SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Néhány gondolatot szeretnék kifejteni a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi törvény módosítása kapcsán.
A szociálpolitika feladata a rászoruló, az önhibájukon kívül önmagukat eltartani nem képes emberek elemi létfeltételeinek biztosítása. A jó szociálpolitika sem teremt azonban jólétet. A jó szociálpolitika nem az érdemesség elvére épül, de nem is csak a rászorultság, hanem a társadalmi szolidaritás és az igazság elvére is.
Azonban ez a megközelítés is újabb kérdéseket, problémákat vet fel: a mérhetõséget - a létminimum és a társadalmi minimum mérhetõségét, a viszonyításét. A szociálpolitikai ellátások esetében legtöbbször az öregségi minimum szolgál alapul, aminek viszont a tb teljesítõképessége szab határt, és nem a megélhetési minimum költségei határozzák meg. És akkor nem szóltam még a regionális, települési, iskolázottsági, foglalkozási különbségekrõl.
A jó szociálpolitika, meggyõzõdésem szerint, nem a segélyezés. A keleti mondás kell hogy emlékezetünkbe vésõdjön, ha a szociálpolitikáról ejtünk szót: "Ne halat adj, hanem hálót fonni tanítsd meg az éhezõt!"
Tudjuk, jelen helyzetünkben sokak számára a hal a fontos és nem a hálófonás. Hosszabb távon azonban, meggyõzõdésem, az egyéni aktivitás és a szabadság kis köreinek a létrehozása, segítése hoz majd, hozhat majd eredményt. Ehhez kell akár rövid, akár közép-, akár hosszú távon minden feltételt kedvezõbbé tennünk a jogalkotás szintjén is, állandóan növelve azt a lehetõséget, hogy saját energiáikat is mozgósítsák az emberek, ne elvárják, hanem tegyenek is helyzetük javításáért!
Tisztelt Ház! A már születése pillanatában is hevesen kritizált, a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény került módosításra. Valami elindult 1993-ban ezzel a törvénnyel, ha nem is egy koncepcionális, rendszerszemléletû szociálpolitika lehetõsége, de az állami és önkormányzati szervek feladat- és hatáskörének szétválasztása, a helyi szociális rendeletek megalkotása. Azonban már akkor mindenki elõtt világos volt, az élet ismét napirendre tûzeti ezt a kérdést.
Nem öncélú törvénymódosítást tárgyal most a parlament. Mert mikor is kell módosítani egy törvényt? Egyrészt akkor, amikor egy új szemlélet, egy új politikai irányzat kap lehetõséget elképzelései megvalósítására, új súlypontok elhelyezésére. Másrészt akkor, amikor a felgyülemlett tapasztalatok már igénylik a változtatást. Harmadrészt pedig akkor, amikor a társadalomban új feszültségek gyûlnek fel, és ezeket fel kell oldani.
(11.00)
Az elsõ feltétel teljesül, hiszen - áttanulmányozva a törvény-elõkészítés fázisait, az 1992-es és az 1993-as plenáris vitákat, bizottsági ülések jegyzõkönyveit, ezek alapján állítom - a mostani elõterjesztés alapvetõn azokon a pontokon módosít, amelyeket az elõzõ törvényjavaslatban a legtöbbet kritizáltak a szocialista és a szabaddemokrata képviselõk.
A második feltétel is teljesül, hiszen az önkormányzati tapasztalatok is felvetettek módosítandó részeket.
Harmadrészt pedig a munkanélküliség magas aránya társadalmi realitás, létével feltétlenül számolni kell, tehát a szociális helyzet romlását eredményezi a családoknál, a nagycsaládosoknál, a pályakezdõknél.
Amíg a rendszerszemléletû, új szociálpolitikai törvény meg nem születik, addig ez az új módosító csomag kiküszöbölheti az 1993. évi III. törvény legtöbbet vitatott pontjait.
Elsõként említem - hiszen jelentõségét tekintve elõremutató -, hogy eltörli a gyermeknevelési támogatás igénybevételéhez a 180 napos társadalombiztosítási elõzményt. Tehát a továbbiakban 1995. július 1-jétõl az, aki három vagy több gyermeket nevel, és legkisebb gyermeke elmúlt hároméves, de még nem töltötte be a nyolc évet, minden munkaviszony-elõzmény nélkül igénybe veheti ezt a támogatást.
A javaslat kiterjeszti az igénybevevõk körét. Azt mondja: kormányrendeletben rögzítetten, más személy is jogosult erre a támogatási formára. Ezt szeretném külön hangsúlyozni, mert így az apán kívül még a rendeletben meghatározottan mások is igénybe vehetik ezt. Tehát az a szülõ, anya veheti igénybe, aki nem tudott elhelyezkedni akár azért, mert nem volt munkaalkalom, akár azért, mert bölcsõde, óvoda hiányában nem tudta kire hagyni kisgyermekét. Indokolt esetben a miniszter úr, méltányosságból - tudjuk - még két évvel meghosszabbíthatja ezt az idõszakot.
A másik, korábban sokat kritizált, most a tervezetbõl kiiktatott, hatályon kívül helyezett passzus a közösségi munka lett. A közösségi munka végzésének, szervezésének feltételei szinte lehetetlenek voltak - ha finomabban fogalmazok: nehézkesek -, összemosva a segélyezett és munkavállalói állapotot, noha ennek nagyon kellene különböznie. A település általános szükségleteinek kielégítése érdekében azt a munkanélkülit lehetett közösségi munkára kötelezni, aki már hat hónapja kapta a jövedelempótló támogatást. A közösségi munka idõtartama napi minimum egy óra, maximum nyolc volt, és a havi negyven órát nem haladhatta meg.
Egy másik irányba tett lépésként értékelhetõ az az engedmény, amely lehetõvé teszi, hogy nem rendszeres munkavégzés esetén a munkanélküli továbbra is jogosult a jövedelempótló támogatásra. Ha icipici lépés is ez, akkor is a munkához való kapcsolat megmaradását jelzi annak az embernek a számára, aki korábban semmilyen munkát nem végezhetett legálisan a jövedelempótló folyósítása alatt. Tehát a feketemunka-vállalás kényszere ez irányú lépésekkel lassan csökkenthetõ.
A másik pozitív hatása ennek az intézkedésnek, hogy a munkanélküliség személyiségromboló hatása talán kevésbé érinti azt, aki valamilyen fokban alkalmanként kísérletet tehet a kitörésre.
Tisztelt Ház! A módosító javaslat lehetõvé teszi, hogyha valaki párhuzamosan vett fel két támogatást, illetve visszamenõlegesen megállapították számára a rendszeres pénzellátást, akkor a szociális ellátás megtérítését elõírhatja számára az önkormányzat - bár a saját költségvetése terhére méltányosságból a pénzt és a kamatot is elengedheti, illetve csökkentheti. Eszerint tehát, ahol valójában ismerik az ellátottat, ott tudnak érdemben dönteni méltányosan az õt érintõ juttatások visszatérítésérõl, illetve annak mértékérõl is.
Az önkormányzatoknál a szociális rászorultság esetén folyósított pénzbeni juttatások közé visszaemelték a temetési segélyt. Azt hiszem, ennek az indokoltsága mindenki számára világos, ugyanis hazánkban hihetetlenül sokba kerülnek a temetkezés költségei.
A szociális rászorultságtól függõ pénzbeni ellátásokat a kérelmezõ ezután nem az állandó lakhelyén, hanem ott igényelheti, ahol lakik. Például átmeneti segélyt kaphat. Nagyon felhívnám figyelmüket rá, hogy külön bekerült a normaszövegbe a "beiskolázás" kifejezés is. Tudjuk azt, hogy a tanévkezdés nagy anyagi teherrel jár a családok számára.
Változik a személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díjának megállapítási ideje is. Képviselõ úr az elõbb már szólt errõl. Én szeretném egy másik dologra felhívni ennek kapcsán a figyelmet. Szerintem az jó dolog, hogy szeptember 1-jén, a tanév-induláskor tudják meg a szülõk, milyen induló anyagi teherrel kell számolniuk. Az azonban nem egyértelmû, hogy a gyermekétkeztetésen kívüli, ide tartozó, például felnõttellátási térítési díjak állandóan inflációkövetõek? És hányszor kerülnek megállapításra?
Új elem: a kollégiumban lakók, az általános iskolai, középfokú intézmények tanulói és a nagycsaládosok gyermekei normatív kedvezményt kapnak, amelyet a lakóhely szerinti önkormányzat átutal az oktatási intézmény javára. Utánagondoltam: ez konfliktusok lehetõségét rejtheti magában, ugyanis elõfordulhat, hogy lesz, illetve van a lakóhelyen kihasználatlan intézmény - akár, mondjuk, egy napközi -, amelyet nem tud például az önkormányzat fenntartani, de mégis hozzá kell járulnia egy másik intézmény fenntartásához, amelyet az adott lakóhelyû gyerekek igénybe vesznek.
A törvényjavaslat új eleme - a személyes gondoskodást nyújtó ellátás esetén - a készpénz és vagyon jelzáloggal terhelhetõsége, az ellátás fejében. Azt hiszem, ez joga annak, aki ellátja az adott gondozottat, az adott ápoltat, hogy mindezért költséget számítson fel, és ha van valakinek vagyona, akkor abból ezt levonja. A kiszámítás technikája azonban - miután konzultáltam gyakorló szakemberekkel - eddig úgy tûnik, túlságosan bonyolult.
Tisztelt Ház! Az egyre terjedõ, új, személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények mûködési és minõségellenõrzési szabályai is pontosításra várnak. A törvényjavaslat ezen a ponton feltétlenül újragondolandó. Most nem ismételném el azt, amit sokkal bõvebben kifejtett képviselõtársnõm, Sarkadiné Lukovics Éva.
Kedves Képviselõtársaim! Ez a törvény a tervek szerint a kihirdetését követõ 15. napon lépne hatályba. Ez a hatálybaléptetés azért lehet ilyen rövid, mert nem okoz olyan gondot, mint az 1993. évi III. törvényé, hiszen utána helyi szociális rendeleteket kellett hozni.
Egy támogatási forma van, az ezen törvénymódosító javaslat által tárgyaltak között, amely július 1-jével lép életbe, ez pedig a gyermeknevelési támogatás. Azért érdekes ehhez hozzákapcsolni még egy másik ellátási formát, a gyes állampolgári bevezetését, mert tulajdonképpen 1995. július 1-jétõl történhet meg az, hogy akinek nincs 180 napos munkaviszonyi elõzménye, az is részesülhet gyesben, illetve az a nagycsalád - tehát három vagy több gyermeket nevelõ család -, amelynél szintén nincs meg ez az elõzmény, tehát szintén kaphat gyest. Tehát párhuzamosan megkapják a kedvezményt. A pályakezdõ munkanélküliek is - tehát akik családalapításra vállalkoznak -, illetve azok is, akik nagycsaládosok.
Tisztelt Ház! A szociálisan érzékeny kormány valóban fontos lépései ezek a jelen gazdasági helyzetben, tehát a gyes és a gyermeknevelési támogatás nyitása az állampolgári, alanyi jog irányában, de ilyen a nem rendszeres munkavégzés engedélyezése és a közösségi munka megszüntetése is. Azt hiszem, a mi helyzetünkben ez nem is kevés.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)