DR TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A mi örökös példaképeink - tanáraink - figyelemmel kísérik életutunkat, különösen azokét, akik olyan magas funkcióba emelkednek, mint a miniszter úr. És úgy gondolom, osztatlan öröm volt a tanárai között, amikor önt miniszterré, sõt koalíciós kvázi miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. (Derültség.)
Annál nagyobb volt a szomorúságuk, amikor ön, az én 1995. január 30-i beszédemre reagálva, azt a kijelentést tette, hogy a keszonbetegség veszélye nélkül nem tud az én beszédem szintjére leszállni. (Derültség, taps az ellenzék soraiban.) Csakhogy, ha önnek le kellene szállnia az én beszédem szintjére - ahogy azt állította -, akkor soha sem kaphatna keszonbetegséget, mert: keszonbetegséget azok kapnak... (Derültség.)..., akik magasabb atmoszféraszintrõl, azaz mélyebbrõl alacsonyabb nyomású helyre, azaz magasabb szintre szállnak fel rövid idõ alatt. (Derültség.) Tehát önt a keszonbetegség veszélye akkor fenyegette volna, ha a saját, alacsonyabb szintjérõl az én magasabb szintemre szállt volna fel. (Derültség.) Így ön a beszédemet - akaratlanul is - a saját szintjéhez képest igen magasra értékelte.
Miután ön így, a nyilvánosság elõtt tanújelét adta tájékozatlanságának, annak, hogy nem ismeri a Torricelli-elvet, kérdezem öntõl... (Derültség.)..., tiszteli-e ön a tanárait, miniszter úr? Várom a válaszát. (Derültség, taps.)