Szabó Iván Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a kormány elsõ félévi munkáját a múlt hét végén kétnapos frakcióülésén értékelte, és errõl nyilatkozatot tett, így ezzel kapcsolatban azon túlmenõen nem kívánok álláspontot kifejteni. Akik nem olvasták volna, azoknak annyit elmondhatok, hogy ez némileg eltér attól az értékeléstõl, amit most a miniszterelnök úrtól hallottunk.

Azonban a kormányzati munkában nem tapasztalunk egyenszilárdságot, és most egy olyan rendkívüli ügyben szeretnék szólni, amely, azt hiszem, feltétlenül említést érdemel - s erre nem volt hamarabb mód a téli szünet miatt. Ez pedig az utóbbi idõben a magyar kultúra helyzetével kapcsolatosan történt, rendkívül sajnálatos eseménysorozat, amely, azt hiszem, nemcsak az ellenzéki pártok, de a szocialista párt keretében is elég sok nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki.

Fodor Gábor mûvelõdési és közoktatási miniszter úr január 14-én A kulturális kormányzat elvei és teendõi címû deklarációban a következõket írta: "Az állam nem tehet különbséget, nem érvényesíthet preferenciákat sem a különféle stílusok, különféle esztétikai megközelítések, sem a kultúrateremtés és -közvetítés szereplõi között, másrészt a kultúra szabadsága egyaránt jelenti a tudomány, a mûvészet és a sajtó szabadságának törvényes garanciáit, a közösségek és civil társadalmi mozgalmak teljes autonómiáját, valamint a fogyasztói döntések szabadságának sérthetetlenségét."

Ezeknek az alapelveknek a tükrében röviden tizenkét olyan eseményt szeretnék felsorolni, amely a szavak és a tettek között alapvetõ eltérést tükröz:

Drasztikus politikai tisztogatás történt a minisztérium helyettes államtitkári, fõosztályvezetõi, osztályvezetõi karában, és valamennyi olyan szaktisztviselõ sorában, akik másként gondolkodtak, mint amit a miniszter úr személyesen képvisel.

A miniszter úr ultimátumot adott a Nemzeti Színház vezetõinek a színház mûködése és tartalmi munkája megváltoztatásának dolgában, és ez közvetve meglehetõsen tragikus események kiváltójává is vált.

A tárca helyettes államtitkára egészen példátlan módon megfenyegette a Nemzeti Filharmónia igazgatóját, amiért az meghosszabbította Kobajasi Ken-Icsiró karmesteri szerzõdését. Azt hiszem, ilyen példára az elmúlt évtizedekben már nem volt példa.

Botránnyá változtatta a Magyar Kultúra Napján a négyéves rekonstrukció alapján avatásra kész Mûcsarnok nyitóünnepségét Keserû igazgató menesztésével. A lépés ellen a magyar értelmiség és a szakmai szervezetek egész sora tiltakozott, akikrõl a legkevésbé lehet azt állítani, hogy a jelenlegi ellenzék soraiba vagy vonzáskörébe tartoznak.

Tárgyalásainál és döntéshozatalainál a tárca sorozatosan negligálja a szakmai és társadalmi érdekvédelmi szervezeteket, rendre elmulasztva a kötelezõ egyeztetéseket. Emiatt Vadász János, a KKDSZ elnöke kénytelen volt már külön levélben is fordulni a miniszterelnök úrhoz.

A tárca nyolchónapos mûködése alatt egyetlen törvényt sem terjesztett a parlament elé - az már szinte természetes, hogy a médiatörvény csúszik, de a múzeumi, a könyvtárosi, a levéltárosi, a közmûvelõdési törvény is késik, és tervbe sem vette a kulturális intézményrendszer védelmérõl szóló törvény megalkotását, pedig enélkül az államháztartási törvény támadása kivédhetetlen lesz a tárca számára.

Egészen megdöbbentõ módon államigazgatási felügyelet alá kívánja vonni a legnagyobb kulturális alapítványt, az Alkotómûvészeti Alapítványt.

Megvonta a Történelmi Filmalapítvány 1995-ös költségvetési támogatását, ellehetetlenítve annak történelemfeltáró szerepét.

Mûvelõdéspolitikai fõosztályt hoztak létre, holott az elmúlt években már a "kultúrpolitika", "mûvelõdéspolitika" szó használata is tilos volt.

Visszahívta a külföldön mûködõ magyar kulturális intézetek vezetõinek felét, viszont ennek fejében egy nagy rekonstrukciót végzett nagy design-nal a minisztériumban.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormányzati munkáról az elõbb elmondottak mérlegelésénél azt hiszem, ezeket a rendkívüli tényeket is majd külön-külön mérlegre kell tenni, de rendkívül indokoltnak tartottuk, hogy ezeket a problémákat az ország nyilvánossága elé tárjuk napirend elõtti felszólalás keretében. (Taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage