VARGA JÓZSEF, a költségvetési és pénzügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Mi is az elmúlt héten, február elsején foglalkoztunk a költségvetési bizottságban az elõttünk fekvõ, H/465. számot viselõ országgyûlési határozati javaslattal. A hosszú és alapos vita után 15 igen szavazattal és 6 ellenszavazattal ajánlja a bizottság a tisztelt Háznak általános vitára ezt az országgyûlési határozati javaslatot.
Röviden szeretnék a vitáról pár gondolatot megosztani önökkel. A vitát vezetõ alelnök úr kérte a bizottság tagjait, hogy szakbizottságként elsõsorban az ügy gazdasági kihatásaival foglalkozzunk. A képviselõk azonban - tudva azt, hogy itt több mint 30 ezer ember életkörülményeirõl, a jövõjérõl van szó, és egy védett természeti tájnak az elkövetkezendõ idõben bekövetkezõ változásairól - nem tudták e szûk határok között megfogalmazni a vélemenyüket, és mindenképpen kitértek olyan kérdésekre is, amelyek nem kifejezetten a gazdasági részhez kapcsolódnak.
Az általános vitára való ajánlást szorgalmazók fontosnak tartották, hogy a kormány kapjon felhatalmazást arra, hogy most már a szakmai döntések megvalósuljanak.
Elhangzott, hogy a Szigetközben és annak környékén élõ szakemberek egy olyan megbízható és - ezt én is hangsúlyozni szeretném - ideiglenes mûszaki megoldást kívánnak erre az elkövetkezendõ két, esetleg három esztendõre is - nem tudjuk, mikor fog megtörténni a döntés -, amelyik addig a szükséges vízmennyiséget biztosítani tudja, és lehetõleg úgy tudja biztosítani, hogy az a természetes helyzetet a leginkább megközelítse. E mellett természetesen fontos az is, hogy ezt a fõ célt a lehetõ leggazdaságosabban valósítsa meg.
Úgy tûnik, hogy az elénk terjesztett anyagok közül az egyik, a célnak valóban legmegfelelõbb megoldás az, ha az 1843-as folyamkilométernél tervezett fenékgát megvalósításra kerül. A hágai döntésig minden valószínûséggel - mint mondtam, ideiglenes jellegel - ez biztosítja gravitációs úton a legtöbb vizet a mentett oldalon, illetve a hullámtéren elhelyezkedõ, egyre inkább szomjazó csatornák számára.
Ez az intézkedés kedvezõen hat a talajvíz szintjére, és elegendõ mennyiségû vizet is juttat a mellékágakba és a fõmederbe egyaránt. Olyan mennyiségû víz kerül a mellékágakba is, hogy így sem kell számolni azzal, hogy esetleg valamilyen halpusztulás vagy egyéb káros következmény alakulhatna ki.
A vitában hozzászólók elfogadták a szakemberek azon érveléseit is, hogy a gát miatt bekövetkezõ kisebb áramlási sebesség semmiképpen nem fog olyan káros hatást eredményezni a Duna vizében, amely az ottani élõlényekre jelentõs mértékben hatna, sõt, kiemelik azt, hogy az átbukó víz oxigéntartalmát jelentõsen növelni tudja, és ezáltal a fõmederben tovább folyó víznek a helyzete javulni fog.
Megnyugtatónak érezték azt a körülményt is, hogy bármilyen, nem várt eseményként bekövetkezõ vízromlás esetében, a fenékgát elõtt, a hajózsilip ideiglenes mûködtetésével lehetõség van arra is, hogy nagyon gyorsan átmossák a teljes mederszakaszt.
A zsiliprõl szólva még néhányan megfogalmazták azt a kritikájukat, hogy ez tulajdonképpen Dunakiliti üzembe helyezését is jelenti. Szeretném hangsúlyozni, ami ott is elhangzott: kizárt dolog, hogy ezzel az üzembe helyezés valósuljon meg. Ha a sok ok közül csak egyet említek, akkor bizonyára önök is belátják: a szlovák félnek sem lehet érdeke, hogy a jelenleg épülõ C- variáns második ütemének a mûtárgyait egy olyan úton tudja megközelíteni, amely a Duna fõ medre - tehát az öreg meder, az Öreg-Duna és már kiépített gát, töltés - mellett helyezkedik el, olyan duzzasztással, amely a fõmedret elhagyná, s ezt az utat járhatatlanná tenné. A szlovák félnek sem lehet tehát ilyen érdeke.
Fontos kérdés az is, hogy ez a tervezett megoldás lehetõvé teszi azt is, hogy a kishajóforgalom - legalábbis egyelõre a magyar szakaszon -, megvalósulhasson.
A bizottságban természetesen szó esett arról is, hogy milyen az egyes megoldások költségkihatása. Annak ellenére megvitattuk ezt, hogy igazából a költségvetés módosítását nem érinti ez az országgyûlési határozati javaslat, tekintettel arra, hogy az általános tartalék terhére szándékoznak megvalósítani ezt a fenékgátat vagy keresztgátat.
Az ülésen is elhangzott, hogy nagyon szóródnak az összegek: hallottunk 40 milló forintról, 400, illetve 450 millió forintról is. A hozzászólásokban elmondták: itt végül is arról van szó, hogy ha egy teljes elzárás következne be, és csak egy gátat építenénk, amin a víz nem bukik át, az egy jóval olcsóbb megoldás - csak ezt senki nem szorgalmazhatja napjainkban, és e miatt kell azzal számolni, hogy mintegy 400 millió forintba kerül ennek a megoldása. Ez úgy fogalmazódott meg, hogy 400-450 millió forint körüli összeget kell itt figyelembe venni.
A mellékágakban kiépítésre kerülõ mûtárgyak már a korábbi kormányhatározat alapján is indokoltak voltak, megfogalmazásra került, hogy ezeknek a kiépítése szükséges. Sajnos, mind ez ideig elmaradt, és ezért az elkövetkezendõ idõszakban ezeknek a megépítése nem kifejezetten ennek a variációnak költségeihez kell hogy hozzászámítódjon, hanem az összes többi más - tehát a szivattyús vízpótlás - esetében is indokolt beruházásnak számítanak.
A beruházás költségeit én is tól-ig határral adtam meg, s természetesen ez bizonyára változni fog, azért nincs fix összeg, mert nem egy konkrét költségvetés készült rá, hanem a szándékok szerint pályázati úton kívánja majd a kormány ezt megépíttetni.
A bizottság többségi véleményt megfogalmazó képviselõi sajnálkoztak amiatt, hogy ma már csak a rossz, a rosszabb és a még rosszabb megoldások közül választhatnak, de mindent összevetve úgy gondoljuk, hogy a legkisebb rossznak az elénk terjesztett országgyûlési határozati javaslatban foglaltakat tarthatjuk, és ezért ajánlották tizenöten a tisztelt Háznak általános vitára a határozati javaslat tervezetét.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(12.00)