SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Választási ígéretek ide, kormányprogram oda, a szociális törvény módosítása címén javarészt csak technikai változtatásokra került sor. Pedig ez a törvény azért megérdemelne egy alapos átdolgozást, már csak azért is, mert a kormány áldásos tevékenysége folytán egyre több embert érint.
Ezt egy évvel ezelõtt még igen jól tudta a jelenlegi népjóléti miniszter is, de azóta sok minden történt. A javaslat így nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek abból fakadnak, hogy az önkormányzatok pénzügyi mozgástere egyre szûkül, míg a romló szociális helyzetbõl adódó fokozódó terhek mindinkább rájuk nehezednek. Sõt, az idei költségvetés kapcsán egy jelentõs újraleosztás történt a rossz helyzetû önkormányzatoktól a jobb helyzetben lévõ önkormányzatok irányába, magyarán a megemelt szja-hányadot a szociális normatíva sínylette meg.
Nézzük az érdemi módosításokat. A gyermeknevelési támogatás elõzetes munkaviszonyhoz kötésének megszüntetése megfelel azoknak az elképzeléseknek, amelyeket e törvénnyel kapcsolatban a Fidesz mindig is hangoztatott. Történik itt azonban egy olyan módosítás is, amivel nem tudunk egyetérteni. Ez pedig annak a rendelkezésnek a törlése, hogy amennyiben e támogatás idõtartama alatt újabb gyermeke születik az anyának, akkor a támogatást változatlan feltételekkel tovább kell folyósítani. Ezt azzal indokolják, hogy július 1- jétõl jelentõsen módosulni fognak a gyesre és a gyedre vonatkozó szabályok és indokolatlan az, hogy a gyesre jogosult személy gyermeknevelési támogatást is kapjon.
Nos, anélkül, hogy súlyos kétkedésünket fejeznénk ki a dátum kormány általi betartását illetõen, úgy gondoljuk, hogy ezt a szabályt az új szabályozással egyidõben kellene bevezetni vagy pedig az együttfolyósítás tilalmát megfogalmazni e törvényben, azaz az anya választhasson, hogy melyik ellátást akarja igénybe venni. Bár megjegyzem, a gyermekes családok túlnyomó többségének anyagi helyzetét ismerve, nem tûnne indokolatlan kiadásnak egy négy vagy többgyermekes család részére az együttfolyósítás.
A közösségi munka intézménye már bevezetésekor is sok támadásnak volt kitéve. Megszüntetését nem ellenezzük, bár nem ártott volna egy vizsgálatot végezni a megszüntetés elõtt, hogy vajon hogyan is hasznosult ez a furcsa intézmény.
Azzal sincs különösebb probléma, hogy a jövedelempótló támogatás összegének 50 százalékáig a javaslat engedélyezni kívánja a tartósan munkanélküliek számára a keresõ tevékenységet, bár egyes területeken ebbõl helyi konfliktusok támadhatnak.
A tartósan munkanélküliek problémaköre inkább arra világít rá, hogy nem igazán célszerû megoldás, hogy a munkanélküliség idõtartamától függõen más intézményrendszer foglalkozik a munkanélküliek problémájával. A tartósan munkanélküliek elrekesztõdnek a munkaerõpiaci információktól, ez lehet a következménye.
Ugyancsak kodifikációs módosítás, miszerint a sorkatonai szolgálatot teljesítõk nem kaphatnak jövedelempótló támogatást. Igazából nem szerencsés ennyivel elintézni ezt a kérdést. Egyrészrõl említést érdemel az az elburjánzó gyakorlat, hogy idõrõl idõre tömegesen a munkanélkülieket hívják be sorkatonai szolgálatra, feltehetõleg statisztika-javítási és kiadásmérséklési céllal, ami helyeselhetõ is lenne, ha megteremtenénk a munkaerõpiacra visszailleszkedés garanciális hátterét, másrészt, ha az így jelentkezõ csökkenést nem használnák a kormányzatok gyõzelmi jelentések alapjául. Másrészrõl a sorkatonák, különösen a családosok szociális helyzete nem sok büszkeségre ad okot. Persze, kevés olyan család van ma, amely nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselné az egyik, sok esetben az egyetlen keresõ hosszú idõre való kiesését, de a sorkatonai szolgálatra behívottak esetén ezt a tényt maga az állam idézte elõ, így indokolt lenne az átlagosnál fokozottabb gondoskodás ezekrõl a családokról.
Végül van még egy pont a javaslatban, ami elsõ látásra a családok védelmében született, de alaposabban megvizsgálva kiderülhet: nem biztos, hogy jobban járnak ezzel a módosítással. Mirõl is van itt szó?
A javaslat szabályozni kívánja, hogy a gyermekétkeztetés díját a gyermekintézmény évente egyszer, a tanév kezdetén állapítsa meg. Eltekintve a megfogalmazás hiányosságaitól, a szabályozás célja az indokolás szerint az, hogy a szülõket ne terhelje az évközi áremelés. Ez így igen nemes célnak tûnik, ezzel egyet tudnánk érteni, ám vizsgáljuk meg, mi történik, ha életbe lép ez a szabály. Mivel az áremelkedések javarészt az év elejére koncentrálódnak, a szeptemberi megállapításkor az intézménynek elõre kell terveznie a várható inflációt, ezért magasabb árat kell megállapítania már szeptember folyamán, mint azt a pillanatnyi helyzet indokolná.
(15.40)
Az ár nagysága az inflációs várakozásokat fogja tükrözni, így akár a szükségesnél magasabb is lehet ez a bizonyos gyermekétkeztetési díj. Ellenben, ha az intézmény évente két alkalommal állapíthatja meg a térítési díjat, jóval biztosabb kalkulációkat végezhet, így a családok terhei is kisebbek lehetnek.
Összességében: a javaslatot a Fidesz módosító indítványai elfogadásának tükrében tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)