CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, a világon egyik legvitatottabb dolog a pénz, mely a legrelatívabban értékelhetõ, hiszen az mindig lehet sok és lehet az kevés is - attól függ, ki kapja vagy ki adja. Aki kapja, annak természetesen mindig kevés, aki adja, annak mindig sok.
Így van a kisnyugdíjas is, amikor megkapja a kevés kis nyugdíját - ami valóban nagyon kevés -, ha elmegy a piacra vagy az üzletbe vásárolni, mindig sokat fizet. Tehát a kevésbõl fizeti a sokat. Ezért relatív, hogy mi a kevés és mi a sok. De térjünk a tárgyra!
Amikor a nyugellátások emelésérõl kell döntenünk, az én gondolatomban az életük delén már régen túl lévõ, a munkában megfáradt, sok esetben elesett emberek jelennek meg. Köztük éltem, amikor nagyon sokat dolgoztak kevés pénzért, köztük járok most is, amikor az akkori kevés fizetésük után megállapított kis nyugdíjból tengõdnek.
Ez a népréteg mindig csak dolgozott, nem pihent, nem volt ideje, se pénze arra, hogy egyszer elmenjen nyaralni, mert háromnaponként, kétnaponként vette ki a fizetett szabadságát azért, hogy a mezei munkáját el tudja végezni, ami tulajdonképpen az alacsony fizetését kiegészítette - mert különben nem tudott volna megélni. Ez volt az, amit abban az idõben kétlakiságnak neveztek: tehát dolgozott a munkahelyén a dolgozó, de otthon kénytelen volt, rászorult arra, hogy a háza körül megtermelje megélhetésének egy bizonyos részét.
Ezek az emberek, most már nyugdíjasként, sokszor utolsó erejüket kiadva, még mindig dolgoznak és termelnek valamit, hogy megélhetésüket így biztosítsák. A baj igazán akkor kezdõdik, amikor már nem képesek munkával a létminimum alatti alacsony nyugdíjukat kiegészíteni.
Nemrég olvastam a sajtóban, hogy hamarosan 60 év alá kerül a férfiak átlagéletkora, aminek egyik okát az elõbbiekben elmondottak jelentik. Szinte nincs olyan nap, hogy ne találkoznék olyan emberrel, aki így panaszkodik: 40- 42 éves munkaviszony után 9 ezer, 10 ezer, vagy jobb esetben 12 ezer forint a nyugdíja. Ez mind a létminimum alatt van.
Na most, el kell mondani, hogy ezeknek az embereknek, akik elérték ezt a kort, tehát nyugdíjasok lettek, szükségük van gyógyszerre, hiszen idõs koruk ezt igényli, betegségük oda jutott, hogy sok pénzüket, illetve jövedelmük nagy részét gyógyszerre kell kiadniuk.
Amint itt hallottam, próbálta a miniszter úr megmagyarázni, hogy milyen kedvezményeket hogyan tudnak biztosítani az idült betegek részére. Ez nem teljesen megoldott, hiszen ezt még akkor se tudja pótolni abból a 9-10 ezer forintos nyugdíjából.
Ezért tartom én kevésnek a 10 százalék emelést és a 800 forintban meghatározott legkisebb összegû emelést.
A "B" változat szerint ugyan 3500 forintban maximálnák a nyugdíjemelést, ugyanakkor énnekem az a véleményem, hogy ha már maximálták 3500-ban, akkor azzal az összeggel - amit tulajdonképpen a kormány ott megspórol, visszatart - a legkisebb nyugdíjemelés összegét, a 800 forintot mindenképpen fel kellene emelni úgy, hogy az 1200 forintban mutatkozzon meg.
Ezért én kérem a kormányt, hogy ezt sürgõsen vonja vissza - de ne úgy, hogy ezzel hátráltassuk, hogy rontsuk a nyugdíjasok helyzetét, hogy elhúzódjon a január 1-jétõl való visszamenõleges nyugdíjemelés -, és sürgõsen változtassa meg 800 forintról 1200 forintra a nyugdíjak minimális emelését.
Én ezt javaslom a kormánynak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)