DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én általában a kompromisszumokat szeretem, és szeretek elfogadni valamit azzal a reménnyel, hogy elõremegyünk.
(15.50)
Úgy érzem, az alapkõletétel nem egy óriási feladat, hiszen megvan az a hely, ahol fel fog épülni a Nemzeti Színház. Mindig arra kell gondolnunk, hogy sehol a világon, egyetlen országban sem romboltak le egy nemzeti színházat, egy épületet úgy, hogy nem gondoskodtak azonnal a felépítésérõl, vagy már nem volt készen. Hiszen amikor 1908-ban megszûnt a úgynevezett Grassalkovich Nemzeti Színház, már megvolt az új, ahova átköltöztek. Folyamatosság volt, lényegében 1837 óta. Ma nincs!
A miniszter úrnak azt az elképzelését alapjaiban elfogadhatnám, hogy különbözõ helyeken játsszák a Nemzeti Színházban örök értékû mûveinket, de egy kissé aggaszt az, hogy jelenleg, ezekben a napokban a Nemzeti Színházban játsszák Bernard Shaw Pygmalionját, a My Fair Lady címû zenés játékát, és az Új Színházban játsszák a Csongor és Tündét. Úgy érzem, ez nem méltó sem a Vörösmartyhoz, sem a Nemzeti Színház épületéhez. Nem Bernard Shaw, hiszen a Pygmalion egy ragyogó darab, és egyéb darabjai is, azonban nem zenés hely az a Nemzeti Színház, ahol mégis felnõtt egy generáció.
Tehát én abban a reményben fogadom el a miniszter válaszát, hogy a bizottság munkájáról szabad tájékoztatást kapok, abban részt vehetnek olyanok, akik - úgy érzem - a Nemzeti Színház felépítését szorgalmazzák, és bízom abban, hogy 1996-ban lehelyezik a Nemzeti Színház alapkövét. Köszönöm.