PÁPAI MIHÁLY (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! 1992-ben Gyõr- Moson-Sopron megye három települése - Jánossomorja, Mosonszolnok és Újrónafõ - elkezdi egy kistérségi szennyvíztisztító megépítését. Az anyagi forrásokat a három község és a megye önkormányzata biztosítja.
1993-ban, amikor Várbalog is társul az említett három községhez, a vele szomszédos ausztriai Halbturn - Féltorony - is jelzi csatlakozási szándékát.
1993 végére elkészül egy elõszerzõdés, amely az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közremûködésével támasztott igen szigorú szakmai követelmények mellett tartalmazza az osztrákok 20 millió schillinges hozzájárulását is. Az elõszerzõdés aláírása az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség hatáskör-túllépése miatt nem valósul meg. Ezen szervezet, elõléptetve magát engedélyezõ hatósággá, az osztrák település kommunális szennyvizét veszélyes hulladéknak minõsíti, és nem engedi annak behozatalát az országba.
1994. november 28-án ugyan születik egy fõfelügyelõségi másodfokú határozat, amely elfogadja az önkormányzatok álláspontját és új eljárásra utasít, de addigra 14 hónap telik el, és az osztrák fél türelme elfogy.
1994 december végén az osztrákok megszerzik az illetékes magyar hatóságok hozzájárulását egy helyszínen szikkasztó mû megépítéséhez, mivel befogadó vízfolyásuk nincs. Az nagyon lényeges, hogy nincs befogadó vízfolyásuk.
Különbözõ szempontokat figyelembe véve, ha az osztrákok az önálló megoldást választják, ez stabilizálja a Jánossomorján és térségében levõ vízbázisok igen magas nitrátszennyezettségét. Információim szerint egy magasabb szintû, gyors intézkedéssel ez a folyamat még visszafordítható lenne, és minimális esély van a 20 millió schillinges program életre keltésére.
Kérdezem a miniszter urat, lát-e lehetõséget az általam felvetett probléma mielõbbi, gyors megoldására?
Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)