DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõk! Én még közelebb vagyok ehhez a vidékhez, lévén, hogy gyerekkoromat Dunakilitiben töltöttem, és a szüleim ma is ott élnek. Tehát ennek a környéknek a sorsát valóban a szívemen viselem.
Nem szeretnék hosszú lenni, csak röviden, tömören szólnék. Úgy gondolom, hogy itt ma csak errõl a határozati javaslatról kellene vitatkoznunk, és nem olyan ügyekrõl, amelyeknek ehhez a témához egyébként semmi közük nincs.
Határozottan állítom, hogy ha reálisan nézzük a problémát, akkor meg kell állapítanunk: teljesen mindegy, hogy milyen döntést hoz a hágai bíróság - tételezzük fel, hogy számunkra pozitívan fog dönteni, én itt borítékolom és benne lesz a jegyzõkönyvben - a szlovákok abszolút nem fogják figyelembe venni ezt a döntést.
Igaz, véleményem szerint is ideiglenes jelleggel kell megépíteni a fenékküszöböt az 1843-as folyamkilométernél, mert - sajnos - az ideiglenesség valószínûleg tartós lesz. Ez a szomorú igazság. Ha valaki vette a fáradságot - és több jogász van itt a teremben, biztos meg tudnak erõsíteni -, a hágai bíróság döntései általában olyanok, amelyeknek inkább erkölcsi jellegük van, a gyakorlatban nem nagyon szokták végrehajtani. Tudnám idézni a Peru és Ecuador közötti határvitát, amire például szintén volt hágai bírósági döntés. Azóta is lövik egymást.
Ezért úgy gondolom, hogy ez a megoldás mindenképpen szükséges. A Szigetköznek valóban tartósan vízre van szüksége, és úgy gondolom, hogy ez az ideiglenes keresztgát - ha a parlament elfogadja és végül megépül - sajnos hosszú ideig fogja biztosítani a vízellátást ebben a térségben.
Egyébként szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy amikor a szlovák féllel ez ügyben tárgyalások történnek, akkor amit nagyon meg kellene követelni ebben a szerzõdésben: az a víz minõsége. Ugyanis az a víz, amely ma a Szigetközbe érkezik, annyira rossz minõségû, hogy például a híres fürdõhelyek - mondhatnám Doborgazszigetet, Macskahidat, Karos környékét - fürdésre is alkalmatlanok. Rendkívül rossz a víz minõsége. Azt mondhatnám, idõnként jobb lenne, ha a Szigetközbe nem is érkezne.
Tehát kell a keresztgát, biztos, hogy jobb megoldás a mostani ideiglenes szivattyúzásnál, de amikor egy ilyen megállapodást kötünk, akkor a vízminõséget meg kellene követelnünk. Példa erre a Slovnaft Kõolaj-feldolgozó Vállalat - lehet, hogy ma már tröszt vagy részvénytársaság - szennye, amit a Dunába ereszt, és ami aztán a Szigetközbe bejut. Úgy gondolom, ha valamit ebben a szerzõdésben igen szigorúan meg kell követelni, akkor az az, hogy a szlovák fél ezt a környezetszennyezést szüntesse meg. A víz minõsége egyébként katasztrofális a környéken. Ismereteim szerint elsõsorban nem Ausztriából érkezik szennyezetten a víz, hanem a cseh, illetve szlovák folyókból.
Amikor nagyon jól tudjuk, hogy a szlovák féllel szemben eléggé vesztes pozícióban vagyunk, most már lassan egy évtizede, úgy gondolom, egy ilyen megállapodásnak - amely csak kompromisszumos megállapodás lehet - a vízminõségre vonatkozóan mindenképpen igen szigorú garanciákat kell tartalmaznia.
Még annyit zárómondatként: állítom, hogy Dunakiliti és a környék lakossága - én is meg tudom erõsíteni Nagy Frigyes képviselõ úr hozzászólását - 99 százalékban azt szeretné, hogyha ez a fenékküszöb megépülne, illetve pontosabban, hogyha a lehetõség szerinti vízellátást ennek a környéknek, az ott élõ mezõgazdasági termelõknek, szövetkezeteknek és a Lajta-Hansági Részvénytársaságnak is tartósan, megfelelõ mennyiségben biztosítani tudná. Köszönöm. (Taps.)