POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Könnyû helyzetben lennék, ha a féllábas választ félig fogadhatnám el. De ezt nem tehetem. A gond az, hogy az én információim szerint az elõzõ munkaügyi miniszter - Kiss Gyula miniszter úr - ígéretet tett a német munkaügyi miniszterrel folyó tárgyalások során arra, hogy az indulás nehézségeihez a magyar Munkaügyi Minisztérium anyagilag is hozzá fog járulni. Ez valóban nem egy írásos megállapodás volt, pusztán két miniszter tárgyalásán hangzott el.
Épp a kezemben van az a kormányhatározat, amely az interpelláció beadása utáni napon született döntést tartalmazza a '95. évi központi költségvetés általános tartalékának fölhasználásáról. Ebben több intézmény kap támogatásokat - többek között oktatási intézmények is. Én azt reméltem, egy olyan intézmény, amely kifejezetten hátrányos helyzetû fiatalok képzését célozza, és ezt is szolgálja, méltó egy ilyen támogatásra.
Õszintén szólva nem értem - de ez nyilván nem önhöz tartozik - hogyan kaphatott ötmillió forintos támogatást egy olyan magánintézmény, a Kolumbusz Kristóf Humán Gimnázium, amelyik több százezer forintos tandíjat szed a hallgatóitól. Nem hiszem, nem merem azt gondolni, hogy ennek az lehet az egyedüli oka, hogy képviselõtársunk, Szöllõsi Istvánné helyettese, vezeti ezt az intézényt. Ez méltatlan lenne. De önmagában az a tény, hogy egy több százezer forintos tandíjat szedõ intézmény ötmillió forintot nyer, miközben hasonló összeg hiánya miatt egy jelentõs Kolping-intézmény esetleg kénytelen lesz bezárni a kapuit, ez nehezen megmagyarázható.
Elnézést az indulatért. Nem önnek szól ez, hiszen a Munkaügyi Minisztérium, jó szándéktól áthatva, valóban mindent megtett ennek az intézménynek a mûködése érdekében.
Bízom abban, hogy azt az egyelõre csak laza koordinációt, amely a tárcák együttmûködését jellemzi ezen a területen, egy önálló, koordinatív bizottságra vonatkozó kezdeményezéssel fogja szorosabbra vonni miniszter asszony. Én a válaszát elfogadom. Köszönöm a szót. (Taps.)