DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Széchenyi nagyságához és bölcsességéhez nem férhet kétség, ámde Britannia távol van tõlünk és nemcsak földrajzi értelemben, hanem gazdaságilag is.
Hogy egy adott periódus gazdaságpolitikájában a fogyasztás milyen súllyal esik latba, az döntõen három tényezõtõl függ.
Az egyik a realizált jövedelem és a végsõ felhasználás viszonya, ez nálunk két év óta 10 százalékkal haladja meg a realizált jövedelmeket 1993-ban és '94-ben. Itt a korlát a még finanszírozható egyensúlyhiány.
A másik az államháztartás bevételei és kiadásai közötti viszony. Itt különbözõ rendszerben mérik a hiányt, ez öt és kilenc százalék közötti most már tartósan Magyarországon, természetesen a kiadások javára.
Végül a harmadik dolog a végsõ felhasználás belsõ szerkezete, azaz a fogyasztás és a felhalmozás aránya. Azt szokás mondani, hogy egy fejlõdõ gazdaságban, amely ráadásul modernizálni akar és versenyképességét javítani kívánja, legalább 30 százaléknak kell lenni a beruházási részaránynak. Nálunk ez még mindig 20 százalék alatt van. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gazdaság finanszírozható legyen, ha azt akarjuk, hogy gyorsan fejlõdjünk, versenyképesebbek legyünk, modernizáljunk, akkor bizony, bármennyire is szomorú ez, átmenetileg a fogyasztást kell korlátok közé szorítani. Ez azonban nemcsak és kizárólag a lakosság fogyasztására, hanem ma már elsõsorban és döntõen a közületi államháztartási fogyasztásra vonatkozik. Ahogy elõre tudunk haladni egyensúlyban és modernizációban, a nadrágszíjat úgy lehet majd kijjebb engedni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)