DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Varga képviselõ úr valóban novemberben, ahogy õ is utalt rá, ebben a kérdéskörben, tehát a Nemzeti Színház felépítése ügyében már interpellációt intézett hozzám, és meg kell hogy mondjam, hogy nagyra becsülöm a képviselõ úrnak az aktivitását, inspiráló aktivitását ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy nagyon jótékony hatást fejt ki az, hogyha õ ezzel a kérdéssel ilyen módon foglalkozik. Azért is merem ezt mondani, mert akkor is megerõsítettem azt, amit most is meg fogok erõsíteni, nevezetesen, hogy magam is úgy érzem, hogy rendkívül fontos lenne, hogy a Nemzeti Színháznak felépüljön az épülete, több szempontból is.
Azért is, mert a Nemzeti Színház megérdemli azt, hogy méltó épülete legyen Magyarországon. Másfelõl pedig tudjuk jól, hogy egy jelentõs anyagi probléma is áll emögött, nevezetesen, hogy emberek fizettek be évekkel ezelõtt különbözõ számlákra nagyon komoly pénzeket - a komolyat most természetesen értsük az adott pénztárcához viszonyítva -, és joggal várják el, hogy azzal a pénzzel az történjék, amire annak idején befizették.
Tehát ezen bevezetõ megjegyzések mellett meg tudom erõsíteni, amit annak idején novemberben mondtam képviselõ úrnak, vagyis hogy elkötelezettjei vagyunk az ügynek, de a realitások szabnak korlátot, ahogy képviselõ úr is fogalmazta, az elképzeléseinknek.
Én mire gondolok itt? És képviselõ úr feltett itt néhány olyan kérdést is, amire, úgy gondolom, jó alkalom lesz most itt, hogy ezeket tisztázzuk.
Elõször is említést tett arról, hogy igazából azért tette fel most újra ezt a kérdést, vagy azért fogalmazta meg ezt az interpellációt, mert úgy értelmezte, hogy az a koncepció formálódik nálunk, hogy a Nemzeti Színház egy olyan típusú színház legyen, amely különbözõ színházakban mûködik. Szeretném elmondani, hogy ez csak úgy merült fel - nem mint elképzelés, nem mint követendõ irányvonal -, hogy különbözõ országok különbözõ módon fogják fel a Nemzeti Színház funkcióját. Amire például képviselõ úr célzott, az a francia gyakorlatnak felel meg, ahol nincs ilyen módon kiemelt színház, hanem különbözõ színházak kapják meg idõlegesen ezt a jogot, hogy nemzeti színházként mûködjenek. Tehát ez egy elképzelhetõ modell. De nincs arról semmiféle döntés nálunk, hogy Magyarországnak ezt az utat kellene járnia. Azért nincs olyan döntés, mert úgy gondolom, hogy óvatosan kell minden ügyben lépnünk, nemcsak tartalmi kérdésekben, hanem a felépítés kérdésében is, hiszen emlékezzünk arra, hogy annak idején például a városligeti tereprendezést hirtelen elindították, majd leállították. Tehát ha az építésrõl beszélünk, úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy kiszámítható döntéseink legyenek.
Tehát a koncepcióról mit tudok mondani? Valóban, a minisztérium munkatársaiból létrejött egy olyan bizottság, amely elsõ lépésben megvizsgálta azt, hogy gazdaságilag megvalósítható-e a terv. Szeretném elmondani azt, hogy körülbelül mai árakon, az õ kalkulációjuk szerint 14-18 milliárd forintot emésztene fel az a terv, amit annak idején tervként fogadtak el és az Erzsébet téren lenne felépíthetõ. Nyilvánvalóan a jelen helyzetben ezt nem képes elviselni az ország, nem tudja mibõl fizetni, tehát a tervet át kell gondolnunk. Úgyhogy most ez a bizottság azon dolgozik, hogy próbáljuk meg redukálni ezt a tervet, próbáljuk elfogadhatóvá, kivitelezhetõvé tenni.
Azon túl egy másfajta bizottságra is szükség van, és ezért összehívtunk február végére egy olyan tanácskozást, amelyen a Nemzeti Színháznak a jellegérõl, jövõjérõl szeretnénk megkérdezni a színházi szakembereket, illetve a Nemzeti Színház iránt elkötelezett mûvészeket és másokat is, kicsit a nemzetközi környezetbe is belehelyezve, hogy milyen példák vannak szerte a világon arra, hogyan mûködik egy nemzeti színház.
Tehát ez a helyzet, és így halad elõre a munka, és remélhetõleg ennek eredményeként egyfelõl kiformálódik egy reálisan elképzelhetõ megoldás, hogy mi lesz az építkezéssel, másfelõl pedig egy koncepcionális elképzelés, hogy mi lesz magával a Nemzeti Színházzal a késõbbiekben, mint koncepcióval.
Végezetül pedig az alapkõre, alapkõletételre vonatkozóan, amit a képviselõ úr megkérdezett, annyit tudok mondani, hogy én magam is rendkívül örülnék annak, amit javasolt, hogyha 1996-ban le lehetne tenni az alapkövet, de úgy érzem, hogy ez nem valószínû, hogy teljesülni fog, tekintettel az elõbb elmondott költségekre.
Én úgy érzem, ahogy képviselõ úr szavaiból is kitûnt, hogy egyként gondolkodunk errõl az ügyrõl, nagyon lényegesnek tartom, de a realitásokhoz kell szabnunk az elképzeléseinket, s én remélem, hogy a közeljövõben, ez remélhetõleg egy-két éves távlatot jelent, egy másfajta tervvel, egy limitált koncepcióval valóban el tudjuk indítani az új Nemzeti Színház épületének a felépítését. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)