DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Sok évszázados, vagy annál is régibb igazság, hogy kovácsok, kovácsmesterség és mûhelyek nélkül nincs mezõgazdaság, se kicsiben, se nagyban. Ahhoz ugyanis, hogy rendben menjenek a dolgok, jó karban kell lenniük a szekereknek, vasaltaknak a lovaknak, élesnek az ekevasnak és az ekekapának stb. (Derültség.)
A hatvanas évektõl falvainkban és kisvárosainkban csak a szövetkezetek rendelkeznek kovácsmûhellyel, és - mint panaszolják - ez sok súrlódás forrása. Egyes szövetkezeti vezetõk és tagok ellenségként kezelik a szövetkezetbõl kivált, ma már önállóan tevékenykedõ magángazdákat, és állítólag rövidlátásból, kicsinyes bosszúvágyból arra utasítják a szövetkezeti kovácsokat, hogy ne fogadjanak el tõlük megrendelést, vagy ha elfogadják is, vastagon számolják el a munkadíjat.
Mindettõl persze nem dõl össze a világ, de sok bosszúság és rossz hangulat származik belõle, nem szolgálja a megnyugvást. Mert a harmadik faluba kell elmenni, ha például a gazda meg akarja patkoltatni a lovát. Kérdezem ezért miniszter urat, van-e mód és lehetõség, hogy az ilyen és hasonló panaszok megelõzésére, illetve megszüntetésére intézkedjék, illetõleg arra, hogy a jelzett ügyben hatáskörrel rendelkezõket más belátásra bírja. Köszönöm. (Taps.)