DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Én szeretném megkímélni önöket egy szakmai vitától, úgy hiszem, hogy a magyar parlament nem elsõsorban szakmai viták színtere. Mégis szeretném azonban tolmácsolni önöknek a kereszténydemokraták azon aggályait, azon súlyos kérdéseit, amelyekre a kormány-elõterjesztés semminemû választ nekünk eddig még nem adott.
Azt hiszem, ebben a Házban mindenki egyetért azzal, hogy a Szigetköznek vízre van szüksége. Nem kívánom ecsetelni, hogy miért, mennyiben indokolt gazdaságilag, mennyiben az élet feltétele. A kérdés azonban az, hogy hogyan és mi módon. Azt hiszem, rendkívül unalmas és hosszú lenne felsorolni, elõadni azt, hogy miként jutott ilyen helyzetbe ez a páratlan természeti értékekkel rendelkezõ térség, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet. Azonban annyit megállapíthatunk és leszögezhetünk, hogy 1977 óta ehhez hibás és megalapozatlan politikai döntések sorozata kellett.
Most is döntés elõtt állunk. Vajon ez a döntés most szakmai lesz? Ki meri állítani azt képviselõtársaim részérõl, hogy õ szakmai meggyõzõdése alapján fog az adott kérdésben szavazni? Vajon rendelkezünk-e mindazon információkkal, amelyek lehetõvé tennék azt, hogy a különbözõ végzettségû képviselõtársaim egy ilyen súlyos szakmai kérdésben megalapozott döntést hozzanak? Hol van az érdektelen tudományos álláspont?
Kedves Képviselõtársaim! Elõször kézhez kaptunk egy kétoldalas, szûk kis kormány-elõterjesztést, majd a tegnapi nap folyamán kaptunk egy másik anyagot, aminek a mellékletében egy decemberben készült Vitukis összehasonlító anyag van. Ez különbözõ számok és tények nélkül egyszavas ténymegállapításokat tartalmaz a kilenc variáció vonatkozásában. Szeretném emlékezetébe idézni a t. Háznak az 1994. március 7-ei parlamenti vitát, amelynek során az elhunyt Szentágothai János professzor, aki akkor az Akadémiának elnökségi tagja is volt, szó szerint a következõket mondotta. "Annak idején még Aczél Györggyel is való harcunknak az lett volna a célja, hogy fõleg Svájcból hozzunk szakértõket, mert a svájciaknak elõször is sokkal nagyobb tapasztalatuk van vízierõmûvekkel és sokkal jobban ismerik, hogy milyen borzasztó kárt lehet vízierõmûvekkel csinálni. Most ez a Neue Züricher Zeitungban megjelent megoldás ezzel a mosoni Duna-ágból, illetõleg a Duna fõ ágából való szivattyús vízpótlásnak valamilyen módját kínálja fel." Tehát Szentágothai professzor akkor, az akkori kormánnyal szemben is arra hivatkozott, hogy hiányolta a külföldi szakértõket, azokat, akik érdekeltség nélkül, valóban szakmai véleményeket tudtak volna ebben a témában hozni és felsorakoztatni.
Mirõl is van itt szó? Arról van szó, hogy a Duna elzárása miatt '93-ban a korábbi vízmennyiségnek mindössze átlagosan 20 százaléka, '94-ben pedig átlagosan 10 százaléka folyt be a Duna fõmedrébe, ami nélkül viszont elképzelhetetlen a Szigetköz vízhez jutása. Tehát '93 óta tudjuk azt, hogy a Szigetköznek igenis vízre van szüksége. Melyik kormány meri végre elvállalni annak a felelõsségét, hogy erre a megfelelõ szakmai megoldást meghozza? Miért van szükség itt parlamenti döntésre? Úgy érezzük, mintha a felelõsség elmosásáról lenne szó.
Engedtessék meg, hogy ennek alátámasztására idézzek fel a '94. márciusi vitából néhány felszólalást. Most nem kívánok semmiféle akkori kormánypárti felszólalást idézni, kizárólag a volt ellenzék felszólalásait idézem, akik ma a kormánykoalíció tagjai. Filló Pál képviselõtársunk a következõt mondta: "Az országgyûlési határozat mint mûfaj, nem igazán nyerte el a tetszésünket, hiszen úgy gondoljuk, az Országgyûlésnek nem kellene abba beleszólni, hogy a kormányzati szervek közül melyiknek milyen szerepe legyen az ügynek lebonyolításában. Úgy gondoljuk, hogy ez a kormány felelõssége. Nekünk azt a felhatalmazást kell megadnunk a kormány részére, hogy a kérdésben intézkedjen és a szükséges döntéseket meghozza." Tökéletesen igazat adok Filló képviselõtársamnak.
Mit mondott akkor az ellenzék ma is parlamentben ülõ környezetvédelmi szakértõje, Kiss Róbert képviselõtársam? Kiss Róbert a következõt mondta: "Mi a hasonlóság az 1988-as vízlépcsõ ügyében felállásos szavazás és a jelenlegi tárgyalás között? Azt hiszem, hogy a kormány akkor is a saját felelõsségét igyekezett kiküszöbölni, vagyis a saját felelõsségét igyekezett a parlamentre ráhárítani. Most is ez történik." Ez a szó szerinti idézet.
(12.50)
Még egy nagyon fontos idézet - és nem untatom tovább önöket. Pál László képviselõtársunk - aki jelenleg ipari miniszter, a kormány tagja - a következõket mondta:
"A döntést szerintem a kormányra kell bízni. Föl kell hatalmazni a kormányt, hogy a tudomása szerinti legjobb változatot valósítsa meg ebben a helyzetben, átmenetileg, ideiglenesen, mindaddig, ameddig a végleges megoldásokról nem születnek meg a bírósági, illetve a kétoldalú megállapodások. A parlament olyan mûszaki kérdésekkel foglalkozik, amelyekhez lehet, hogy egyes képviselõtársaim értenek, a parlament egésze nem ért, nem érthet."
Meggondolandó szavak ezek kormányzati pozícióból is. Ezek után nem kívánok önöknek semmiféle mûszaki adatot, semmiféle mûszaki érvet mondani, pusztán a kereszténydemokraták aggályait szeretném felvetni, néhány mondatban felvázolni.
Egyik legfontosabb kérdés ebben a hágai ügy, a hágai per. Teszünk-e mi most egy olyan intézkedést, amiben a hágai pozícióinkat rontjuk? Mert ha jól belegondolunk és megnézik a parlamenti programot, valamikor február végén születik ebben a véghatározat. Tehát a munkálatok - a fenékgát, a fenékküszöb, vagy medergát, mindegy, minek nevezem - elkezdése jogszerûen március elõtt nem kezdõdhet el. Ha március elõtt nem kezdõdhet el, a legjobb esetben is májusra készülhet el a mûtárgy. Akkorra már a vegetációs idõszak kezdete, hogy úgy mondjam, lefutott. A hágai bíróság az információk szerint '95 második felében dönteni fog. Elõfordulhat, hogy augusztusban és szeptemberben dönt ebben a kérdésben. Szabad nekünk most egy olyan valamibe belemenni, ami néhány hónapra szól, de óriási mértékben leterheli a jövõt is? Mert hiszen, ahogy hallottuk a televízió valamelyik músorában, Jakus György azt mondta, az még semmi, amibe ez kerül, hanem majd az elbontása - ha lesz egyáltalán elbontás - fog sokkal többe kerülni, mint maga a megépítés.
Vajon az a jó szándék, hogy a Szigetköznek vizet adjunk erre a néhány hónapra, nem valósítható-e meg a már ott lévõ rendszerrel és berendezéssel, vagy újabb bevételre kell egyes cégeknek és vállalatoknak szert tenni úgy, hogy az újabb felvonulás, újabb munka, újabb munka díjázása és számlázása a költségvetés terhére történjen meg?
Na de mit mondanak a hágai perrel kapcsolatos álláspontunkra a jogi szakértõk? Most vitatkozhatunk azon, hogy dr. Szénási György, a magyar kormány képviselõje jogi szakértõ vagy sem. Nem tudom, képviselõtársaim ismerik-e vagy nem, ebbõl felolvasok két sort: "A nemzetközi jogászok tehát semmilyen olyan mûszaki megoldást nem támogathatnak - legyen az fenékgát vagy bármi más mûtárgy -, amely anélkül valósulna meg, hogy az elterelés elõtti állapothoz közelítene, azt sugallva ily módon, hogy a magyar fél belenyugodna a fennálló vagy ahhoz közeli állapotba, s amely a vízhozamcsökkenés tartósításából és a régi Duna-mederbe való hajózás végleges ellehetetlenülésébõl állna. Minél kevésbé hasonlít egy megoldás a szlovákok által javasolthoz, annál könnyebb azt védeni." Sapienti sat.
Még két kérdést engedjenek meg, tisztelt képviselõtársaim, nem akarom igénybe venni az idejüket, hiszen egy órakor ebédszünet lenne. Két politikai aggályom is van. Az egyik politikai aggály, hogy az egész megoldás kísértetiesen hasonlít az expóügyhöz. Ugyanis mi történt az expóügyben? Elment egy levél, hogy nem rendezzük meg az expót, aztán utána megszavazta a parlament, hogy tényleg nem rendezzük meg az expót. Ehhez a korábbi prejudíciumhoz megfelelõ szakértõ anyag készült, kimutatva, micsoda katasztrófát okozna az országnak anyagilag, ha ezt az expót megrendeznénk.
Most mi történt? Egy nagyon sajnálatos esemény. Mint magyar állampolgár és mint a magyar parlament tagja, mondom, hogy rendkívül sajnálom és nem tudom hova tenni azt a megoldást, hogy a szakértõ magyar kormány a magyar miniszterelnököt egy szomszédos ország miniszterelnökével fennálló vitás kérdések megtárgyalására úgy bocsátja útjára, hogy egyezzen meg, ahogy tud. Egy biankó csekket nyom a miniszterelnök kezébe ahelyett, hogy megerõsítené abban, mi az a megoldás, amit tûzzel-vassal védenünk kell, mi az a határvonal, ameddig hátrálhatunk, és mi az, amiben engedhetünk. Nyilván Meciar miniszterelnök urat nem így engedték el erre a tárgyalásra, hogy cserébe az alapszerzõdésért mindenbe belemehet, még talán abba is, hogy Dunacsúnynál kinyitják a kapukat, mert az lenne a Szigetköz igazi megoldása, ha a Duna fõ medrébe visszatérne az eredeti vízmennyiség, nem pedig az ideiglenes és kényszermegoldások. Nyilván nem kapott ilyen biankó csekket Meciar miniszterelnök úr.
Sajnálatos módon a magyar miniszterelnök mögött nem sorakozott fel a kormány a szakértelmével, hogy mit kell tenni, meddig lehet elmenni ebben a kérdésben. Ezért én úgy érzem, a kereszténydemokraták, amíg nem ismerhetnek meg más, hasonló alapossággal kimunkált érveket - mert akárhogy is tagadjuk, nemcsak pro, hanem kontra érvek is vannak, de ezeket legfeljebb érintõlegesen, a sajtóból, egy-egy nyilatkozatból tudhatjuk -, nem szeretnénk semmilyen befolyás alá kerülni. Ezért várjuk, hátha itt, a módosító javaslatok vagy a késõbbiek során olyan döntõ érvek születnek, amelyek egyértelmûen bizonyítják számunkra, hogy melyik megoldás lenne a jó. Addig semmiben sem tudunk dönteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)