõl és annak az Országgyûlés elé terjesztésérõl. Így az ellenzék javaslatára még január végén, a parlamenti plenáris vita megkezdése elõtti utolsó hatpárti egyeztetés segíthetné a törvény mielõbbi elfogadását.
Személyes meggyõzõdésem szerint elõdjével szemben ez a kormánykoalíció és ez a kormány képes kell hogy legyen arra a történelmi önkorlátozásra, ami egy, a rádiók és televíziók függetlenségét biztosító törvény megalkotásához szükséges. Bízom benne, hogy mindkét koalíciós pártnak és az ellenzéknek is konstruktív, eltökélt szándéka a Magyar Televízió és a Magyar Rádió körüli, évek óta húzódó bizonytalan, átmeneti állapot megszüntetése, a köztelevízió és a közrádió stabil mûködési feltételeinek megteremtése, valamint annak biztosítása, hogy végre Magyarországon is a magánrádiók és a magántelevíziók sokasága kínálhasson választási lehetõséget a hallgatóknak és a nézõknek.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)