KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Mindenekelõtt le kell szögeznem, nemcsak személy szerint a külügyminiszter, de a kormány is osztja a Független Kisgazdapárt aggodalmát, ami a határon túli magyarság sorsát, jogaik érvényesülését illeti. Nem véletlenül került be a kormányprogramba az, hogy a magyar külpolitika egyik fõ cselekvési iránya: minden lehetséges támogatást megadni a határon túli magyarságnak annak érdekében, hogy kisebbségi jogaik az európai normák, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok szellemében, azokkal összhangban elismerést, jogi garanciát nyerjenek és a gyakorlatban is érvényesüljenek.
Szeretném megnyugtatni képviselõ urat, frakcióvezetõ urat, hogy nincs szó határszerzõdések kötésérõl. Valószínûleg nem ugyanazokat az újságokat olvassuk, mert én a médiában ilyen kifejezést nem láttam, hogy a magyar kormány határszerzõdést akarna kötni. Ha láttam volna, akkor valószínûleg legalább egy olvasói levélben tiltakoztam volna ez ellen, hiszen nincs ilyen szándéka a magyar kormánynak.
Természetesen nem kívánhatom, hogy ellenzéki képviselõ a kormányprogramot kívülrõl tudja, de azért azt szeretném frakcióvezetõ úr figyelmébe ajánlani, hogy a kormányprogram e tekintetben is nagyon világosan fogalmaz, miszerint az alapszerzõdésekben Magyarország két kérdést megkerülhetetlennek tart. Az egyik a határok sérthetetlenségének egy újbóli megerõsítése. Igaz ugyan, hogy föl lehet a kérdést úgy is tenni, mi szükség van erre, hiszen ezt már Magyarország többször megtette. De ha szomszédaink ehhez - ki tudja, milyen okból - ragaszkodnak, és ez a mi érdekeinket nem sérti, akkor én úgy gondolom, nincs okunk rá, hogy ez elõl kitérjünk, és majd visszatérek rá, hogy miért nincs. A másik dolog, amit ugyancsak leszögeztünk, hogy Magyarország olyan szerzõdéseket akar kötni, amelyek a kisebbségek jogainak elismerését is biztosítják.
A jelenlegi helyzet a következõ: a határokat békeszerzõdések rögzítik... (Az elnök kikapcsolja a miniszter mikrofonját.)