BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az utóbbi idõben egyre többen és egyre jobban felháborodva keresnek fel egyszerû emberek akár kis- vagy netán nagyobb településrõl panaszaikkal. Felháborodásuk oka a közelgõ kárpótlásra kijelölt földek nemcsak minõsége, de fõleg nagysága. Hogy valóban ebbõl mennyi az igazság, január 27-én érdeklõdtem a megyei kárrendezési hivatalnál ez ügyben. Amit ott hallottam, illetve papíron kimutattak, az állíthatom, nemcsak engem, de a velem egy idõben ott lévõ két szocialista képviselõtársamat is meglepte.
1995-ben a megyében még 65 településen terveznek árverést. Ez a szám még elfogadható is lenne. De ami a földek nagyságát, illetve aranykorona-értékét illeti, az több mint nevetséges. Ezt nyugodtan cirkusznak is lehet nevezni. A kérdés már csak az - a cirkuszi szónál maradva -, hogy lehet-e ennyi embert bohócnak tekinteni, illetve belõlük bohócot csinálni.
Miért e talán keménynek tûnõ kritika? Bizonyítom a számokkal. Úgy gondolom, azt többen tudják a jelenlévõk is, hogy az idei árverések nagy része két részletben fog megtörténni. A kijelölt terület, illetve aranykorona 50 százaléka zárt liciten a helyi lakosokkal fog lezajlani, míg a másik 50 százalék nyílt licit, tehát országon belül bárki részt vehet rajta.
Mivel jön a tavasz, a nyár, és szinte a legkisebb településen is van futballpálya, az emberek elférnek valahogy, de mit fognak szólni akkor, ha közlik velük - ha lesz olyan, aki meri majd közölni -, hogy az árverésre kerülõ aranykorona-érték nincs egészen öt. Jól tetszettek érteni, öt aranykorona! Megyénkben ugyanis - de ez sajnos jellemzõ az egész országra - 20 településen 100 aranykorona alatt van a kijelölt érték. Ebbõl három helyen pedig 10 aranykorona alatt van.
Nincs szándékomban bántani sem a szakértõ kormányt, sem azokat a koalícióban lévõ pártvezetõket, akik körülbelül tíz hónappal ezelõtt, fõleg a vidéket járva, nagy hangon ígérték a mezõgazdaság talpra állítását. A mezõgazdaságban is a magánosítás mellett törtek lándzsát - persze szóban. És mi lett belõle? Tudom! A válasz egyszerû. Az, ami a sok elhangzott akkori ígéretekbõl: semmi! Nehéz megérteni, ahogy akik az elõrehaladást és a felfelé emelkedést ígérték, miért teszik mégis gyakran rükvercbe azt a bizonyos szekeret. Vagy rájöttek, hogy lefelé haladva kevesebb üzemanyag is elég?
Tudjuk jól, hogy a kárpótlási ügyek intézése nagyon lassú folyamat, hiszen a hivatalok még most sem végeztek a bírálatokkal. A földek eladását mégis szinte lezárták sok megyében. Fejér megyében például mintegy másfél milliárd forintnyi kárpótlási jegy van kint a kárpótlandóknál, és plusz még 400 millió személyi szabadságvesztés címén. Ugyanakkor mintegy 150 ezer aranykorona- értéket visszakaptak most téeszek, állami gazdaságok az elszámolás folytán, mint kárpótlásból megmaradt földet. Hozzá kell tennem, ezek állami tartalék- és eredetileg is kárpótlásra kijelölt földek voltak. Tehát szó sem volt részarány- vagy tagi földrõl. Utána a megyei kárrendezési hivatal nyújtott be 270 ezer aranykorona-értékre pótlást és kapott 28 ezer aranykoronát.
Hadd kérdezzem meg az illetékeseket, a jelenlegi politikai helyzetben szükség van-e arra, hogy még ilyen rossz döntésekkel is irritáljuk az állampolgárokat. Tessék csak elgondolni, mennyibe kerül az, hogy kimennek autóval, számítógéppel, emberekkel negyven-ötven kilométerre, és ki fognak kiáltani négy-öt aranykoronát, s ezt betenni Magyar Közlönybe, újságba.
Ezért szeretném kérni - talán még nem késõ -, sürgõsen vizsgálják felül a jelenlegi helyzetet, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a lehetõ legkisebb feszültséggel le tudják vezetni a hátralévõ földárveréseket.
Kérdezem a miniszter urat, mikorra várható a földárverések mielõbbi megnyugtató megoldása, és azoknak a földeknek a felülvizsgálata, amelyek jelenleg nem kerülnek árverésre. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)