TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elõterjesztõ, a bizottságok elõadói, a pártok vezérszónokai egyetértettek abban, hogy az egyik legjelentõsebb, várhatóan a legtöbb bírálatot kiváltó, legtöbb reményt keltõ törvényjavaslat vitája kezdõdött el akkor, amikor a tisztelt Ház napirendre tûzte az állami tulajdonban lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvényjavaslat vitáját.
Reménykedünk, és úgy érzem, a társadalom valamennyi rétege reménykedik. Várakozik a költségvetés, mert sok készpénzes értékesítést vár úgy, hogy ez az értékesítés jelentõs tõkeemeléssel történik. Várakoznak a hazai befektetõk, a beszállítók, mert részt remélnek az állami vagyonból. Várakoznak a vállalatvezetõk, mert azt remélik, hogy a jövõben tulajdonosként irányítják jelenlegi üzemüket, mindezt úgy, hogy viszonylag olcsó áron hozzájutnak e tulajdonhoz. Várakoznak a munkavállalók, mert abban reménykednek, hogy résztulajdont szereznek a jelenlegi vállalatukból, és lehetõséget kapnak, hogy részesei lehessenek egy jövõbeni középosztálynak. De várakoznak azok is, akik tudják, hogy a privatizációnak jelenleg nem lesznek haszonélvezõi; õk az ifjúság és a nyugdíjasok, de abban reménykednek, hogy beválik Tardos Márton jóslata, és a gazdasági-társadalmi átalakulás nyertesei lesznek elõbb-utóbb.
Lehet-e ennyi várakozást teljesíteni? Nyilvánvalóan csak korlátozottan és csak egymás sérelmére. A jövõben is lesznek elégedetlenek, és lesznek, akik jelentõsen bírálják e privatizációs törvényt.
Az eddigi gyakorlatról szólva: Jász-Nagykun-Szolnok megyében az elmúlt négy évben ötvenhét magánosítandó gazdálkodó szervezet jött létre mintegy 24 milliárd forint értékben. Ebbõl az elmúlt négy év során megtörtént huszonnyolc vállalatnak a magánosítása, ebbõl tizenötnek úgy, hogy 100 százalékban értékesítette azokat az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság.
Érdemes megvizsgálni ennek a tizenöt vállalatnak az értékesítési összetételét. A tizenöt értékesített vállalatból 6 milliárd forint árbevétel származott, s összetételében 21 százalékban magyar, 79 százalékban külföldi tulajdonosnak történt az értékesítés. Az MRP keretében tizennégy szervezet értékesítése történt meg, s jutottak így a vállalatvezetõk, illetve a dolgozók tulajdonhoz.
Az MRP keretében jó példaként lehet felhozni a Gabonaipari Rt.-t, amely 75 százalékban került dolgozói és vállalatvezetõi tulajdonba. Az értékesítés során kárpótlási jegyet is felhasználtak, s ez mindenképpen ezt a gyakorlatot erõsíti.
Bár volt szó - és vita is volt errõl - a külföldi értékesítés arányáról, Szolnok megyében ez azért sérelmes és azért említik nehéz szívvel, mert a beszállító vállalatok, a termelõk elõl jelentõs értékesítés, s ezzel jelentõs piacvesztés történt.
A törvény privatizációs követelményeket fogalmaz meg. Az, hogy egymáshoz viszonyítva ezek milyen súllyal esnek latba és milyen súlyt képezzenek az egyes követelmények - ez nagyon lényeges kérdés. Véleményem szerint az, hogy jelentõs legyen a készpénzes értékesítés és bevétel, hogy az értékesítés növelje a hatékonyságot és a tõkehiány enyhüljön, hogy a szerkezetátalakítást ösztönözzük, valamint - ezt Zwack képviselõtársam is az elsõ helyre tenné -, hogy a külföldiek privatizációs érdeklõdését fenntartsuk, nagyon helyes és követendõ cél. De csak ezeket figyelembe venni és ezt a sorrendet felállítani a tulajdonszerzésnél, úgy érzem, nem volna helyes.
Hangsúlyosan kell tekintettel lenni arra, hogy a termelés, feldolgozás és értékesítés láncolata - különösen az Alföldön - kiépüljön, ennek a lehetõsége a privatizáció során megteremtõdjön. Az alapanyag-termelõk tulajdonszerzésére a feldolgozóiparban mindenképpen oda kell figyelni, arra mindenképpen lehetõséget kell teremteni. Megfelelõ kínálatot kell teremteni a felhalmozott kárpótlási jegyekkel szemben, hogy a kárpótoltak megfelelõ elégtételt kapjanak. A munkahelymegõrzés, a munkahelyteremtés véleményem szerint ugyancsak igen lényeges szempont, hogy a munkavállalók ne tekintsék magukat a privatizáció veszteseinek, kiszolgáltatottjainak.
Nagyon fontos szempontnak tekintem, hogy az értékesítés során a különbözõ környezetvédelmi szempontokat az értékesítõ érvényesítse. Nagyon rossz példa a Szolnok megyei értékesítés során a Tiszai Vegyimûvek, ahol a vegyimûvek porfestékgyárát és mosószergyárát értékesítették, és mintegy hatezer tonna veszélyes hulladék maradt a TVM Rt.-re, és a legújabb felmérés és költségvetés alapján mintegy 350 millió forintos beruházást kellene megvalósítani, hogy ez a veszélyes hulladék ne veszélyeztesse Szolnok és környéke talajvizét. Minderre az értékesítésbõl mintegy 100 millió forintot biztosítottak, saját forrásból a részvénytársaság 37 millió forintot, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium 48 millió forintot.
Többen szóltak a privatizáció átláthatóságáról és ellenõrzésérõl. A 25. § (2) bekezdése a kormányt kötelezi arra, hogy a privatizációról beszámoljon a parlamentnek. Javaslom, hogy ez a kötelezettség ne csak a parlament irányában valósuljon meg, hanem a parlament legyen köteles ezt a beszámolót megtárgyalni, ugyanúgy, mint az Állami Számvevõszék jelentését, amelyet az a parlament elé terjesztett. Úgy érzem, hogy mindkét irányban ki kell terjeszteni ezt a kötelezettséget.
Célszerû lenne pontosítani a privatizációs törvényben, hogy az értékesítés feltételeinek követelményrendszerét ki dolgozza ki, ki hagyja jóvá és ki viseli a költségeit. Úgyszintén érdemes és célszerû lenne meghatározni, ha a privatizáció során valaki kötelezettséget vállal, de azt nem teljesíti, vagy kedvezményt vesz igénybe, annak mi a szankciója, de legalábbis utalni kellene az ajánlatelbíráló felelõsségére.
Vagyonkezelés esetén javaslom, hogy a szerzõdés terjedjen ki a környezeti állapot megóvására, illetve javítására.
Tisztelt Ház! Egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy a privatizáció hosszú távra meghatározza a társadalmi viszonyokat. Ha a törvénytervezetet pontosítjuk, a hangsúlyokat jó helyre tesszük és az ellenõrzés jogával mindenki él, aki erre fel van hatalmazva, ez a törvény alkalmas a polgári társadalom irányában történõ elmozdulás segítésére. Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.50)