POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy a vízutánpótlás kérdésének már mindenképpen hosszúra nyúló vitájában néhány gondolatot elmondjak. Hogy mi jogosít föl erre? Talán az, hogy ennek a területnek a másik országgyûlési képviselõje vagyok, pontosabban az Alsó-Szigetközé, és talán még egy dolog, hogy a sors iróniája folytán az 1970-es évek közepén ebbõl a témából írtam a diplomadolgozatomat. De akkor volt még egy szörnyûség - ha emlékeznek rá: a Szigetközön keresztülvezetõ autópályának a kérdése.
(19.40)
Az elmúlt, arról nincsen szó. Megmaradt az, ami megépült és van az a helyzet, amelynek a megoldásában kívánunk tenni.
Egyet mindenképpen ki szeretnék emelni. Tisztában vagyok vele és ezt hangsúlyozni is kívánom - mert talán itt hallottam ilyen hangokat, de a közvéleményben még erõsebb ez a hang -: nem tudják, hogy mirõl van szó.
Ezért hangsúlyozom, hogy a kárenyhítés céljából ideiglenes vízutánpótlási megoldást keresünk. Ezek az alapdolgok.
Egyet látok. Azt, hogy az a folyamat, amely az elmúlt idõszakokban - vehetjük a hetvenes évek végétõl, vehetjük 1988-tól is a kérdéseket - a szigetközi építés ügyében lezajlott, nem volt más - nem tudok szebb szót találni rá - mint totojázás, amelynek eredményeképpen felépült a C2-nek nevezett rettenet, amely alapvetõen azt döntötte el, hogy a vízkormányzás abszolút értelemben kikerült Magyarország kezébõl. Ez az alaphelyzet.
A másik alaphelyzet, amit szintén az eltelt idõszakok hozzászólásaiban hallottam, az: nem veszik figyelembe, hogy a Szigetközben történtek károk. Arról beszélgetünk, hogy milyen sok pénzbe kerül ennek a megépítése, milyen sok pénzbe kerül ennek az elbontása. Mindezt elfogadom.
De gondoljanak bele, fõleg 1992. október 25-e óta, akkor történt a Dunának ez az áttöltése, a Szigetközben rohamosan leapadt a talajvízszint, ennek milyen mezõgazdasági kárai voltak. Errõl valójában csak becslések vannak. Nem foglalkoztunk azzal, hogy tételesen kimutassuk, az egyéni gazdálkodónak, a szövetkezetinek vagy az állami területen dolgozónak ez milyen károkat jelentett.
Ne csak arra gondoljunk, milyen kárt jelent az országnak egy megépítés, hanem arra is, hogy milyen károk voltak az elmúlt idõszakban is.
Kérem, vegyék figyelembe azt, hogy a területen, bent a Szigetközben, 27 község van, közel harmincezer emberrel. Ez valójában nem sok. Mégis foglalkozunk vele, noha ott csak ennyi ember él. Persze mások a természeti értékek és más a vízkincs kérdése. De közvetve ez a kérdés 200 ezer embert érint, mert Gyõrt, Mosonmagyaróvárt és ezek térségét is közvetlenül érintik ezek a problémák.
Szeretném azt kiemelni, hogy míg ez a tervezet azonos módon keresi a vízpótlás-megoldásokat a hullámtérben, ahol alapvetõen a biológiai értékeink vannak, s hasonló módon kezeli a mentett oldali kérdéseket is, ahol kérem, az emberek élnek, ahol a mezõgazdaság van, ahol az infrastruktúra, az idegenforgalom van. Mert számunkra - úgy érzem - az is borzasztóan fontos.
Éppen az volt a gondom az elmúlt idõszak törekvéseivel, hogy igyekeztek a hullámtéri kérdéseket megoldani, a környezetvédelem szempontjait érvényesíteni. Azonban annak az eredményét látják és tapasztalják.
Lerövidítem mondanivalómat, mert nagyon sok mindent szerettem volna mondani. Szakmai kérdésekbe hadd ne menjek bele. Csupán arra reagáljak: Izsó Mihály képviselõtársam mondotta azt, hogy a víz az élet bölcsõje. Úgy érzem, bármelyikünk szájából ez a kérdés így hangozhatott volna el.
Arra szeretnék még ráerõsíteni, hogy az ott élõ emberek is tudják, a víz az élet bölcsõje. Ennek érdekében képesek voltak arra, mégha a képviseleti demokrácián keresztül is, tehát nem a 200 ezer ember, hanem a 27 önkormányzatból a 14 polgármester, a megyei önkormányzat elnökének a helyettese, a városi önkormányzathoz tartozó személyek eljöttek a bizottsági ülésre. Lehet, hogy azt mondják egyesek, nyomásgyakorlás céljából. Ha azért jöttek, akkor ez megtiszteltetés, mert igenis õk nyomást szeretnének gyakorolni arra a testületre, amelyet õk választottak annak érdekében, hogy azt cselekedje, amelyet az ott élõ emberek többsége megkíván.
Ahogy Raskó György képviselõtársam is elmondta, az emberek pedig támogatják ezt a megoldást, a megoldás mellett vannak. Mert azt az egyszerû dolgot is tudják, ha ez a fenékgát megépül - azt hiszem, most jól fejeztem ki magam és nem keresztgátot kell mondani -, akkor ez a víz gravitációs módon kerül be a mellékágakba úgy, ahogy az a Duna elterelése elõtt történt, és úgy, ahogy az emberek - szerény tudásuk szerint - megszokták. Hogy tudniillik a víz arra való, hogy energiát termeljen és nem pedig arra való, hogy energiával emeljük át a vizet egy másik régióba.
Ezzel zárnám s kérem, támogassák a kormány elõterjesztését.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)