DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy nem szorul különösebb okfejtésre, a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja, ugyanúgy, mint a többi képviselõcsoport, abból a ténybõl indul ki, hogy bármennyire elégtelen is ez a nyugdíjemelés, mégis szabály az, hogy aki gyorsan ad, kétszer ad, és hogy a nyugdíjasaink márciusban megkaphassák azt a nyugdíjemelést, amire a szociális kormányzat most lehetõséget lát a költségvetésünk alapján, ezt mielõbb megkapják, a Független Kisgazdapárt is támogatja.
Ugyanakkor nyugdíjról nem lehet akként beszélni, hogy a lényegi kérdésekrõl néhány szót ne ejtsünk. Itt bizony ki kell mondanunk: nem jogállam az, amelyik úgy bánik a nyugdíjasaival, mint mi.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Hiába fogjuk mi azt állítani, hogy Európába megyünk, ha a nyugdíjasaink döntõ többsége az éhhalálhoz is kevés nyugdíjat kap. Akkor mi nem fogunk nyugat-európai integrációs törekvéseink kapcsán olyan humanitárius elképzeléseknek eleget tenni, ami minden jogállam alapját jelenti, hogy gondoskodik az idõsekrõl, a betegekrõl és a gyerekekrõl. Nekem óhatatlanul az jut az eszembe, amikor mi az ellehetetlenült helyzetû nyugdíjasaink sorsának megoldását napról napra, hétrõl hétre, évrõl évre elodázzuk, hogy valahogy úgy viselkedünk, mint azok a gyerekek, akiknek esetében az özvegy édesanya, mondjuk, el tudott tartani 10-15 gyereket, de a 15 gyerek nem tudja eltartani az édesanyját, amikor rászorul.
Az egész nyugdíjkérdés megoldásához arra van szükség, hogy egy új, igazságos nyugdíjrendszert kell kidolgozni, új elosztási viszonyokat kell kidolgozni, és ehhez a megfelelõ szerkezetátalakítást el kell végezni úgy a gazdaságban, mint a társadalomban. Lehetetlen nem figyelembe venni, hogy ebben az országban van négy és fél millió körüli munkaképes ember. A négy és fél millió munkaképes állampolgárból hozzávetõlegesen 600 000, vagy 800 000, attól függ, hogy ki melyik oldalról nézi, a munkanélküli. Durván 200 000 a nem regisztrált munkanélküli. Hozzávetõlegesen 1 000 000, vagy 1 200 000 a közhivatalnok, közalkalmazott. Tehát valahol két és fél millió körül, vagy annál kisebb számaránnyal rendelkeznek azok, akik effektíve dolgoznak, akik ténylegesen el kell hogy tartsák az egész társadalmat.
(10.00)
Az egész nyugdíjrendszert ehhez a tényhez kell igazítani, és az vak, aki nem látja, hogy pont ez a két és fél millió ember - aki eltartotta a társadalmat - rendelkezik a legkisebb nyugdíjjal, nem egyszer arcpirítóan alacsony nyugdíjjal. Ezt nem lehet hosszú ideig fenntartani, tehát itt az alapkérdésekhez kell hozzányúlni.
Senki nem vitatja, hogy az igen tisztelt miniszter úr, aki elõterjesztette ezt a nyugdíjemelést, csak az adott keretek között mozoghat, hiszen a népjóléti miniszter lehetõségeit a költségvetés behatárolja. De a tisztelt Ház állásfoglalását semmi nem határolja be, és a tisztelt Háznak ki kell térnie arra, hogy ezt a jelenleg meglévõ nyugdíjkonstrukciót tovább nem lehet fenntartani.
Mert tessék nekem megmondani, hogy vajon miféle társadalmi igazságossággal egyeztethetõ össze, mondjuk a téesz-nyugdíjasok helyzete! A téesz-nyugdíjasok tulajdonképpen az éhenhaláshoz szükséges járadékot sem kapják meg, mert valamikor úgy állapították meg a nyugdíjukat, hogy a termelõszövetkezetben kaptak egy igen jelentõs természetbeni juttatást: kaptak terményt, kaptak különbözõ lehetõségeket, felszántották a földjüket, elhozták a tüzelõjüket, szállítóeszközt és egyéb segítséget kaptak. Ezt figyelembe vették a nyugdíjaik megállapításánál. Ma már ezek a többletjuttatások nincsenek, de a nyugdíj alacsony maradt. És pont azoknál maradt alacsony - nagyon helyesen utalt rá Czoma Kálmán képviselõtársam -, akik kétlaki életet éltek, tehát magyarán mondva három oldalról égették az élet gyertyáját, és nem volt szombat, nem volt vasárnap, nem volt ünnepnap, és úgy élték le az életüket, hogy soha nem mentek nyaralni. És ez a társadalmi réteg kapja ma a legkevesebbet!
A másik kifogásom az elõterjesztéssel kapcsolatban konkrétan az, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy bár van egy helyes eleme ennek az elõterjesztésnek: igyekszik a legrászorultabbakon segíteni, és nekik bizonyos kedvezményeket ad a magasabb nyugdíjat élvezõkkel szemben, de ma már az inflációs ráta miatt én abból indulnék ki, hogy lassan már nincs magasabb nyugdíj, hiszen az infláció, a pénzromlás mindent leront, mindent elvisz. Az úgynevezett kisnyugdíjasok helyzete ezzel az elõterjesztéssel is megoldatlan. A kisnyugdíjasok valóban úgy mennek ki a piacra megvenni a két-három szem krumplit, hogy tanácstalanul állnak, vajon három krumplira telik-e a pénzükbõl. Valamikor a Klondike-i aranymezõ aranyrögei nem kerültek annyiba, mint ma egy krumpli és az alapvetõ élelmiszerek.
Tehát egyértelmû, hogy itt a legrászorultabbak helyzetén is javítani kell. A félreértések elkerülése végett: a Független Kisgazdapárt nem azt mondja, hogy ezért a népjóléti miniszter a felelõs, errõl õ tehet. A népjóléti miniszter nem tehet mást - ahogy azt az elõbb mondottam -, mint hogy az alapkérdéseket illetõen a költségvetéshez igazodva terjeszti elõ az elõterjesztését. De képviselõtársaimon én számon fogom kérni, vajon a parlamenti pártok csatlakozni fognak-e a Független Kisgazdapártnak ahhoz a kezdeményezéséhez, hogy kezdjünk hozzá most, ne holnap és ne holnapután, hanem azonnal, egy új, igazságos nyugdíjrendszer kialakításához, ami abból indul ki, hogy ha egyszer valaki nyugdíjba került, akkor már általában nincs lehetõsége változtatni az életén. Tehát a nyugdíjasok megélhetését kell biztosítani - valamennyi nyugdíjasét -, és csak utána jöhetnek a privilegizáltak. Tehát elõször az átlag megélhetését kell biztosítani.
A Független Kisgazdapárt annak tudatában szavazza meg ezt a most elõterjesztett törvényt, hogy azzal a törekvésünkkel egy másodpercig nem fogunk felhagyni, hogy új nyugdíjrendszer kialakítását követeljük. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)