VARGA LAJOS (MSZP): Visszatérve: a gépjármûadóról szóló törvénymódosítás - mint ahogy a bizottság elõadója is érzékeltette - két részbõl áll.
Az egyik, ami ténylegesen az adó mértékének és az adózók körének a meghatározásával foglalkozik, a másik pedig egy olyan témával, amely azt szorgalmazza törvényi szinten, hogy lehetõleg minél kevesebb gépjármû menjen keresztül az országutakon, az országunkon - fõleg a kamionforgalom csökkenjen - és lehetõség szerint minél nagyobb mértékben a kombinált fuvarozást vegye igénybe az, aki kamionnal vagy súlyos teherautóval próbál az országunkon keresztülmenni.
Úgy gondolom, hogy nem lehet vitatkozni azokkal a tényekkel, amelyeket a bizottság elõadója is elmondott, hogy ez ténylegesen többletköltséget jelent a fuvaroztatóknak. Ugyanakkor én a magam részérõl egyet tudok érteni azzal, hogy 1992-höz viszonyítva végeredményben valóban indokolt ennek a mértékét is emelni.
(16.00)
A másik rész, amivel viszont, úgy gondolom, mindannyian örömmel találkozunk, az az, hogy a mozgássérületeknek, mozgáskorlátozottaknak alanyi jogon biztosítja ez a módosítás azt, hogy igénybe vehessék a kedvezményt, nem kell külön papírokat összegyûjteni. Ez mindenféleképpen jó.
Részletesebben a kombinált fuvarozásról szeretnék beszélni, egyszerûen azért, mert ez egy picit kétlelkûre sikerült. Egyik oldalon egyértelmû az, hogy a törvénymódosítás célja: kombinált fuvarozásra, vasútra, illetve hajóra terelje lehetõség szerint azokat a jármûveket, amelyek az országon - mint ahogy az elõbb is mondtam - keresztül akarnak haladni, vagy éppen a hazai fuvarozókat, akik ilyen értelemben kedvezményekhez juthatnának. Ezt üdvözölni lehet, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az utak mellett az élõvilág nagy mértékben károsodik a kibocsátott gázoktól, kipufogógázoktól.
Ugyanakkor viszont az is igaz - és ilyen értelemben is súlyos károkról lehet beszélni -, hogy szinte nem múlik el hét anélkül, hogy egy-egy súlyos kamionbalesetról ne tudósítanának az újságok, a televízió, a rádió, egyszerûen azért, mert útjaink zsúfoltak, és a kamionsofõrök sem a kipihentebb emberek közé tartoznak.
Ugyanilyen súlyos probléma az is, hogy az átdübörgõ jármûvek a gépjármû-útadóban vagy útalapban kifizetett összegnél lényegesen nagyobb mértékben teszik tönkre az utakat is; tehát mindenféleképpen az lenne a cél, hogy ezek a jármûvek lehetõleg ne a közutakon menjenek, hanem a kombinált fuvarozást vegyék igénybe.
Én viszont úgy látom, hogy itt egy picit az adóforintok szükségessége is bejátszott a javaslat elkészítésébe. Amikor arról beszélünk, hogy mi fontosabb: a környezetvédelem, az élet védelme vagy adott esetben az, hogy az adó befizetésre kerüljön, úgy gondolom, senkinek sem lehet kétsége afelõl, hogy elsõsorban az élõvilág, az élet védelmét kell preferálni.
Miért mondom mindezt? Elsõsorban azért, mert a törvényjavaslat, módosító javaslat azzal, hogy az elõzõ kormányrendeletet megszüntetni kívánja a záró határozatában, gyakorlatilag azt a kedvezményt is megszünteti vagy legalábbis egy távolabbi idõre tolja ki, amely lehetõvé teszi a nemzetközi fuvarozásban résztvevõknek, hogy az útvonalengedélyt fel kelljen nekik használni vagy ne kelljen nekik felhasználni.
Itt maga a rendelkezés is utal rá az indokolás végén, hogy ezt a problémát látja az elõterjesztõ, de tulajdonképpen ezt egy kormányrendelettel majd meg lehet oldani. Én úgy gondolom, ezt egyszerûbben meg lehet oldani most a törvényjavaslat módosításakor, és ehhez módosító javaslatot nyújtottam be, amit majd természetesen a részletes vitában kívánok kifejteni. Köszönöm képviselõtársaim figyelmét. (Taps.)