KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! A miniszterelnök úr távolléte lehetõvé tette, hogy olyan helyzetbe kerüljek, miszerint két teljesen különbözõ tartalmú fideszes aggódásra adhatok választ. Hiszen néhány hónappal ezelõtt Deutsch Tamás képviselõtársam amiatt aggódott, hogy a kormány túlzott nyitása a parlamentarizmust oldja fel, most pedig Kósa Lajos arra hívja fel a figyelmemet, (Derültség.) hogy a társadalmi támogatottság hiányát meg fogja érezni a kormány és a parlament. Az A és a B aggódásra egyaránt ugyanaz a válaszom: A kormány nem tér el eredeti célkitûzésétõl, és pontosan ugyanott keresi programjának támogatottságát, ahol eddig. Éppen ezért a Társadalmi Gazdasági Megállapodás az eredetileg elképzelt idõrendjében és formájában ma már megvalósíthatatlan ugyan, de a tartalom és a forma az az amfóra, és nem a Társadalmi Gazdasági Megállapodás. (Derültség a bal oldalon.)
A Társadalmi Gazdasági Megállapodás tartalma az, amit a kormányprogram mondott: átfogó társadalompolitikai egyezség a társadalom és a gazdaságpolitika fõ irányairól, legfontosabb intézkedéseirõl, a terhek megosztásáról és a szociális következmények kezelésérõl. Hogy egy, októberben elmaradt aktust hogyan tud a kormány pótolni, az eddigi cselekedeteibõl kiderül. Folyamatos részmegállapodásokkal, és ezeknek a részmegállapodásoknak a megkötésére a kormány elkötelezettségét Horn Gyula miniszterelnök is kifejezte. A kormánynak tehát az a terve, hogy mind a modernizációs programhoz, mind pedig a munka világát érintõ kérdésekhez meg fogja kísérelni megszerezni a társadalmi partnerek támogatását. És ha ez nem egyszeri lépés, hanem sok-sok, egymást követõ tárgyalás, egyeztetés és megállapodás, azt mi nem a Társadalmi Gazdasági Megállapodás halálának, hanem egy sajátos, más formában való új életének tekintjük. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)