DR. NEMCSÓK JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A környezetvédelmi bizottság az elmúlt héten a szigetközi vízpótlás ügyében elõterjesztett kormányjavaslatot 10 igen, 2 nem, 2 tartózkodás mellett tárgyalásra alkalmasnak ítélte. Bizottságunk - és ezen belül az elmúlt év õszén az e témakörben létrehozott ad hoc bizottság - folyamatosan figyelemmel kísérte a Szigetköz állapotát, és kereste a módját annak, hogy a vízutánpótlás az ez évi tavaszi vegetációs idõszak kezdetére biztosított legyen.
(11.40)
Bizottságunk kérésére az illetékes két minisztérium - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - több javaslatot dolgozott ki a Szigetköz lehetséges vízutánpótlására. A lehetséges megoldások közül kormányzatunk és a két minisztérium azt a változatot tartotta a legmegfelelõbbnek, ami itt van önök elõtt, Lotz Károly miniszter úr elõterjesztésében.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot fûzzek a környezetvédelmi bizottság részérõl ehhez az elõterjesztéshez. Elõször is itt és most nem a bõs- nagymarosi vízierõmû sorsáról döntünk, hanem a Szigetköz gyors vízutánpótlásáról. Másodszor: nincs optimális megoldás, csak kevésbé és legkevésbé rossz döntés között választhatunk, és ezt a döntést minél hamarabb meg kell hoznunk.
A Szigetköz vízutánpótlása 1992 óta, amióta a szlovák fél - az ismert módon - egyoldalúan elterelte a Dunát, nemcsak a szakembereket, hanem a hazai és a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja. Ezért minket, a magyar parlament képviselõit különös felelõsség terhel, miként döntünk: elfogadjuk-e az elõttünk fekvõ elõterjesztést, és ezáltal biztosítjuk a Szigetköz leggyorsabb vízhez jutását, avagy hosszan vitatkozunk a megoldás módjáról, veszélyeztetve ezzel, hogy végre idõben, már ez évben vizet kapjon a Szigetköz.
A környezetvédelmi bizottság túlnyomó többségéhez hasonlóan én is "igen" szavazásra kérem fel tisztelt képviselõtársaimat a beterjesztett módon javasolt vízutánpótlásra. Nincs okom arra, hogy szakmailag kétségbe vonjam a miniszter úr aláírásával hozzánk megérkezett javaslatot. Nincs okom rá, mivel a számos, kidolgozott variáció közül azon az alapon választották ki és tették javaslatként az elsõ helyre, hogy 1. ideiglenes jellegû, 2. gyorsan kivitelezhetõ, 3. elegendõ vizet ad az évek óta szomjazó Szigetköznek.
Az elõterjesztés kritikájaként megjegyzendõ, hogy szövege nem eléggé egyértelmû. Ezt módosítani kell, beleértve - konkrétan fogalmazva - a mûszaki eljárás részletesebb leírását, valamint ennek idõbeli megvalósíthatóságát. Kívánatos, hogy a részletes mûszaki kérdésekben a jövõben ne a parlament, hanem - a szakértõk véleménye alapján - a kormány döntsön. Ennek érdekében a környezetvédelmi bizottság áttekinti az elmúlt négy évben hozott határozatokat, és annak eredményérõl tájékoztatni fogja a parlamentet.
Egy személyes kitérõvel folytatnám, kérésem indoklására. Harmadik évtizede dolgozom természettudományi-mûszaki jellegû területeken akadémiai kutatóként, egyetemi oktatóként, és legújabban alkalmazott kutatást végzõ biológusként. Az Országgyûlési Almanachot tanulmányozva örömmel tapasztaltam, hogy számosan vannak önök között, tisztelt képviselõtársaim, akik szakmailag kollégáim is. Ezért nem elsõsorban számukra, hanem a mindennapi élet más területérõl jövõ igen tisztelt képviselõtársaim számára mondanám el a következõket, amelyek a tárgyhoz tartoznak.
Ismeretes a saját szakterületünkön, ha egy nemzetközi hírû egyéniség vagy annak munkatársai körébõl valaki egy újszerû eredményt vagy technikai megoldást közöl egy jónevû nemzetközi szervezet kongresszusán, illetve publikál egy jó szakfolyóiratban, annak nem marad el a jó visszhangja. Ha azonban errõl kiderül, hogy a mért eredmény nem reprodukálható, vagy a mérésekbõl levont következtetések hibásak - egyszóval: az egész teória hibás - , akkor épp elég fáradozás kell, hogy az illetõ a malõrt kimagyarázhassa. Ezután másodszor ugyanebbõl a körbõl már fenntartással fogadnak valamilyen jónak kikiáltott eredményt vagy mûszaki megoldást. Csaknem végzetes az adott szerzõ vagy szerzõk számára, ha másodszor is tévedtek. Ilyenkor az következik, hogy harmadszorra már nem fogadják el az elõadásukat, javaslatukat, illetve a közlésre beküldött dolgozatukat, legalábbis így van egy magára valamit is adó nemzetközi szervezetnél vagy szakfolyóiratnál.
Akkor lássuk is csak, hogyan állunk a Szigetköz vízutánpótlására tett eddigi javaslatokkal. Az elmúlt évben ez ügyben kétszer hozott döntést a parlament, mindkétszer ugyanannak a szakmai körnek a nem kellõen átgondolt javaslata alapján. Elõször váltig hangoztatták, hogy elképzelhetetlen a szlovák oldalon egy erõmû vagy erõmûvek felépítése. Meggyõzték róla a döntéshozókat, de mondhatom azt is, hibás döntést sugalltak az akkori igen tisztelt kormánynak és a parlamenti képviselõknek. A bekövetkezett eredmény ismert: a Dunát elterelték.
Másodszor: egy alaposan elõkészített szakszerû kormánydöntést - a Boross- kormány döntésére gondolok -, amely a jelenlegi javasolt vízpótlási módot indítványozta a parlamentnek, nem megfelelõnek tartották, és helyette az úgynevezett szivattyús vízutánpótlást javasolták. Mindnyájunk számára ismeretes, hogy ez is téves volt. A rend kedvéért megjegyzem, hogy a végrehajtás sem volt tökéletes, azonban a kudarcért kizárólag a végrehajtás módját kárhoztatni nagyon egyoldalú vélekedés lenne.
A kétszeri tévedést is még megbocsáthatónak tartanám, de két ilyen hibás döntés után a korrekt magatartás az lett volna, ha tévedésükért megkövették volna a korábbi kormányok két miniszterelnökét, és ennek nyomán az erkölcsi sérülést elszenvedett, a témán szakszerûen és lelkiismeretesen dolgozó korábbi kormánytagokat, és nem utolsósorban az akkori parlamentben ülõ képviselõtársaimat. Tudomásom szerint ez a mai napig nem történt meg. Mindezek alapján nem gondolom, hogy meg kellene kövezni a hibás döntést sugallókat - ez nem a mentalitásom -, csak talán egy kissé csendesebben, visszafogottabban kellene az újabb, másfajta, általuk javasolt mûszaki megoldás mellett kardoskodni. Nagyobb kompromisszumkészséget kérek tõlük.
Azt a nyilatkozatukat, amelyet a hétfõi Magyar Nemzetben olvashatunk, mely szerint "jelenleg a parlamenti képviselõk módszeres beetetése történik", amikor a jelenlegi elõterjesztés alapján történne a Szigetköz vízutánpótlása, képviselõtársaim nevében is egyenesen visszautasítom. Tisztelettel megjegyezem, a magyar parlamentben jól felkészült, saját lelkiismeretükre hallgató képviselõk ülnek, bennünket nem lehet beetetni.
Ismétlem: most és itt a Szigetköz vízutánpótlásáról döntünk, nem a bõs- nagymarosi vízierõmû felépítésérõl. A hágai bíróság döntése után is számítunk valamennyi civil környezetvédelmi mozgalom véleményére, tapasztalatukra szükség lesz.
Most tehát kérem képviselõtársaimat, azokat a képviselõtársaimat is, akik korábban egy más szakmai vélemény alapján döntöttek önhibájukon kívül, támogassák az itt elõterjesztett javaslatot a Szigetköz vízutánpótlásának eme módjáról. A természet meginduló tavaszi életéhez és általában az élethez - akik valamit is értenek a földhöz és a természethez, tudják - víz kell. Kérem, szavazzanak erre igennel! Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)