Hegyi Gyula Tartalom Elõzõ Következõ

HEGYI GYULA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben vagyok, mert egyrészt nem akarom az idejüket rabolni, másrészt mégiscsak úgy gondolom, ha közel 4 milliárd forintot az adófizetõk pénzébõl valamilyen célra odaítélünk, valamint egy új formulában csináljuk, ahogy az elõzõ törvényhozási ciklusban nem történt meg, akkor néhány perces indoklást mégiscsak érdemel az elõttünk fekvõ határozati javaslat. Kérem türelmüket és esetleg szíves figyelmüket is.

Azt hiszem, az egyházak állami támogatásával kapcsolatban két olyan szélsõ pont van, amellyel a legtöbben egyetértünk ebben a Házban; a közte levõ út az, amiben talán megoszlik a véleményünk. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban - és az egyházak képviselõi is egyetértenek azzal -, hogy hosszú távon az lenne a kívánatos, hogy az egyházak az államtól, a politikától, a törvényhozástól függetlenül jussanak hozzá ahhoz a pénzhez, amely a mûködésükhöz szükséges.

Másrészt gondolom, azzal is egyetértünk mindannyian, hogy 1995. január 1- jén ahhoz, hogy az egyházak a köz javára hasznos mûködésüket tovább folytassák, költségvetési pénzekre van szükségük. Véleménykülönbség csak abban lehet köztünk, hogy a távoli jövõig vezetõ úton milyen módon változtassuk meg a jelenlegi finanszírozási formulákat.

Az emberi jogi bizottság hatpárti alapon konzultációkat kíván e témában a továbbiakban folytatni. Most azonban természetesen csak arról számolhatok be önöknek, hogy ennek a határozati javaslatnak az elfogadását miért tartjuk fontosnak.

Az egyházak támogatásának különbözõ formái vannak. Van az általános támogatás, van a kulturális, közmûvelõdési, oktatási, egészségügyi intézmények támogatása, van bizonyos normatív támogatás, és végül van az ingatlanok visszaadásával kapcsolatos költségvetési támogatás. Ez utóbbiról most nem tárgyalunk, az ingatlanok visszaadásával kapcsolatos 4 milliárdos keretösszeget az Országgyûlés már elfogadta, ennek felosztása eseti döntések alapján történik.

Amirõl tulajdonképpen határoznunk kell, az egy 3 milliárd 600 millió forintos keretösszeg. A keretszámokat a tisztelt Ház ma délután a költségvetési szavazásnál már megszavazta. Ilyen értelemben tehát az összeg növelésérõl vagy ne adj' isten, csökkentésérõl már itt nem fogunk beszélni. Arról van pusztán szó, hogy ezt a keretösszeget az emberi jogi bizottság az egyházakkal való konzultáció alapján felosztotta, és hogy ez a felosztás érvénybe lépjen, ehhez szükséges a Ház szavazata.

Az általános keretösszeg, 2 milliárd 50 millió forint felosztása - ezt talán érdemes megemlíteni - ugyanazoknak a keretszámoknak, illetve százalékszámoknak az alapján történt, ahogy az elõzõ parlamenti ciklusban négy év alatt kialakult. Ebben tehát az új többség az elõzõ többség logikáját, gondolkodását átvette. Nagy segítségünkre volt ebben az, hogy a nagy történelmi egyházak vezetõi a maguk részére követendõnek elfogadták azt a felosztási arányszámot, amely kialakult az elmúlt években.

Feltétlenül meg kell említeni, ha a témával részletesebben foglalkozó képviselõtársaim megnézik ezeket a százalékos arányokat, arra a következtetésre jutnak, hogy két nagy történelmi egyház - a római katolikus és a református egyház - valós arányszámánál kisebb arányban részesül a költségvetési támogatásból. Ez azért történt, mert mindkét egyház vezetõi tiszteletreméltó bölcsességgel és jóindulattal úgy döntöttek, hogy a nagyok engedhetik meg maguknak az adakozás örömét a kisebb felekezetek - elsõsorban és döntõen az izraelita felekezet - számára. Ilyen módon tehát az izraelita felekezet valós számarányánál nagyobb arányban kap támogatást, méltón történelmi intézményeihez és méltón természetesen a holocaust következményeihez. Azt hiszem, érdemes nyugtáznunk a két nagy történelmi egyház gesztusát, amellyel ezt az arányosítást elfogadta.

Az egyes intézményeknek jutó támogatásnál feltétlenül szóba kell hozni azt a tényt, hogy amikor a legkülönbözõbb egyházi intézmények közt el kell osztani bizonyos összeget, akkor mindig és szükségszerûen felmerülnek viták. Mindenkinek szeretnénk adni, mindenki megérdemli a támogatást, mégis nyilvánvalóan elkövetkezik az a pillanat, amikor dönteni kell. Úgy gondolom, az elõttünk fekvõ határozati javaslat nem jó, de a lehetõségekhez képest ennél jobbat nem tudtunk összeállítani. Egyébként a Mûvelõdési Minisztérium szakértõi segítettek ennek összeállításában.

Szeretném elmondani, miért fontos ennek a határozatnak a ma történõ megszavazása. Amennyiben ezt a határozatot esetleg nem fogadnánk el, akkor január 1-jétõl lehetetlenné válna a további költségvetési támogatás folyósítása az egyházaknak. Ezért volt szükséges, hogy mind a hat parlamenti párt egyetértsen abban, hogy bár ennél nyilván jobbat is el tudnának képzelni, ennél nyilván jobbat is tudnának javasolni, most módosító indítványt mégsem nyújtanak be, éppen azért, hogy január 1-jétõl ezeket az összeget folyósítani lehessen.

Szeretném megköszönni mind a hat parlamenti frakció önkorlátozását. Remélem, a következõ években ennél nagyobb összegekrõl tudunk határozni. Végül is, ha megengednek egy szubjektív megjegyzést... (Folyamatos zaj.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage