DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Aki olvasta, netalán tanulmányozta Széchenyi István mûveit, tisztában lehet vele, mekkora jelentõséget tulajdonított a belsõ fogyasztásnak, az õ szóhasználatával, a consumptiónak. Mindennek illusztrálására számos megállapítását, észrevételét idézhetjük. Érjük be ezúttal eggyel: "Britannia valódi ereje s boldogsága a belsõ fogyasztáson alapul. Minden termékinek s készítményinek háromnegyedét maga fogyasztja el, s csak egynegyede teszi úgynevezett világi kereskedését." Majd néhány sorral lejjebb így folytatja: "A belsõ consumptió az, mely minden ország kifejtésének palládiuma (Értsd: legfõbb támasza, õrangyala) ...Ha pedig ez minden országra nézve áll, ...súlya van ...magyar hazánkra... (és) ...szinte semmi egyéb nem segíthet, mint a belsõ fogyasztás."
Vége az idézetnek. Eddig az idézet a Magyarország képviselõinek dedikált Stadium 1833-as kiadásának 64-65. lapjáról.
(15.10)
Mindezzel szöges ellentétben áll az a retorika, amely a belsõ fogyasztás visszafogását, lefaragását hirdeti, holott Széchenyi István szavaiból világos lehetne, hogy a külsõ piacok elvesztésébõl származó kiesést is a belsõ fogyasztás fokozásával lehetne pótolni.
Kérdezem ezért, nyilatkozzék miniszterelnök úr, de úgy látom, hogy miniszter úr, ön szerint hol az a bûvös határ, amelyen túl feleslegessé, meghaladottá válik a jelenleg érvényes gazdasági koncepcióban olyannyira kedvelt és preferált "nadrágszíj-politika". Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)