DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Legyen szabad elõször képviselõcsoportunk felkérésének eleget tenni azzal, hogy ismertetni szeretném az Országgyûléssel, miszerint a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja beható vita után úgy döntött, hogy képviselõtársaim lelkiismeretük szerint - a szakmai anyag mérlegelése alapján -, személy szerint fognak dönteni abban, hogy hogyan szavaznak a határozathozatal során.
Hadd jelezzem, hogy ebben a döntésben is benne van az, hogy a probléma, amivel szemben állunk, s amit az ország hajdani vétkes döntések nyomán majdnem két évtizede görget maga elõtt, olyan kérdés, amire valóban nem egyszerû a felelet, és ebben az elõterjesztõ miniszter úrral egyet lehet érteni.
Elöljáróban szólni szeretnék arról, amit Bársony András az imént felvetett, hogy itt van egy fogalomhasználati probléma. Abban egyetértek vele, hogy a keresztgát fogalomhasználata nemkívánatos, félreérthetõ, noha az elõterjesztésben ez szerepel. Õ azután a fenékgát fogalomra tért át. Én a fenékküszöb fogalmát fogom használni, tehát azt, ami a miniszteri elõterjesztés mellékletében rendszeresen használatos.
Ha politikailag kissé gunyoros fogalomhasználatot engedhetek meg magamnak, akkor egy kicsit bõvítettebben azt mondanám, hogy arról beszélek, ami az elõterjesztés értelme szerint az 1843-as folyamkilométernél ideiglenesen állomásoztatandó fenékküszöb. (Derültség. - Közbeszólások: Jó!)
Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum vitájában körülbelül azok a problémák vetõdtek fel, amelyek most a bizottsági vélemények elõterjesztése során is már kirajzolódnak, és az a bizonyos vita érveket hozott, olyanokat, amelyek itt az "igen" és a "nem" mellett felsorakoztak.
(12.10)
Legyen szabad most, némi önkényességgel persze, de úgy gondolom, a lényeges pontokra súlyozva jelezni, hogy igent hangoztató - persze nehéz sóhajok között igent hangoztató - képviselõtársaim, akik részben az adott régió közvéleményét is képviselni remélték, mindenekelõtt a Szigetköz szomjúságára utaltak. Arra a szörnyû helyzetre, amit a Szigetköz vízhiányos állapotában érez, látva azt, hogy a neki jutó víz kevés az élet, a termelés fenntartására.
Tehát az egyik oldalon legfontosabb kérdésként a vízhiány problémája és a vízpótlás reménye vetõdött fel. A másik oldalon - érvek sokaságából a legfontosabbat emelem ki - a veszélyeztetettség kérdése; az aggodalom, hogy a fenékküszöb nyomán bekövetkezik a vízminõség romlása, Magyarország legfontosabb ivóvíztartalékának a veszélyeztetettsége.
Ez a kettõ olyan tényezõ, ami nem tagadható. Hogy tulajdonképpen az 1977 és 1988 között vétkes döntéseket hozó tényezõk milyen helyzetet teremtettek, az benne van ebben a szörnyû alternatívában. És benne van az e vonatkozásban õszinte elõterjesztésben, amely bevallja, hogy olyan helyzetet teremtettek számunkra - szeretném hangsúlyozni: '90 elõtti helyzetet -, olyan csapdába kerültünk - a felelõsség részletezése nem ennek a percnek a feladata -, amelyben üdvös döntést hozni aligha lehet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Legyen szabad mindezek nyomán és sok tekintetben alludálva arra, amit Pokorni Zoltán elõadásában kisebbségi véleményként hallottunk - nem mindig fogom megismételni kérem, hogy nem összebeszélve, de a helyzetbõl hasonló következtetéseket levonva -, számos kérdésben általa megnyitott kaput szeretnék döngetni.
Én mindenekelõtt a kormány-elõterjesztésbõl indulok ki, mégpedig a kormány- elõterjesztés dicséretes gondossággal kimunkált mellékletébõl; abból a tájékoztatóból, amit a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr elõterjesztésében az eredeti határozati javaslat mellékleteként valamennyien megkaptunk. Én ennek a végérõl szeretnék idézni - ez logikusan kapcsolódik ahhoz, amit eddig elmondtam -, a 6. oldalról, amelyik a vizsgálati anyag - visszatérek rá - következtetéseként többek között a következõt mondja:
"A következtetések levonásakor figyelembe kell venni, hogy a vizsgált kárenyhítõ lehetõségek mindegyike csak átmenetinek tekinthetõ. Végleges megoldást a jelenlegi üzemrenddel egyik változat sem ad."
És ezt követi az a nagyon jól áttekinthetõ táblázat, amelyik a különbözõ változatok perspektivikus következményeit vizsgálva - amennyire a jövõt ma vizsgálni lehet; és ez az egész vizsgálati eljárásnak, nyilvánvalóan, az egyik sarkpontja -, az ötödik oszlopban, tehát helyesen írva "fenékküszöb az 1843 folyókilométer-szelvényben" ír. Rövidítve olvasom, de szöveghûen, tartalmilag is.
Vízpótlás hatékonysága, szabályozhatósága korlátozottan biztosítható... Vízpótlás hatékonysága, szabályozása a Mosoni-Duna és a mentett oldal szempontjából kismértékben biztosítható. Függõség a szlovák vízátadástól; kismértékben független... Megvalósíthatóság függõsége a szlovák közremûködéstõl; részleges függõség... Létrejött duzzasztási térfogat - kicsi... Árvizek levonulása; levezethetõ... A vízmegosztás korlátozottan szabályozható a hullámtér és a fõmeder között.
Környezeti hatások vízminõségi veszélyhelyzetben - mentesítési lehetõsége... A szennyezett víz a fõmederben levezethetõ. Mindjárt kapcsolódik hozzá a következõ. A vízpótlásra felhasználható víz minõsége a fõmeder vízminõségétõl függ, a duzzasztott bõge átöblíthetõ... A hajózás visszaállíthatósága; gyakorlatilag nem állítható helyre... Sporthajózás lehetséges... Jég-leeresztés biztosítása... A jég-leeresztés kismértékben szabályozható. Üzemeltetés... Magyar szervezet, szlovák kapcsolattartással. A megoldás ideiglenes jellege a fõmederben könnyen bontható, de stabilizált.
Minden adatot fölolvastam; pénzügyiekre és egyebekre visszatérek.
Ez az, amit a miniszter - nyilván felelõsségétõl áthatottan - mint a viszonylag legjobb változatot terjeszti elõ számunkra elfogadásul.
Engedjék meg, élve azzal a könnyen belátható mozzanattal, hogy a jövõnek nagyon kevéssé vagyunk urai - és általában is; nem idetartozó okokból is -, de az adott kérdésben, épp a '77-'88 között történtek folytán, az adott kérdésben hihetetlenül korlátozottan, ennek nem unos-untalan történõ ismétlésével tegyem fel a kérdéseket, amelyeknek egy részére itt már célzások történtek.
A hágai elõterjesztés problémája nem egy képzeletbeli dolog, hiszen tulajdonképpen a két állam együtt terjesztette elõ a hágai nemzetközi bíróság elé a maga megoldatlan problémáját, amely munkamenetének - tudniillik a bíróság munkamenetének - megfelelõen hosszan, de minden bizonnyal, ha nem lesz visszavonás - s vajon miért lenne; amikor itt is csak ideiglenes megoldásról van szó -, dönteni fog. Mi lesz a hatása - és ez merült föl a mi vitánkban, fölmerült a bizottsági és nyilvánvalóan a most kezdõdõ vitában - mindennek a nemzetközi bíróság döntésére? Hiszen, ne felejtsük el, ha most egy döntés születik, amelyik viseli az ideiglenes jelzõt, ki biztosít bennünket arról, hogy hirtelen ez a döntés nem válik fõ érvvé, és nem mondják azt, hogy amiben ideiglenesen megállapodtak, az modus vivendi bebizonyosul, hogy igenis van egy óvatosságból korábban ideiglenesnek tekintett megoldás, amely megoldás - amelyhez a két fél nem ugyanolyan szívvel, nem ugyanolyan módon, de mégis hozzájárult - legyen a megoldás.
(12.20)
Hiszen valamennyien, akik ismerjük a bíróságok joggyakorlatában az indítékokat, nagyon jól tudjuk, egy realizált modus vivendi könnyen a végleges döntést elõlegezi.
Másodszor - ismét már érintett kérdés -: a szlovák vízpótlás garanciái. Szó esett arról, hogy a korábbi ajánlatok, illetve megállapodások, a londoni, majd az azt követõ brüsszeli és a különbözõ tárgyalásokon nem megegyezésként - verbális megegyezésként -, de tárgyalási ajánlatként felmerültek, mind ennél kedvezõbbek voltak Magyarország és a Szigetköz szempontjából, mindre szlovák ajánlat történt - és egyik realizálása sem következett be.
Nagy figyelemmel, érdeklõdéssel és a bizalom lehetõségét dédelgetve olvastam a sajtóban és hallottam a parlamentben, illetve olvastam a miniszteri elõterjesztés indokolásában arról, hogy megállapodás született a két kormányelnök között. Erre a megállapodásra építve kaptuk a határozati javaslat megváltoztatását, az új határozati javaslatot. Ez a sarokpont az indokolásban.
Szeretném történeti ismereteim alapján is, nemzetközi jogi tanulmányaim alapján is kérdezni, vajon a mostani határozathozatal elõtt hol és mikor lesz hozzáférhetõ ennek a megállapodásnak a szövege. Mert egy megállapodás lehet szóbeli - a nemzetközi jog is ismer szóbeli megállapodást -, de egy olyan megállapodás, amely egy országgyûlési döntésnek az alapja, nem lehet ismeretlen. Kérem tehát az illetékes kormányképviselõt, az elõterjesztõ miniszter urat, hogy elõterjesztése megerõsítéséül ennek a megállapodásnak - lett légyen szóbeli megállapodás - a szövegét terjessze az Országgyûlés elé. (Taps a jobb oldalon.)
Csak zárójelben szeretném megjegyezni: az 1980-as évek elején a kormányzat az Akadémiától állásfoglalást, szakvéleményt kért a dunai vízlépcsõ terveivel kapcsolatban. Ezt egy bizottság kapta feladatul. Számosan - már akkor nekem is módom volt erre - az Akadémián belül érdeklõdtünk ennek szövege iránt és kértük a szöveg megismerhetõségét. Kiderült, hogy az akkori viszonyok között a hatalom - nem ismeretlen szokása szerint - a szöveget nem bocsátotta a kérdésben állást foglaló testület elé, hanem csak azon néhány személy elé, aki erre alkalmasnak látszott.
Nagyon kérem, hogy a Magyar Országgyûlés ne essék ilyen testületi minõsítés alá, és hogy a magyar kormány felelõs minisztere - a kormányfelelõsséget reprezentálva - azt a megállapodást, amelyre építi javaslatát, terjessze a Ház színe elé.
Itt már csak folytatnom kell. Ennek ismeretében nyilvánvalóan sokan fogják indíttatva érezni magukat, ha a megállapodás meggyõzi õket, hogy megadják az így bizonytalan támogatást a kormányzatnak. Ennek hiján viszont nagyon nehéz ezt akár kérni is.
Ha meglesz vagy ismertté válik a megállapodás szövege, akkor felmerülhet az, hogy milyen garanciái vannak vagy milyen garanciái remélhetõk annak, hogy a szlovák kormányzat tényleg be akarja tartani, és rendelkezik is azokkal az eszközökkel, hogy be tudja tartani a megállapodásban vállaltakat.
Harmadszor: szeretném kérdezni, hogy a vízminõség félt - de természetessen esetlegesnek minõsíthetõ ez a félelem - romlása esetén milyen közös magyar- szlovák intézkedéseket terveznek hatályba léptetni. Ez csatlakozik mindazokhoz, amiket Pokorni Zoltántól hallottunk.
Tisztelt Országgyûlés! Elnézést kérek, hogy a tervezettnél hosszabb voltam, de úgy gondolom, mindezek nyomán önök eljutnak annak a megértéséig, hogy a Magyar Demokrata Fórumon belül - ebben a nehéz, a hetvenes-nyolcvanas években megelõlegezett verembe esésünk után - miért hoztuk azt a megállapodást, hogy mindenki a kapott információkat mérlegelve, lelkiismerete szerint döntsön.
Köszönöm szépen. (Taps.)