SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Röviden szeretnék reagálni pár felvetésre.
Már Kis Gyula hozzászólása alatt fontolgattam észrevétel megtételét, de Schamschula György ebben megerõsített, Lezsák Sándor pedig még hozzátett.
Kis Gyula, amikor azt mondta, hogy gondolja, fogékonyak lesznek a szabaddemokraták a szolidaritás elve iránt, a szocialista képviselõk részérõl ez pedig kötelezõ, akkor már megfogalmazódott bennem, amikor õ említi, hogy a gazdaságban tapasztalható 1:20 arány a visszaosztás folytán 1:7 arányra esik vissza és ezen az 1:7 arányon mi éppen ellenkezõleg akarunk változtatni, felfelé növelve, feltehetõen megfeledkezett arról, hogy éppen a múlt kormány hozta azt az elõterjesztést a parlament elé, mely szerint a társadalombiztosítási járulékok az adóalapból levonhatók. Ez azt mutatta, hogy akinek nagy volt a jövedelme, az 44 százalékot vonhatott le, 44 százalékos kulcskedvezményt kapott, s ezáltal az erõsebb még erõsebb lett, a gyengébb még gyengébb. Ezzel szemben ez a kormány hozott egy olyan javaslatot az adóalap kedvezmény adóvá történõ átformálásával, hogy itt egységesen jelenik meg százalékos kulcsban, ami annyit jelent, hogy a kisebb jövedelmû, aki korábban csak 20 vagy 25 százalékos adóalap-kedvezményt meríthetett ki, most jelentõsebb, ha jól emlékszem a számra, 30 százalékos kedvezményben részesül. Ez a mozgás nem abba az irányba mutat, mintha megfeledkeznénk a társadalmi szolidaritás elvérõl.
A másik dolog, ami egy kicsit bonyolultabb összefüggés, s elnézést kérek elnök asszonytól, hadd említsem, a járulékalap féltése. A magam részérõl is nagyon féltem a járulékalapot, de egy egyszerû példán megvilágítva: ha száz egység munkabér kiáramlik, az után a dolgozó 10 százalékot, a munkáltató 44 százalékot fizet, s az ebbõl befolyt járulékot vagy keresetarányosan, vagy egységesen az egészségügyi ellátás keretében visszaadjuk. Ha ez elmegy - amit az MDF is támogat - a kiegészítõ biztosítások irányába, akkor a következõ 100 forint - amit így a munkáltató a biztosítók felé terel - után megfizeti a 44 százalékos járulékot, igaz a dolgozó nem fizet, viszont a 10:44 százalékos arány a társadalombiztosítás összköltségvetésében éppen ellenkezõleg alakul, hogyha 80 százalékos a keresetarányos, kisebb része, egyötöde csak az, ami egységesen, a szolidaritás elve alapján mindenkinek jár.
Schamschula György felszólalásával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a szemközti oldal is egységes, és körülbelül 98 százalékkal szavaztuk meg annak idején 1991-ben azt az országgyûlési határozatot, amely arról szól, hogy a nettó átlagkeresethez igazítjuk a nyugdíjemeléseket. Ez tavaly örvendetesen huszonnégy egész valahány tized százalékban következett be. Ehhez hozzáteszem, hogy nem biztos, hogy ez a gazdasági teljesítménynek köszönhetõ, hanem a jelenlévõk nagyon jól tudják, hogy a nettó átlagkeresetek éppen azért emelkedtek - és itt eljutottunk a társadalombiztosításhoz -, hogy a társadalombiztosítási járulék levonható lett az adóból. Ez egy mûvi emelkedése a nettó átlagkeresetnek, amely mögött gazdasági teljesítmény nem húzódik meg.
A jelen elõterjesztésben - ami a nyugdíjemelésre vonatkozik - szintén a nettó átlagkereset szerepel, és én azt hiszem, a parlament kötelessége, hogy az általa hozott szabályt a jövõben megtartsa.
Lezsák Sándor, amikor a szabaddemokraták javaslatára utalt, gondolom a múlt heti felszólalásomra célzott. Hadd jelentsem már most itt be az általános vitában, hogy a biztosító késedelmes fizetése esetére elkészült a módosító javaslatunk, azt Béki Gabriellával beterjesztjük, hogy ott is legyen felszámítva a késedelmi pótlék. Azt már csak sajnálattal jegyzem meg, hogy ezt a javaslatot mi két és fél évvel ezelõtt a más arányokat mutató parlament esetében is elõterjesztettük, akkor Rózsa Edittel. Köszönöm szépen. (Taps.)