DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm szépen a szót és a lehetõséget.
Egy bõ héttel ezelõtt szóltam másokkal, többekkel együtt lényegileg hasonló intim körben és hasonló késõi órában errõl a mindannyiunk számára rendkívül fontos kérdésrõl, ami a szigetközi vízpótlást illeti. Azóta számos állásfoglalás, szakértõi vélemény és módosító indítvány is napvilágot látott, született meg.
A Magyar Demokrata Fórum részérõl Salamon László képviselõtársam javaslata mellett magam is benyújtottam egy képviselõi módosító indítványt, amely a H/465/7. számot viseli. Amikor e mellett érvelnék, akkor megköszönöm a közlekedési miniszter úr és a külügyminiszter úr jelenlétét is, valamint a környezetvédelmi tárca képviselõinek a jelenlétét is, hiszen természetesen mind a három tárca profiljához nagyon keményen odatartozik.
Ennek a módosító javaslatnak, amelyet most röviden indokolni szeretnék és tisztelettel ajánlom valamennyiük figyelmébe, az a lényege, hogy a szigetközi mellékágak vízellátását az ideiglenes vízmegosztásról szóló szerzõdés megkötéséig a Mosoni-Duna számára átadott vízmennyiség megfelelõ megosztásával és a Dunából történõ szivattyús vízkivétellel kell megoldani.
Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a múltkor - amint említettem -, egy bõ hete, keddi napon, ilyentájt, konkrét javaslatok is elhangzottak, konkrét köbméter/secundum számadatokkal. Abból a sorból most pusztán azt a 40-45-ös effektíve létezõ és nem megígért, három számjeggyel jelezhetõ vízmennyiséget értem. Tehát ennek a vízmennyiségnek egy alkalmas megosztását javasolja ez a módosító indítvány azzal, hogy a szivattyúzásnál a környezetet legkevésbé szennyezõ mûszaki megoldásokra kell törekedni. Ez a gondolat nem új, ezt jól ismerik a környezetvédelmi bizottság tisztelt tagjai is.
Három dátum szerepel javaslatomban. Az elsõ 1995. március 31-e. Javaslatom szerint eddig kellene a megfelelõ vízkivételt biztosító feltételeket megteremteni. A második dátum egy hónappal késõbbi, április 30-a volna, amely - idézem saját javaslatomat -: "Az Országgyûlés felkéri a kormányt, hogy az intézkedések végrehajtásáról - eddig a bizonyos - április 30-áig számoljon be". Egy utolsó dátum 1995. november 30., amely az intézkedések hatásának a számbavételét javasolja.
Ennek az egésznek - amely egyrészt javaslatot tesz a mostani helyzet alapulvételére, másrészt megnevezi, jelzi a megfelelõ vízkivételnek a technikáját, harmadrészt az elõbb említett hármas szakaszolásban jelzi ennek a lebonyolíthatóságát - az az indokolása, hogy voltaképpen két nagy csoportból lehet választani, olyan megoldást választani a vízpótláshoz, amelyet a szlovák fél akar, illetõleg egy olyan csoportból, amely megoldások tõlük függetlenül is létrehozhatók. Vagyis a magyar fél politikai akaratától és technikai lehetõségeitõl függenek.
Véleményem szerint ez utóbbi egyedül a szivattyús vízpótlás. Ennek használhatóságáról több vita volt már részben a bizottság elõtt, részben a tisztelt Ház teljes ülése elõtt. Azonban részben azok az árnyalt megfogalmazások, amelyek lényegileg idézõjelbe tették ennek a megoldásnak az életképességét, jogosságát, azok abból fakadtak - itt a vegetációs idõszak a kulcsszó -, hogy 1993-ban augusztusban kezdõdött a vízpótlás, a szivattyús vízpótlás, 1994-ben pedig júliusban. Tehát éppen a védendõ vegetáció - amely nem tud segítséget kérni, és amely nem tudja megfogalmazni a saját érveit - érdekeit figyelembe vevõ hatékonyság nem volt kimutatható és nem volt mérhetõ. Hiszen egyrészt szerencsétlen idõpontokban került alkalmazásra, másrészt pedig - ezt többen is tanúsíthatjuk - bizony a helyszíni kivitelezés nem úgy folyt, ahogyan ezt a javaslat, az országgyûlési határozat szellemi szerzõi, kezdeményezõi szerették volna. Erõsen vitatható módon folyt, amely - nyilván helyben a létezõ, tényleges károk és elõnytelen körülményeknek a hatását felnagyítva - sokszorosan csapódott vissza, csökkentve ennek az érveit.
(19.00)
A Duna elterelésének politikai, gazdasági és környezetvédelmi felelõssége eddig a szlovák felet terhelte. Viszont Dunakiliti részleges üzembehelyezése és a keresztgát építése azt jelentené, hogy ezt a felelõsséget részben átvállalnánk, és itt ultima ratio, ha a döntést a hágai nemzetközi bíróságtól várjuk, akkor ezt nem tehetjük meg.
Csak emlékeztetem a tisztelt Házat arra a korábbi ciklusban született javaslatra, amelynek egy konkrét megfogalmazása körül számos vita volt még a külügyi bizottságban is, ez pedig a fõmûveknek, tehát a fõ alkotóelemeknek a szóösszetétele volt. Akkor ott többen megkísérelték redukálni az országgyûlési határozati javaslat szövegét arra, hogy csak ez maradhasson benne, tehát csak az, hogy fõlétesítmények. Ez a két momentum, tehát részben a Dunakiliti, tehát a kiliti duzzasztózsilip, tározó, ezek voltaképpen magának a nagy vízlépcsõrendszernek a fõbb létesítményeit jelentik, ekképpen egy ilyen lépés a most idézett konkrét országgyûlési határozattal is ellentétes.
A múltkor untattam önöket egy kis lapszemlével, azt a Heti Világgazdaság egyik, akkor frissen megjelent írásából hoztam. Most talán nem lepi meg önöket, hogy a frissen megjelent Beszélõbõl idézek egypár sort, ami megint kifecsegett valamit, megint kibeszélt valamit, pontosan azt, amire Kónya Imre képviselõtársam utalt: ha nincs írásos dokumentum a két miniszterelnök találkozójáról, akkor hogyan kell értelmeznünk a következõ gondolatot? Beszélõ: Szóban kaptunk erre garanciát, az írást február végéig kell produkálni külügyes szinten. Ha elõbb meglesz a parlamenti határozat, márpedig figyelve a nagy buzgalmat, nem zárhatjuk ki ezt, a vízmegosztási ígéret könnyen mézesmadzaggá válhat. Az átengedett vízmennyiségrõl eddig is módszeresen nagyobbakat mondtak a szlovákok, mint a magyarok, a fejlemények baljósak, azt tükrözik, hogy hátrább léptünk a hágai oppozícióból a peren kívüli egyezkedés felé.
Itt azt az elõbb elhangzott gondolatot szeretném csak megerõsíteni, hogy a múltkori vitában a közlekedési, vízügyi miniszter úr utalt arra, ha jól emlékszem, szóbeli megegyezésnek, egyezménynek, följegyzésnek, emlékeztetõnek, valami hasonló kategóriába vagy mûfaji körbe tartozó megállapodásnak nevezte a két miniszterelnök ilyen vonatkozású megállapodását. Természetesen én sem filologizálni szeretnék most azon, hogy ez micsoda, azonban azt teljes mértékben törvénytelennek, alkotmányellenesnek és morálisan egyszerûen minõsíthetetlennek tartanám, hogyha a parlamenti döntés elõbb megszületne, mint ahogy mi az írásos garanciákat megkapnánk és láthatnánk. Ez nonszensz volna. Tehát kérem, állítsák elõ, hozzák ide, mutassák meg, de ezt megelõzõen feltétlenül írják meg azt a bizonyos, nem tudom, hogy jól idézi-e a Beszélõ, pontosan, hogy külügyes szinten ezt az írást február végéig kell produkálni. Ez bizonyára lehetséges, a cikkíró írói munkásságának a része, és lehet, hogy szerencsétlen forrásból táplálkozik, lehet, hogy nem jól informálták, azt azonban nonszensznek tartanám, és nyilván ennek a szándéka fel sem merül, de ha mégis, akkor óvnék ettõl mindenkit, hogy a parlamenttel ilyen tempóban elõbb születtessenek meg, vagy hozassanak világra egy bizonyos fontos döntést, mint hogy a Ház annak az írásbeli, hiteles, nyilvánvaló garanciáit megkaphatná. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)