DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Valóban, én itt ültem négy évig a parlamentben, míg ön gyakorló orvos volt, és valóban végigcsináltam a változtatásokat. Igen, tudom, hogy az ellenõrzõ orvosi rendszer szétesett, ami egyébként nem biztosítási ellenõrzés volt, hanem az állami egészségügyi szolgálatnak valamiféle - ki tudja milyen - alapelvek alapján dolgozó ellenõrzése. Azt hiszem, mindannyiunknak, akik gyakorlatban dolgoztunk, van tapasztalatunk arról, mennyire nem töltötte be a feladatát. Valóban, a társadalombiztosításnak létre kellett volna hozni - ez feladata is volt. Nem jött létre. Ezt a biztosítónak kellett volna kiépíteni az elmúlt két évben. Azt hiszem, a korábbi ellenõrzési rendszer szétesésén olyan nagyon sok sírnivalónk nincs, hiszen az nem elsõsorban biztosítási szemléletet tükrözött.
Ez az egyik dolog. A másik pedig, ami az idézeteimre vonatkozik:
Elõször is, az én fölszólalásom tisztán idézetbõl állt, nem a saját véleményemet közöltem, hanem az akkori megszólalásokat. Képviselõ úr, én tudom, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki szerepe más. De nem hiszem, hogy ellenzékben az ellenkezõjét kellene mondani annak, amirõl az ember pontosan tudja, megvalósítható-e vagy sem. Ha egy olyan képviselõ szólal fel a parlamentben, aki korábban nem ismerte ezeket a témákat, van egy elképzelése, és ezt elmondja a Ház elõtt, az jogos. De ha egy olyan képviselõ beszél így nagyon komoly és fontos kérdésekrõl, aki a maga idejében miniszterként a napi gyakorlatban pontosan tapasztalhatta, hogy mit lehet, mi az, ami megvalósítható és mi nem, annak egészen más jelentõsége van. Egyébként várom az idézeteit, mikor állít szembe engem a korábbi nézeteimmel. Köszönöm szépen. (Taps.)