DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Elõször is köszönöm a kérdését, és szeretném azt elmondani, hogy a képviselõ úr egy rendkívül fontos témára irányította rá a figyelmet.
Valóban nagyon hasznosnak tartom azt, hogy errõl beszélt itt a Házban, ugyanis magam is több alkalommal hangsúlyoztam az elmúlt hónapok során is, amikor iskoláról, közoktatásról beszéltünk, hogy talán nem beszélünk eleget azokról a kisközségekrõl és kistelepülésekrõl, azokról az önkormányzatokról, amelyek hátrányos helyzetben vannak, és a közoktatás ügye valóban különösen válságos ezeken a településeken. Helyenként szinte a szakadék szélén egyensúlyoznak az iskolák, ahogy képviselõ úr is beszél interpellációjában errõl a kérdésrõl, és valóban nagy erõfeszítéseket kell tennünk azért, hogy próbáljuk megõrizni azt az esélyegyenlõséget, amit ön is hiányol, illetve amit számon kér rajtunk; ennek a biztosítását az adott ügyben is, itt Olcsvaapáti kérdésében.
Engedje meg ezért, hog kérdésére egy kicsit szélesebb kitekintéssel válaszoljak. Egyébként belügyminiszter úrral konzultáltunk a kérdés elõtt, úgyhogy azokat a kérdéseket, amelyeket irányába is megfogalmazott, majd megpróbálom én megválaszolni.
(15.00)
Elõször is annyit mondanék, hogy a közoktatási törvény elõírásai igyekeztek kedvezõ helyzetet teremteni ahhoz, hogy a kistelepülések helyben meg tudják teremteni az ott élõk részére az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás feltételeit. A törvény 3. számú melléklete határozza meg ugyanis azokat a csoport-, illetve osztálylétszám-normatívákat, amelyek alapul szolgálnak a pedagóguslétszám meghatározásához. Ez azért nagyon fontos kérdés, mivel a közoktatás új finanszírozási rendjének kialakításánál elsõdleges szempont lesz az óvodában, iskolában dolgozók foglalkoztatásához szükséges illetmény, valamint az ehhez kapcsolódó pótlékok és ezek járulékainak a költségvetés részérõl történõ garantálása. Míg az óvodai csoport átlaglétszáma húsz gyermek, és ehhez kell biztosítani két óvodapedagógust, addig az ezer állandó lakosnál kisebb településeken ez a létszám 25 százalékkal csökkenthetõ, az 500 állandó lakosnál kisebb településeken pedig - a példa is errõl szólt - ez a csökkentés elérheti az 50 százalékot. Ez annyit jelent, hogy tíz gyermekbõl álló óvodai csoport esetén is biztosítania kell a központi költségvetésnek a két óvodapedagógus foglalkoztatásához szükséges támogatást.
Hasonló a megoldás természetesen az itt mûködõ iskoláknál is, a finanszírozásnak ez a rendszere azonban ebben az évben még nem lép hatályba. Elképzeléseink szerint 1996. január 1-jére tudjuk befejezni azokat a munkálatokat, amelyek lehetõvé teszik az új rendszerre való áttérést. Addig is azonban a most megszavazásra kerülõ 1995. évi költségvetés tervezetében találhatók olyan rendelkezések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatok segítséget kapjanak feladataik megoldásához, és megnyugtatóan ellássák azokat.
A tervezet 5. számú melléklete a helyi önkormányzatok által felhasználható központosított elõirányzatok közül a 15. sorszámon kiemelt elõirányzat alatt 1 milliárd 200 ezer forintot irányoz elõ az 500 fõ alatti lakosú községi önkormányzatok támogatására. A támogatás pályázati úton kerül szétosztásra.
A 6. számú melléklet - az elmúlt évek gyakorlatának megfelelõen - a vis maior helyzetbe került helyi önkormányzatok, valamint a saját hibájukból tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok részére - önállóságuk és mûködõképességük érdekében, rendszerszerûen - az elõzõ évinél magasabb összegû, 6,4 milliárd forintos elõirányzatot tartalmaz. A törvényjavaslat rendelkezik a támogatás feltételeirõl, az eljárás rendjérõl is, ezért a képviselõ úr által jelzett külön intézkedésre ebben az esetben nincs szükség.
Tájékoztatom továbbá képviselõ urat, hogy a Belügyminisztériumtól kapott információim szerint elkészült a saját hibájukból tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok kiegészítõ támogatásának rendjérõl szóló törvényjavaslat szakmai koncepciója, amelynek egyeztetését a tárca soron kívül megkezdi.
Mindezeken túl a közoktatási törvény gondol arra az esetre is - itt a 87. §-ról van szó -, amikor a helyi önkormányzat nem tudja biztosítani a tankötelezettség végéig az iskolai oktatást. Ebben az esetben a fõvárosi- megyei önkormányzat köteles gondoskodni arról, hogy a tanuló különbözeti vizsga, illetõleg évfolyamismétlés nélkül iskolát tudjon változtatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)