DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Magam az elmúlt négy évben sem voltam a szociális és egészségügyi bizottság tagja, s ilyen kérdésekhez nem szoktam hozzászólni, egészen más területekkel foglalkoztam a parlamentben.
Most azonban valami hozzászólásra kényszerített. Ami hozzászólásra késztetett, az az volt, hogy emlékszem egy vitára, amely e Ház falai között két évvel ezelõtt zajlott le. Ebben a vitában akkor kormánypárti képviselõtársaim bennünket, akik úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk konstruktív ellenzékként viselkedni és hozzáállni a kormányzat magatartásához, megpróbáltak meggyõzni arról - és a frakció többségét sikerült is meggyõzni arról -, hogy a nyugdíj emelésének a mértéke egyrészt márciusban, akkor márciusban egy adott értékkel történjék meg; másrészt - az évközi folyamatok alakulásának megfelelõen - év közben vizsgáljuk meg, mi történt a gazdaságban, milyen a bérkiáramlás mértéke, és majd ennek megfelelõen döntsön a parlament arról, hogy szeptemberben milyen további nyugdíjemelések valósíthatók meg, mik azok a lehetõségek, amelyeket az ország gazdasága elbír.
Mint mondtam, errõl akkor kormánypárti képviselõtársaim a frakció többségét sikerrel meggyõzték. Természetesen azonban, noha akkor jóval kevesebb szocialista képviselõ ült itt és valamivel több szabaddemokrata képviselõ, õk is elõadták érveiket, és én figyelemmel kísértem azokat is. Õk akkor azon a mezsgyén érveltek, ezek a dolgok, amiket hallottunk a kormánypárti oldalról, nem érdekesek, mindenféle bérkiáramlás és gazdasági folyamatok ne zavarják meg a gondolkodásunkat. Van egy szociális probléma, a nyugdíjasok nehéz helyzete. Nekünk ezt kell figyelembe venni, és 16 százalék az, amelyet mindenképpen meg kell szavazni a nyugdíjasoknak.
Megmondom õszintén, azon gyengébb Fidesz-képviselõk közé tartoztam, akiket meggyõztek a szocialista képviselõtársaim, s akkor saját frakciómban kisebbségben maradtam, akiket a kormánypárti képviselõk érvei gyõztek meg. Meggyõztek ezek az érvek.
Ezek után meglepõdve olvastam a most benyújtott, szocialista és szabaddemokrata kormányzat által benyújtott H/463. számú országgyûlési határozat indokolásában a következõ mondatokat: "Az 1995. évben a nettó átlagkereset tervezett növekedése 13,5 százalék. A két alap 1995. évi költségvetése az ennek megfelelõ mértékû nyugdíjemeléssel számol. A várható nettó átlagkereset-növekedésre prognózis csak az évközi tényleges folyamatok ismeretében készíthetõ, ezért a nyugdíjemelés második, szeptemberi ütemérõl a késõbbiekben célszerû dönteni."
Nem értem. Két évvel ezelõtt egészen más érvrendszert használtak szocialista és szabaddemokrata képviselõtársaim. Engem akkor - mint mondtam - meggyõztek, bár kisebbségben maradtam, így a vitában természetesen a frakcióm álláspontját kellett képviselnem.
Én azonban mást vártam, ha szocialista képviselõtársaim és a szabaddemokrata képviselõk azt ígérték, hogy õk 16 százalékot tudnak abban az idõben adni, amikor úgy érzem, 1993-ban kevesebb pénz állt rendelkezésére a kormányzatnak, kevesebb volt a bevétele a kormányzatnak, mint most. Hiszen gondolják meg, '93-ban nem voltunk ilyen sorozatos, féléves adóemelések után, nincs már olyan adónem, amelyet nem emeltek meg, az inflációhoz nem igazították hozzá a személyi jövedelemadót, nem volt ilyen hatalmas áramemelés, nem volt ilyen hatalmas gázemelés, nem volt ilyen hatalmas fûtésiszámla-emelés, mint amit most tapasztalhatunk, a víz ára pedig ma már olyan magasságokban van helyenként, hogy érdemesebb lesz kutat ásni, mint csapról vizet venni.
Éppen ezért azt gondolom - tisztelt képviselõtársaim -, ha az ellenzékben a szocialista és a szabaddemokrata képviselõk azt javasolták, hogy legyen 16 százalékos nyugdíjemelés, s a választási kampányban azt sugallták, azt ígérték - nem a konkrét 16 százalékot -, hogy amennyiben õk fognak kormányozni, õk jobban fognak kormányozni, abban az esetben lehetõvé válik a jobb élet a nyugdíjasok számára.
Én ezt kérem számon a most kormányra kerültektõl. Azt kérem számon, hogy itt miért nem 16 százalékos emelés szerepel. Mi akkor 14 százalékról szavaztunk. De itt még annyi sincs. Itt csak 13,5 százalék van. Tehát még abból is fél százalékot levettek a kormánypárti elõterjesztés alapján.
Még azt sem mondhatjuk, hogy talán az önkormányzatok többet tudnak segíteni a nehéz helyzetbe kerülteken, és így a nyugdíjasokon is. Hiszen ezek az önkormányzatok is rosszabb helyzetben vannak. Az 1995. évi költségvetés is lényegesen nehezebb helyzetbe hozta õket, mint mondjuk az 1993. évi költségvetés.
(9.50)
Bár meg kell mondjam, ellenzéki voltam akkor is, és akkor is keményen szóltunk a kormánnyal szemben, de '93-ban azért valamivel többet kaptak attól a kormánytól, mint most ettõl a kormánytól kapnak az önkormányzatok.
Az önkormányzatok, mint mindnyájan tudjuk, el vannak adósodva és nagy kamatterheket kell viselniük, legalábbis többségükben, éppen ezért a szociális kiadásokra még kevesebb lehetõségük van, és még kevesebbet tudnak adni a rászorulóknak, márpedig a rászorulók egy jelentõs része nyilván a nyugdíjas, a másik pedig fõleg a kisgyerekes családokból kerül ki. A gyógyszeráremelésekrõl is szó volt itt ma. Nyilván a gyógyszerármelések is leginkább a nyugdíjasokat érintik.
Én azt gondolom, hogyha a kormányzatnak több a bevétele az adókból, több a bevétele a legkülönbözõbb áremelésekbõl, akkor igenis van pénz arra, hogy többet adjunk a nyugdíjemelésre. Béki Gabriella képviselõtársam említette, hogy semmi realitása nincs a magasabb nyugdíjemelésnek, és nehéz vitába szállni ezzel az elõterjesztéssel; illetve jó lenne vitába szállni, talán így fogalmazott. Én nem tudom, hogy jó lenne-e vitába szállni, vitába kell szállni vele, mert ez nem jó elõterjesztés. Itt mindenképpen ennél magasabb emelést kell megvalósítani.
Azt is el kell mondanom, szintén Béki Gabriellára utalva, hogy realitása van-e vagy nincs realitása a magasabb emelésnek. Az, hogy egyszer megígérték és két év óta folyamatosan ígérték a kormánypárti képviselõtársaim, természetesen önmagában még realitást nem jelent, hisz a választási ígéretek nem mindig betartandó dolgok, én ezt megértem, rendben van. De jobb kormányzással, a gazdaság jobb irányításával igenis volna arra lehetõség, hogy többet emeljünk. Vagy ha kevesebbet akarnak emelni, akkor az is egy megoldás lenne, hogy kisebb adóemeléssel és kisebb áremeléssel nem szorulnának rá annyira az emberek arra, hogy emeljenek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem akarom húzni az idõt. Éppen ezért én is azt gondolom, hogy természetesen a benyújtott emelést a Fidesz frakciója is meg fogja szavazni, mert ez egy olyan minimum, amit mindenképpen meg kell hogy szavazzunk. De mi ennél többet szeretnénk, és hallgatnánk önökre, ha többet terjesztenének elõ. De úgy érzem, ez a pillanat az, amikor eljött az igazság pillanata. Önök éveken keresztül ígérgettek, a kampányban is ígérgettek, a kormányprogramban is ígérgettek, most már egyszer be kellene tartani valamelyik ígéretet. Próbálják elkezdeni talán a nagyobb nyugdíjemeléssel. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)