DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Múlt év november 25-én a miniszter úrhoz interpellációt intéztem, amelyben javasoltam gazdasági problémáink megoldására egy olyan gazdasági tanács felállítását, amely nemcsak a parlamenti pártok, hanem a parlamenten kívüli gazdasági szakértõk bevonásával alakulna meg. Miniszter úr fontosnak tartotta a kérdést, de úgy vélte, nincs az a szükségállapot, amely ezt szükségessé tenné és indokolná.
A kormány megalakulása óta fél év eltelt s azt hiszem, igen tisztelt képviselõtársaim egyetértenek abban, hogy gazdasági helyzetünk súlyosabb, mint fél évvel ezelõtt. Ezekben a napokban eszembe jutnak Babits Mihály fordításában Dante Isteni színjátékának elsõ sorai, kissé szabadon fordítva, hogy a kormány a gazdasági helyzetével sötétlõ erdõbe jutott, és a kivezetõ utat nem lelé.
Ezt bizonyítja, hogy a miniszterelnök úr elõször gazdasági ügyekben hatpárti értekezletet tartott, és lázasan keresi azokat a szakértõket, akik ebben a nehéz helyzetben a megoldást megtalálnák.
Nem kívánhatom a miniszter úrtól, hogy a miniszterelnök úr gondolatvilágába belenézzen, szándékait ismerje - vajon ki ismeri? (Derültség a bal oldalon.) Úgy érzem azonban, miután a miniszter úr fontosnak tartotta a kérdést - elismerem, hogy nincs szükségállapot -, abban talán megegyezünk, hogy rendkívüli helyzet van. S azért kérdezem, elérkezett-e az ideje annak, hogy végsõ fokon az ország és a nép megnyugtatására valóban egy olyan tanács jönne létre, amelyet javasoltam, amelynek a célja nem a kormány és a kormánypártok harca, hanem a népnek, a közérdeknek a kielégítése volna.
Második kérdésem - amennyiben miniszter úrnak rövid volna a két perc, átadom a rendelkezésemre álló egy percet - így hangzana: Elismerve a miniszter úr felkészültségét, ügy iránti áldozatkészségét és munkabírását, kérem, szíveskedjék nyíltan elmondani, miért mondott le?
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon. Derültség a bal oldalon.)
(14.20)