SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amennyiben így folytatjuk a jogalkotást, a többször módosított 1975. évi II. törvény feltehetõleg az "évente többször módosított" eposzi jelzõ birtokosa lesz. És ez csak a legkisebb probléma vele.
Ez a törvény ugyanis alapvetõ jogokat és kötelezettségeket szabályoz, és jelenleg alig van már ember ebben az országban, aki képes lenne eligazodni az évente többször módosított, hírhedt 1975. évi II. törvényben. Ez pedig oda vezet, hogy alapvetõen sérül az állampolgárok képessége, hogy akár egészen közeli jövõjüket elõre lássák. Vajon például hány nyugdíjba vonuló van az országban, aki képes e jogszabály alapján akárcsak közelítõ pontossággal megmondani, hogy mekkora lesz a nyugdíja? Eltekintve persze attól a gyakorlati tapasztalatától, hogy nagyon kevés. Van ugyan egy lassan már négyéves országgyûlési határozat arról, hogy egy új nyugdíjtörvényt kell alkotni, de ez mind a mai napig nem került végrehajtásra.
Nézzük részletesen, hogy mirõl is szól a mostani módosítási javaslat! Eltekintve néhány, idõközben megszületett törvény technikai átvezetésétõl, elõször is újabb sarcot kíván kivetni a vállalkozókra, magyarán: tb- járulékalappá kívánja tenni a természetbeni juttatásokat. Azért használom a "sarc" kifejezést, mert az így befizetett pénzért ugyanis senki semmilyen plusz szolgáltatást nem kap - ami adók esetében érthetõ, de járulékok esetében elfogadhatatlan.
Nyilván a nagyobb jogbiztonság érdekében némileg eltérõ megfogalmazásokat használ, mint az adótörvények, talán megszokásból, talán mert tág jogértelmezési lehetõségre számított a készítõje, nem tudni. Nézzük, mi lenne ennek a szabályozásnak a következménye! Az étkezési hozzájárulás egy nehezen meghatározható részét, az üdülési támogatást meg még egy-két apró dolgot kiemel a megsarcolni kívánt körbõl; azért ezen túl még marad bõven. Például ha ezidáig egy munkáltató támogatta dolgozói testedzését, mondjuk, egy teniszpálya bérlésével, mostantól a tb-nek is adózhat, mert szívén viseli az egészséges életmódot. Még durvább ennél, hogy elfelejtették kivenni a foglalkozás-egészségügyi ellátást, ami így oda vezethet, hogy az után fizet járulékot, amit adott esetben a tb helyett nyújt. Így ez a módosítási csomag számunkra elfogadhatatlan.
A javaslat következõ része a táppénzszabályok megváltoztatása. Az rendben van, hogy nem kötelezõ a nyugdíj mellett dolgozóknak járulékot fizetni, és ilyenkor táppénzre sem lesznek jogosultak, ám ezt véleményünk szerint lehetõségként kellene felajánlani, nem pedig megtiltani. Vélhetõen ugyanis a nyugdíj mellett munkát vállalók is szeretnék az életszínvonalukat valamilyen mértékben megõrizni a betegség alatt is, nem is beszélve az ilyenkor jelentkezõ plusz kiadásokról, amit azért - lássuk be - a nyugdíj általában nem nagyon fedez. Utalnék itt például a legfrissebb gyógyszertérítési díjakra. Így tehát a javaslatnak ezt a részét sem tudjuk támogatni.
A javaslat - igen helyesen - bevezeti a napi kamatszámítás intézményét, amit már az elõzõ ciklusban is javasoltunk, mindezt azonban csak az adóalanyok számára, és elegánsan megfeledkezik arról a tb, hogy nem is olyan kevés alkalommal õ jut ingyen hitelhez a túlfizetésekbõl. A törvény ugyan elõírja az évenként egyszeri folyószámla-egyenlegrõl való értesítést, ám azt tartanánk igazán megbízható megoldásnak, ha a tartozás egy bizonyos szintje felett is értesíteni kellene az adóst a tartozásról.
Végül még egy intézkedés, amit támogatni tudunk, amely azt a szabályt állítja vissza, hogy a nyugellátás nem lehet magasabb, mint az alapját képezõ átlagkereset.
Összességében - a beszédemben jelzett kivételektõl eltekintve - a javaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)