DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Ez az 1975. évi II. törvény egy kicsit úgy néz ki, mint az a nadrág, amin már annyi folt van, hogy nem látszik az alapanyaga, és mégis látni enged mindent, amit takarni akarnánk vele. Újabb folt kerül most a nadrágra. Félek, hogy ez se fogja eltakarni a lényeget, de hát ha már úgy nézzük, hogy a nadrág állandóan romlik, valóban foltozni kell.
Kérdés azonban, hogy jó helyen foltozzuk-e ezt a bizonyos ruhadarabot, hiszen nem biztos, hogy ott van a lyuk, ahova a foltot tesszük. Vonatkozik ez talán a törvényhozónak arra a nagyon meglepõ szándékára, hogy a kezdõ vállalkozók társadalombiztosítási hozzájárulását emelni kívánja. Nagyon jól tudjuk, ha valaki elkezd egy vállalkozást, annak elsõ évben vajmi csekély a jövedelme; nagyon jó, ha az elsõ évben visszakapja a befektetett tõkét, illetve valamiképpen ki tudja alakítani vevõkörét, klientúráját. Ezeknek a vállalkozóknak további terheket rakni a nyakába csak azt fogja jelenteni, hogy megnehezítjük új vállalkozások indulását, ezáltal gátoljuk a piacgazdaság kibontakozását, magasabb társadalombiztosítási bevétel reményében.
Noha rá kell mutatni arra: nem biztos, hogy létrejön a magasabb társadalombiztosítási bevétel, éppen azért, mert ezek az emberek meggondolják, hogy elkezdjenek-e legálisan vállalkozni, és vagy a feketegazdaságban fognak maguknak valamiféle megélhetést nézni, vagy pedig a munkanélküliek amúgy is növekvõ táborát fogják gyarapítani.
A másik ilyen rossz helyre tett foltként én a társasvállalkozást kiegészítõ tevékenységként folytató tagok társadalombiztosítási terheinek a megemelését tartom.
18.20)
Ugyanaz az elgondolás, mint az elõbb, hogy ezek olyan kis jövedelmû, az üzleti élet perifériáján mozgó személyek, akiktõl további összegeket elvonni - akármilyen állami koncentráció céljaira - rendkívül veszélyes és káros.
Az elõterjesztés számítása szerint ebbõl a két bevételi többletbõl 5-6 milliárd forintra számít a társadalombiztosítás többletbevételként. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy kételkedjek ebben a számban, de ha mégis bejön - tegyük fel, miért ne lehetne igaza a számítást végzõnek -, akkor is olyan csekély ez az összeg ahhoz a 300 milliárd forinthoz képest, amely a társadalombiztosítás anyagi alapjaiból hiányzik, hogy azt hiszem, nem éri meg a beszedett pénz azt a negatív társadalmi hatást, ami ezzel elõáll. Úgy gondolom, nekünk valahol másutt kellene keresni a nagyobb társadalombiztosítási bevétel alapját.
Véleményem szerint ott, hogy minél több embert tegyünk érdekeltté abban, hogy társadalombiztosítási bevételt tudjon termelni, tehát társadalombiztosítási járulékot tudjon fizetni, minél több embert tudjunk olyan foglalkozásba, vállalkozásba belevonni, amely képes kitermelni a társadalombiztosítási járulékot. Úgy gondolom, hogy az elõzõ két módosítás nem ebbe az irányba hat.
Ugyanakkor feltesszük a kérdést, hogy mit kap ez a két réteg azért, hogy többet fizet be az elmúlt évinél a társadalombiztosítás kasszájába. Azt hiszem, mindenekelõtt kapja azt az 53 százalékos gyógyszerár-emelést, amelyrõl alig volt szó a vita során. Az egyik oldalról megpróbáljuk a vállalkozókat megsarcolni magasabb társadalombiztosítási bevétellel, másik oldalról növeljük a terheiket magasabb társadalombiztosítási költségekkel.
Végezetül hadd mondjam el, hogy az elmúlt évben Magyarországon - a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint - 18,8 százalék volt az infláció. Én hiszek nekik, mert jobb adatom nincs, ha volna, nem hinnék. Ezzel szemben a nyugdíjasok nyugdíjérték-emelésére 24,5 százalékot fordítottunk. Ez szerény matematikai ismereteim szerint azt jelenti, hogy a nyugdíjak reálértéke körülbelül 6 százalékkal növekedett. Tehát ha azt gondoljuk, hogy ez egy konzervatív kormánytól szép volt, akkor azt várnánk, hogy a szociál-liberális kormányzat valahogy ráfejel erre.
Ezzel szemben ebben az évben a kormány és a társadalombiztosítás szándékai szerint 13,5 százalék lesz a nyugdíjak értékemelése. Ugyanakkor a Budapest Bank becslése szerint - márpedig õ csak tudja - az infláció olyan 27 százalék körül fog alakulni. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 13 százalékot fog esni a nyugdíjak valós értéke, tehát ilyen mértékû negatív valorizáció jön létre. Ha összevetjük ezt a tavalyi 6 százalékos emelkedést az idei 13 százalékos csökkenéssel, akkor hölgyeim és uraim, elértük azt - illetve elérte az ország -, hogy a nyugdíjak egy év alatt 20 százalékkal csökkentek az elvárásokhoz képest.
Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Önök nagy része egyéni képviselõként került a parlamentbe. Kérem, vegyék a fáradságot, és kérdezzék meg otthon családtagjaikat, barátaikat, hogy hogyan beszélnek errõl a hentesnél, a kocsmákban és minden olyan fórumon, ahol az emberek nyíltan kimondják a véleményüket, és utána szavazzanak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)