DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány törvényi kötelezettségének eleget téve, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat álláspontjának megfelelõen, beterjesztette országgyûlési határozat-tervezetét a nyugellátások és a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások 1995. évi márciusi emelésérõl. Az emelés mértékét 10 százalékban javasolja - és természetesen január 1-jei visszamenõleges hatállyal.
A beterjesztett határozattervezetben foglaltakra, úgy gondolom, minden képviselõtársam örömmel mond igent, és nyomja meg az "igen" gombot. Dönteni vagy eltérõ véleményeket elmondani most csupán legfeljebb a 10 százalékos mértékrõl s a tervezetben beterjesztett alternatív javaslatokról kell.
(9.40)
A kereszténydemokraták - bár keveslik a 10 százalékos emelést - igennel fognak szavazni erre a mértékre. Az alternatív változatok közül a "B" változatot, vagyis a felsõ korlátot tartalmazó álláspontot támogatják; nem vonva kétségbe természetesen azt, hogy az ezáltal érintett mintegy 568 fõ nyugdíjas nem jogosan várja el tisztességesen ledolgozott járulékfizetõ évei után a 10 százalékos emelést.
Mivel azonban nem nyugdíjemelésbõl való kizárásról, hanem csak egy felsõ korlátról van szó, mi, kereszténydemokraták úgy véljük, hogy ebben a változatban érvényre jut a nemzeti szolidaritás és kifejezõdik az is, hogy a társadalombiztosítás teljesítõképességének határa is van. Hogy ennek a felsõ korlátnak valóban 3500 forintnak kell-e lennie, errõl - gondolom - eltérõek a vélemények és születhetnek módosító indítványok is.
Ezzel a témát akár lezártnak is lehetne tekinteni. E határozattervezet kapcsán azonban egy sor kérdés fogalmazódott meg bennünk, amelyre sajnos ma még a válasz elképzelésekben sem körvonalazódik. Úgy ítéljük meg, hogy a százalékos emelés a rendszerben meglevõ igazságtalanságokat nem oldja; ezeket továbbra is magunk elõtt görgetjük. Azok sajnos csak fokozódni fognak, ha nem változtatunk hamarosan az egész rendszeren. A kormány a kiszámíthatóságot, a tervezhetõséget, a stabilitást ígérte, és ígérte ezt a közel 3 millió nyugdíjasnak is. Az üzenet ma már nem egészen errõl szól.
Konkrét ígérete van és kötelezettséget vállalt, hogy az egész nyugdíjrendszer átalakítása megtörténik, s a rendszerben ma még fellelhetõ igazságtalanságok kiküszöbölésre kerülnek.
Ezek közül most csak néhányat említenék meg. Hogy például egy új nyugdíjrendszer jobban figyelembe fogja venni a munkaviszonyban eltöltött éveket. Mert ma például aki 42 évet dolgozott, kis fizetésért, kaphat ugyanannyit, mint aki 10 évet, jóval magasabb bérért. Hogy korrigálja azokat az eltéréseket, amelyek csupán abból adódnak, hogy ki mikor, milyen aktuális szabályozás hatálya alatt ment el nyugdíjba. Hogy keresi a lehetõséget arra, hogy biztosítható legyen az értékmegõrzés, a nyugdíjak vásárlóértéke. Mert ha például ebbõl a szempontból vizsgáljuk meg az 1995. évre tervezett 14 százalékos nyugdíjemelést, akkor a reálnyugdíj-csökkenés egyértelmû, a nyugdíjasok számára elkeserítõen negatív képet üzen: amikor a nettó átlagkereset az elõzõ évhez viszonyítva 13 százalékkal csökken, a fogyasztói árszínvonal 19-22 százalékkal nõ és az infláció - ma már érzékelhetõ - a tervezettnél jóval nagyobb lesz. Vagy hogy a nyugdíjminimum emelésérõl szó sem esik, pedig a szociális törvényben megfogalmazott egyéb jellegû szociális juttatások talán mindegyike ehhez kötõdik, s a továbbgyûrûzõ hatások e réteg nagy részét a megélhetési küszöb alá vagy afelé sodorja. Ha ezt nem emeljük, akkor ezek a juttatások még jobban lemaradnak, ezeknek a reálértéke egyre alacsonyabb szinten nyújthat vagy nyújt csak biztonságot.
S akkor még nem szóltam egy nagyon fontos kérdésrõl, a nyugdíjkorhatár- emelés kérdésérõl. A megoldás tehát mindannyiunk számára csak a nyugdíjrendszer általános, átfogó reformja lehet.
Csépe Béla képviselõtársam tegnap napirend elõtti felszólalásában kifejtette a kereszténydemokraták véleményét a félbemaradt vagy el sem kezdõdött társadalmi-gazdasági érdekegyeztetésrõl.
Én most itt, e napirendi pont kapcsán szeretnék emiatt szomorúságomnak hangot adni, mert úgy vélem, hogy különösen ilyen nagy horderejû kérdéseket a társadalom igen széles rétegeivel, jelen esetben a mintegy 3 millió és a legjobban kiszolgáltatott nyugdíjas réteggel kellene megvitatni, s azokról csak velük együtt lehetne döntéseket hozni.
Remélem, a kormány megtartja ígéretét, és a nyugdíjrendszer átfogó reformjáról itt hamarosan kifejthetjük véleményünket.
Én is csatlakozom Béki Gabriella képviselõtársamhoz, hogy a döntés, a határozathozatal minél hamarabb szülessék meg.
Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.)