BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Két dolgot szeretnék megjegyezni, az egyikben vitatkoznék Deutsch Tamással, a másikban nem vitatkoznék vele.
Amiben vitatkoznék vele az az, amit fölhozott példaként: a Rajna áradása. Az én szerény ismereteim szerint a Rajnán nem azóta van áradás, amióta a Rajna mûvekkel van körülvéve és aláépítve, árvizek sokkal korábban is voltak. S hogy mondjak egy ennél egyszerûbb példát is, a Rókus-kápolna falán van egy emléktábla a pesti árvízrõl. Úgy gondolom, hogy oda még egyszer az árvíz nem fog kiterjedni, éppen azért, mert ezek a mûvek többek között az árvízvédelmet szolgálják.
S még egy megjegyzés ehhez, mert úgy gondolom, hogy a dolog nem ilyen egyszerû. Ha a dolog olyan egyszerû lenne, mint ahogy itt elõ lett terjesztve, akkor persze sok dologban meg lehetne oldani a problémát - de ez nem így történt. Nevezetesen: a hollandiai és a németországi árvíz következményei rettenetesek, de egyetlen fél sem próbálta a dolgot úgy beállítani, hogy az a kormány lenne érte felelõs, amely annak idején egyik vagy másik mûtárgy létrehozását kezdeményezte, ne adj' isten megépítette.
Úgy gondolom tehát, hogy valóban nem szükséges ilyen értelmû politikai felhangokkal terhelni ezt a vitát.
A másik, amiben viszont nem vitatkoznék Deutsch Tamással, amit saját maga úgy említett, hogy szerény jogi ismeretei szerint milyen jogrendbeli elõírások vannak a megállapodások megkötésére. Úgy gondolom, ha esetleg ezt az országgyûlési határozati javaslatot a tisztelt Ház nem fogja elfogadni, akkor nem fog megépülni ez a fenékküszöb, fenékgát - ahogy tetszik. Nem arról van szó tehát, hogy a miniszterelnök eldöntötte a másik miniszterelnökkel, hogy holnap elkezdik az építkezést. Vázoltak egy lehetséges megállapodási irányt, vázoltak egy olyan megoldást, amit mind a ketten el tudnának fogadni, s úgy gondolom, hogy a magyar miniszterelnök megtette, ami a kötelessége volt: itt van a kormány-elõterjesztés az asztalunkon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)