DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az elmúlt év november 22-én interpellációt intéztem a miniszter úrhoz a Nemzeti Színház felépítése érdekében, amelyre reális választ kaptam, kiemelve, hogy a miniszter úr is rendkívül fontosnak tartja a Nemzeti Színház felépítését, és ennek elõmozdítására egy bizottságot hoznak létre.
A választ abban a reményben fogadtam el, hogy ez a sürgõs kérdés végre a holtpontról elmozdul. Mozgás történt, de nem hinném, hogy a jó irányba. Ugyanis a miniszter úr - ha a hír megfelel a valóságnak -, azon elképzelése, hogy addig, amíg a Nemzeti Színház nem épül fel, a különbözõ helyen lévõ színházak pótolják a Nemzeti Színház elõadásait, úgy érzem, tévútra vezetheti az eredeti tervet. Egyrészt azért, mert lelassítja vagy állandósítja az ideiglenes helyzetet, s a tervet feledésbe meríti, nem utolsósorban megfoszt generációkat attól, hogy a fiatalok egy életre a nemzeti kultúránkat megbecsüljék, és ahhoz a szeretet kösse õket. Nem utolsósorban, bizonyos intézmények méltó helyet igényelnek. Nagyon fontosak és pótolhatatlanok a falusi templomok, de mégis más a katedrális, ahova az emberek örök élménnyel mennek, és úgy is távoznak. Különösen szükség van az értelmetlenül, és valóban mondhatnám, kegyetlenül lerombolt Nemzeti Színház felépítésére, mert a rendszerváltozás elõtti négy évtizedes elnemzetietlenítési folyamatot valóban be kell pótolni.
Tudom, hogy a gazdasági helyzetünk rendkívül nehéz, s tudom, hogy majdnem megvalósíthatatlan az az álom, amit szeretnénk megvalósítani, mégis úgy vélem, elõre tudunk lépni azzal, hogyha 1996-ban letesszük a Nemzeti Színház alapkövét.
Éppen ezért kérdezem a miniszter urat, hogy valóban lehetõség van-e arra, hogy a Nemzeti Színház alapkövét 1996-ban az Erzsébet téren vagy más méltó helyen elhelyezzük. Továbbá megkérdezem miniszter urat, hogy mit tett az általa javasolt bizottság a Nemzeti Színház felépítése érdekében, kikbõl áll ez, és végsõ fokon eredményes munkát végzett-e. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)