MÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság úgy is, mint a téma fõ felelõse, valamint az ebben a félévben talán a legnagyobb súlyú kérdés, a privatizációs törvény megtárgyalásánál - tehát mindkét szempontot figyelembe véve - kimerítõen végigtárgyalta a privatizációs stratégiát és az annak megfelelõ törvényjavaslatot.
A gazdasági bizottságban hosszú vita alakult ki konkrét részkérdések tekintetében is. Ám, figyelembe véve a történéseket és a késedelmet, a bizottság az általános vitára egyhangúlag alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
A két koalíciós párt képviselõi már több ponton is megfogalmazták aggályaikat és kijelentették, hogy módosító indítványok formájában kívánják ezeket érvényre juttatni; mindketten letették a voksot a tekintetben, hogy egységesen a törvényjavaslat mögött állnak.
Ekkor még nem volt tudott Békesi László lemondása s így a privatizációs miniszteri poszt felállítása sem. Ennek kapcsán, néhány nappal az események megtörténése után még inkább láthatjuk, hogy maga a törvényjavaslat is bizonyos mértékben mozgó célponttá vált, tehát nem egészen lehet tudni, hogy konkrétan milyen módosító indítványokat terjeszt elõ maga a kormány országgyûlési képviselõin keresztül a benyújtott törvényjavaslathoz, így annak koncepciója valamilyen módon sérül-e, és ha igen, mely pontokon.
Az ellenzéki oldalról több konkrét észrevétel és kifogás is megfogalmazódott a törvényjavaslat vitájában. Egyrészrõl az ellenzéki képviselõk egységesen nehezményezték és megfogalmazták a késedelem rendkívül káros volta kapcsán kifejtett aggályokat, mind a nemzetközi megítélés, mind pedig a hazai privatizációs kereslet és egységes privatizációs ügymenet szempontjából. A késedelmen túl, amely késedelem ellentmondásban áll a jó fél évvel ezelõtt elfogadott kormányprogramban megfogalmazott igényekkel, mely a privatizáció felgyorsítását és a privatizációs törvényjavaslat rendkívül gyors beterjesztését célozta, második észrevételként megfogalmazódott az a konkrét kifogás is, mely szerint a törvényben javasolt általános gazdaságpolitikai megfontolásokkal szemben az eddigi történések nem mutatnak teljes kohéziót. Tehát az eddigi konkrét privatizációs események is - nem kis mértékben maga a Hungar Hotels ügy is - magával a privatizációs törvény szellemével és az ott elhangzott nyilatkozatokkal állnak ellentmondásban.
A harmadik észrevétel, kifogás az ellenzéki pártok részérõl az volt - és ez már részben a '95-ös költségvetéshez kapcsolódik -, hogy mind a nyilatkozatokban, mind a törvényjavaslat szövegében megfogalmazódó készpénzbevételi igény igen erõsen csorbát szenved mindazokkal a benyújtott prioritásokkal szemben - amennyiben a prioritások élnek -, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek. A törvényjavaslatban ugyanis három-négy olyan prioritás is megfogalmazódik a készpénzbevételen túlmenõen, amelyek érdekellentéte nyilvánvaló a készpénzbevétellel kapcsolatosan. Tehát vagy készpénzbevételre törekszünk és akkor a többi prioritás álszent dolog vagy írott malaszt marad vagy pedig a készpénzbevétel és a költségvetési törvény megadott irányszámainak teljesítése válik egyetlen prioritássá, ebben az esetben viszont illúzió a többi prioritás hangoztatása és nem tûnik reális igénynek.
Ezt az ellentmondást a gazdasági bizottság ülésén az elõterjesztõ sem tudta számunkra megnyugtató módon kiküszöbölni, orvosolni és indokolni.
Elhangzott még a Fidesz képviselõje szájából a bizottsági javaslat során, hogy milyen fontosak a privatizációs folyamatban az összeférhetetlenségi klauzulák, kikötések. Ugyanis nagyon jól kell látni azt, hogy átmeneti társadalomban élünk és ezen átmeneti társadalom egyik legnagyobb horderejû, de ugyanakkor legvisszásabb folyamata maga a privatizáció, amely ugyanakkor elkerülhetetlen, és gyorsításának igényével végül is mindegyik párt egyetértett. De ezen privatizációs folyamatban számos olyan anomália - akár korrupcióban, akár más formában - megnyilvánulhat, amelynek kapcsán a kockázatokat minimálisra indokolt szûkíteni, tisztában vagyunk azzal, hogy tökéletes megoldások nincsenek e tekintetben. Egy ilyen szûkítési lehetõség például az összeférhetetlenség meghatározása a tekintetben is, hogy a privatizációs döntésekben részt vevõ döntéshozók bizonyos ideig ne kerülhessenek az adott iparágon belül alkalmazásra vezetõ pozícióba, hiszen ez utólag is nagymértékben megkérdõjelezné a privatizációs döntéseket és az akörüli esélyegyenlõséget feltételessé tehetné.
Ennek kapcsán a Fidesz képviselõje megfogalmazta azt az észrevételt, hogy tanulva a korábbi gyakorlatból és a Hungar Hotels-ügybõl is, amelyben a kézi irányítás gyanúja mindenképpen fennáll, nem feltétlenül indokolt - mi több, lehet indokolatlan - a miniszterelnöki felmentés lehetõsége az összeférhetetlenségi szabályok alól, hiszen ez adott precedenseket és rosszízû kivételezettségeket erõsít meg.
Az SZDSZ képviselõje megfogalmazta, hogy maga a lehetõség nem feltétlenül lenne rossz, tehát hogy a miniszterelnök egyedi felmentéseket tehessen, ám ez akkor lenne szerencsés, hogyha ezzel a miniszterelnök nem élne. Tehát ez egy kicsit ilyen módon feltételes és bújtatott lehetõséget jelentene, ám azt hiszem, az igény e tekintetben részükrõl is megfogalmazódott.
A gazdasági bizottság képviselõi egybehangzóan egyik legnagyobb érdemeként fogalmazták meg és ismerték el a törvényjavaslatnak azt a jellegzetességét, ami az egységes szervezeti rendszer és az egységes elbírálás iránti igény megfogalmazását jelentette, ezzel együtt az ÁPV Rt. felállítását. Ám nyilvánvalóan az ÁPV Rt. tulajdonosi formája tekintetében a bizottságon belül már viták lehetségesek, e tekintetben már nem feltétlenül egybehangzó a vélemény.
A Pénzügyminisztérium képviseletében ott lévõ politikai államtitkár úr a privatizációt a magyar gazdaság szempontjából a stabilizáció és a modernizáció legnagyobb zálogaként aposztrofálta és vezette elõ. E tekintetben azonban hozzá kell tenni azt, hogy ez csak akkor lehetséges és ez a törvényjavaslat akkor töltheti be ez irányú funkcióját, ha a gyorsítás a privatizáció ügymenetében érvényesül és ha a tettek nem fognak a konkrét javaslattal és az eddig megfogalmazott kormányprogrammal - ami a privatizációs törvényjavaslat tekintetében elhangzott - ellentétben állni. Úgyhogy nyilvánvalóan egy dolog az egyrészrõl megnyilvánuló szavak ereje, megint más dolog a tettek, amelyek aztán minõsítik az adott kormányt, illetve annak a kimondóját vagy annak az aktornak a személyes hitelességét, aki a tetteket döntéshozóként elköveti.
Annak reményében, hogy a privatizáció a gazdaság motorja lehet, amely mind a gazdaság megújulását, mind pedig a gazdasági növekedés és a távlati esélyek szempontjából is a magyar gazdaság jövõjét megfelelõen megalapozza, én a gazdasági bizottság nevében általános vitára alkalmasnak ítélem a törvényjavaslatot, és reményeim szerint hosszú, kimerítõ vita után már lényegesen jobb javaslattal fogjuk tudni a '95-ös évben a privatizációs folyamatokat megújítani. Köszönjük szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
(10.20)