DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Nem kell nagyon gyanakvó, sokat látott ellenzéki szociálpolitikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, milyen nagyon szûkre szabott ez a szociális törvény címet viselõ báránybõr a jelenlegi, alapvetõen antiszociális kormányzati politika számára. Ez nem az én stílusom, képviselõtársaim, ez az elõzõ parlament elõzõ ellenzékének a stílusa, a szocialista párt vezérszónokának a stílusa volt, amikor a szociális törvényt tárgyalni kezdtük. Szándékosan kezdtem ezzel a felszólalást, hiszen itt az elõbb egyik szocialista képviselõtársunk azt mondta, hogy volt egy program, és mi csak rájuk fogjuk az ígéreteket, és ilyen ráfogásokat kérünk számon.
Én akkor most újólag idézni szándékozom azokból, amit nem mi fogtunk rá a szocialista pártra, hanem nagy nyilvánosság elõtt, a tv nyilvánossága elõtt hangzott el. Módosítanánk a szociális törvényt, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatás mellett legálisan is vállalhassanak munkát a minimálbér összegéig, hogy a legidõsebbek segély helyett jövedelempótló támogatást kaphassanak, hogy bõvüljön az ápolási díjban és a gyermeknevelési támogatásban részesülõk köre, megszûnjön a közgyógyellátottak hátránya, állampolgári jogon járjon szülõknek, nagyszülõknek a gyes, adómentes, értéktartó családi pótlékrendszert támogatunk. Mindezek elõtt még az is elhangzott: nem kérünk 100 nap türelmi idõt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgõs ellátására.
Most így, bõven túl a 100 napon, a szociális törvény módosításának idején megnézhetjük, hogy a törvényjavaslatba mi került be ezekbõl a nagyon konkrétan elhangzott ígéretekbõl. Tehát nincs benne a törvényjavaslatban az idõskorúak jövedelempótló támogatása. Nem bõvül a törvényjavaslat szerint az ápolási díjban részesülõk köre, de nem változik az ápolási díj adható határa, hiszen azt is számon kérték rajtunk, hogy miért az öregségi nyugdíjminimum, és miért nem a bérminimum ez a határ. Most sem változik meg. A munkanélküli jövedelempótló támogatás mellett ugyan most már vállalhat munkát, de nem a minimálbér erejéig, nem, ahogy úgy nagy nehezen kiszedtem a törvénybõl, a nyugdíjminimum 80 százalékának az 50 százalékáig. Azt hiszem, ez is elég nagy különbség.
Nem szünteti meg a törvény a munkaügyi központtal való együttmûködését a munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesülõknek, holott Kósáné Kovács Magda képviselõtársam ezt is elmondta a parlamentben, nem kell és nem szabad a törvénynek elõírni a munkaügyi központtal való együttmûködési kötelezettséget, annál is inkább nem, mert itt két, egymással össze nem egyeztethetõ elv keveredik össze, a rászorultság és érdemesség elve. Úgy látszik, ezek csak ellenzéki pozícióban érvényes megszólalások.
A munkanélküliek közösségi munkáját kifejezetten az önkormányzatok kérésére és az önkormányzatok nyomására helyeztük be tavaly ebbe a törvénybe, hiszen számtalan kistelepülési önkormányzatot megjárva mi, képviselõk mindannyian tapasztalhattuk, hogy bizony sajnos, az önkormányzatokban vannak olyan munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesülõk, akiket nagyon nehezen lehet más típusú munkára ösztönözni, és ez a mód a faluközösség számára egy hasznos tevékenységet jelent, hiszen a faluközösségben önmaguk erejébõl nagyon nehezen megélõ emberek számára mérhetetlen felháborodást kelt idõnként az olyanfajta segélyezés, amelyik semmi egyebet, semmi egyéb tevékenységet nem igényel a segélyezettõl, akkor sem, ha az illetõ alkalmas lenne rá, hiszen természetesen nem azokról az esetekrõl van szó, amikor az illetõ minden követ megmozgatva igyekszik elhelyezkedni, és mindent igyekszik megtenni a saját családja érdekében.
Mi az, ami mégis benne van a törvényben? A gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tétele. De az nem jelenik meg a törvényben, hogy milyen áron. Hiszen eredetileg arról volt szó, hogy emellett értéktartó családi pótlékrendszer is lesz. Milyen áron valósul meg ez a változtatás, a gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tétele, amely a számítások szerint, mint láttuk, körülbelül 15 000 család, 15 000 jogosult belépését jelentheti?
Csak néhány apró példát, hiszen errõl sokat beszéltünk a költségvetési és adótörvények vitájában. Tavaly tavasszal az akkori parlament megszavazott egy egyszeri családipótlék-kiegészítést a családoknak. Az adatok feldolgozása után nyilvánvalóvá vált: 1,2 millió család volt jogosult erre a támogatási formára, holott jövedelemhatárhoz volt kötve, az egy fõre jutó 14 960 forintos jövedelemhatárhoz. Az igénylõk többsége kétkeresõs, kétgyermekes család volt, 442 000 család. Éppen az átlagcsaládok életszínvonala van a leginkább lecsúszóban. Ezt a szociológiai vizsgálatok egyértelmûen megmutatják. Ez a 14 960 forint akkor a létminimum szintje körül volt. Nézzük csak meg: ez 4 fõs családnál egy évvel ezelõtt 59 820 forintos jövedelmet jelentett. És most gondoljanak vissza képviselõtársaim arra: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, és a szülõknek a havi 600 forintos adókedvezmény is csak összesen 41 700 forintos jövedelemig jár. Az 59 820 forintos tavalyi szinthez képest. Ez azért azt hiszem, messze nem a létminimum alatt van ma már. Mert hogy ez volt az ára a gyermeknevelési támogatás kiterjesztésének és a gyes alanyi jogúvá tételének. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem jó megoldás ez. Nem azt ígérték, és nem úgy ígérték az országnak, hogy igen, átalakítunk bizonyos ellátási formákat más ellátások rovására.
(11.20)
Igen, kiterjesztünk anyasági ellátásokat a családi pótlék rovására, a családok támogatásának rovására. Nem errõl volt szó!
Milyen üzenete van ezeknek a döntéseknek? Mit jelentenek ezek a döntések? És most megint visszakérdezek! Sokszor hallottuk négy év alatt, hogy a mi kormányunk szegénypolitikát folytat. Hát, mérjék fel kedves képviselõtársaim, melyik inkább a szegénypolitika! Az, amelyik a nagyon nehéz helyzetben lévõ középrétegek számára rohamosan növeli a lecsúszás veszélyét? Az az igazi szegénypolitika véleményem szerint!
Mostanában, különösen az elõzõ évi költségvetés vitájában, és most, amikor a szociális törvény módosításáról van szó, valahogyan egészen más megszólalási stílust, egészen más hangot hallunk a jelenleg kormányzó, korábban ellenzékben lévõ képviselõk szájából. Egyre többször halljuk azokat az érveket, hogy meg kell érteni az ország jelenlegi nehéz helyzetét, meg kell érteni, hogy nincs több. Milyen érdekes, hogy négy éven keresztül ugyanezek az érveink süket fülekre találtak! Milyen érdekes, hogy ugyanezeket az érveket - amivel elmondtuk, hogy nem szociális érzéketlenség, nem szándékos ártani vágyás miatt nem tudunk újabb és újabb ellátási formákat bevezetni, hanem az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzete miatt -, ezt akkor valahogy nem szándékoztak megérteni!
Tudom persze, hogy kormányzati pozícióba kerülve, a kormányzás felelõsségét a hátukon cipelve keserves dolog megváltoztatni a véleményüket. De még egyszer megismétlem és még nagyon sokszor el fogom mondani: rendkívül felelõtlen volt az elõzõ négy év ellenzéki politizálása, rendkívül felelõtlen volt a választási kampány elõtti ígérethalmaz. Mert mi tudtuk akkor is és tudjuk most is, hogy az ígéretek jelentõs részét nem lehet teljesíteni. De önök felszították ezeket az igényeket az országban és azt az illúziót keltették, hogy ha kormányra kerülnek, itt valami fantasztikus változások fognak történni. Hát, a fantasztikus változások sajnos valóban bekövetkeznek, körül kell tekinteni magunk körül, de nem abban az irányban, ahogy önök ezt ígérték. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)