DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, joggal feltételezhetem, közös reményünk és szándékunk, hogy ez a helyzet lehetõleg többé ne ismétlõdjék meg a parlamentben, nevezetesen, hogy egy 1993-as zárszámadást 1995 februárjában tárgyal az Országgyûlés. Magyarázat az okokra van, mindez azonban igazán nem menti a késedelmet.
Kétségtelen tény, hogy elõször került arra sor, hogy a társadalombiztosítási pénzalapok gazdálkodását összefoglaló zárszámadást független szakértõk auditálják. Ez idõbe tellett, és sok fontos, hasznosítható tapasztalatot hozott. Az is tény, hogy az auditálást követõen 1994. december elején beterjesztette a kormány a parlamenthez a zárszámadást, és önök jól tudják, hogy az év végi törvényalkotási dömping közepette olyan választási lehetõsége volt parlamentnek és kormánynak, hogy vagy a zárszámadást, vagy az 1995-ös esztendõ indításához nélkülözhetetlen átmeneti szabályokat, törvényjavaslatot tárgyalja; helyesen az utóbbi mellett döntött. Ezzel együtt azonban - még egyszer hangsúlyozom - egyedi és meg nem ismételhetõ precedensrõl lehet szó.
Ami a zárszámadás érdemi részét illeti:
A társadalombiztosítási alapok mérlege 1993-ban végül is az eredetileg tervezettnél valamelyest kedvezõbben alakult: 40 milliárd forintos tervezett hiányhoz képest 33,1 milliárd forintos deficit alakult ki 1993-ban. Ezen belül a nyugdíjbiztosítási ág zárt valamivel kedvezõbben: az eredetileg tervezett 23,5 milliárdhoz képest a tényleges hiány 7,4 milliárd forint volt. Az egészségbiztosítási alapnál a helyzet fordítottan alakult: ott a tervezett 16,5 milliárdhoz képest 25,7 milliárd forintos deficit alakult ki.
Mindebbõl adódik az elsõ következtetés, hogy a társadalombiztosítási zárszámadás egyik központi kérdése ismét a hiány rendezése. Nyilvánvaló, hogy a hiány kialakulásában sok tényezõ játszott közre, ezek közül több a törvényjavaslatból is kiolvasható. Ezek mellett azonban egy - és azt gondolom, a legfontosabb - okra, tényezõre szeretném külön is ráirányítani a figyelmet.
(18.20)
Ma már elkerülhetetlen a társadalombiztosítás, benne az ellátási rendszerek reformjának megvalósítása. A jelenlegi nyugdíjasokat, illetve nyugdíj elõtt állókat ez már nem fogja érinteni, de az új nyugdíjrendszer megalkotása és meghirdetése nem halogatható tovább.
Ugyancsak célszerû továbbfolytatni az egészségbiztosítás kiépítését, a szûkebb, de hatékonyabb egészségügyi ellátórendszer megteremtését. A késlekedés mindkét területen milliárdokat emészt fel és késlelteti a gazdaság stabilizálását is. A feladat súlya és nagyságrendje az Országgyûlés és a kormány együttmûködését is igényli, nem hárítható a felelõsség kizárólag az önkormányzatokra.
A hiányrendezés kérdésében a törvényjavaslat mindkét alapnál két változatot tartalmaz. Az "A" változatok az önkormányzatok javaslatai, a "B" változatokat a kormány ajánlja. A fõ eltérés a két változat között abban áll, hogy az önkormányzatok a központi költségvetés készpénztérítését javasolják, a kormány pedig az Egészségbiztosítási Alapnál értékpapír-kibocsátást javasol. A költségvetés '95-ös állapota a hiány készpénzes, teljes körû rendezését nem teszi lehetõvé.
A társadalombiztosítási alapok zárszámadásának tárgyalása - hasonlóan a központi költségvetéshez - az Állami Számvevõszék értékelésével együtt történik. A számvevõszék tartalmas jelentését nagyra értékeljük. El kell ismerni, nehéz lesz megfelelni a számvevõszék által jelzett jogos követelményeknek. Tény, hogy az államháztartási törvény, a számviteli szabályozás ma nem rendezi egyértelmûen a tb-alapok pénzügyeit, hiányoznak a világos belsõ szabályok is. Ezzel együtt '93-ban sem az önkormányzatok, sem a felügyelõbizottság nem állt feladata magaslatán. A gazdálkodás hiányosságai - akár a mûködési költségekrõl, akár a befektetések hatékonyságáról van szó, amelyek ezt bizonyítják - meglehetõsen súlyosak.
Az nem vitatható, hogy a likviditási tartalék visszapótlása, a vagyonjuttatás és a vagyonhozam kérdésében érdemi lépésekre '93-ban nem került sor. Ez azonban nemcsak elhatározás vagy akarat kérdése. Az államháztartás általános helyzete ezen a területen is bizony szûk keresztmetszet. Kétségtelen az is, hogy a társadalombiztosítási alapok - éppen a szabályozási kiskapuk miatt - sok esetben legalábbis kétséges jogértelmezést alkalmaznak, s éppen a járulék-nyilvántartás rendbetételére tett meddõ kísérleteink tanúsítják, hogy nem halasztható a társadalombiztosítás mûködési rendjének ismételt korszerûsítése és szabályozása. Ezért javasolja a kormány a már ugyancsak önök elõtt lévõ országgyûlési határozati javaslatban, hogy záros határidõn belül kerüljön kidolgozásra a járulékbeszedés, -ellenõrzés komplex, egységes információs bázison alapuló szervezeti rendszere.
A zárszámadásból megismert hibák kiküszöbölése a jövõ feladata. Erre érdemes a zárszámadás tárgyalása kapcsán felhívni minden érdekelt figyelmét. Ennek szellemében kérem a tisztelt Háztól, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjen megtárgyalni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)