KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jelen lévõ jogászok biztos enyhe mosollyal kísérik Csapody Miklós és az én eszmecserémet jogi problémákról - mivel egyikünk sem jogász.
Az én értelmezésem szerint ez a szóbeli megállapodás és az errõl készült emlékeztetõ természetesen semmiféle garanciális elemet nem tartalmaz, nem is ez ennek a feladata. Ennek az a feladata, hogy a holtpontról kimozdítsa a megállapodás, pontosabban a vízmegosztás és vízpótlás ügyét. Ezért hozott létre egy három elembõl álló, de egymással szorosan összefüggõ feltételrendszert. Természetesen azért a parlamenti döntés a kiinduló pont ebbõl, hiszen a kormány keze megvan kötve. A kormány addig semmiféle megállapodást nem köthet - se ideigleneset, se véglegeset -, amíg a parlament nem hoz egy új döntést, ami a fenékküszöb létesítését lehetõvé teszi. Ha a parlament ezt meghozza, akkor válik a kormány számára jogilag lehetségessé, hogy érdemi tárgyalásokat kezdjen egy államközi vagy kormányközi megállapodásról, amelyben ezek az elemek szerepelnek, természetesen - ahogy maga az emlékeztetõ is utal rá - garanciákkal ellátva. Tehát a garanciák kérdése ezen a ponton fog belépni.
Amennyiben a szlovák fél nem hajlandó garanciákat adni, akkor nyilván nem jön létre megállapodás, és a kormány kapott ugyan egy felhatalmazást a parlamenti döntéssel, de ezzel a felhatalmazással végül is nem tudott élni. Az én értelmezésem szerint a helyzet akkor így fog alakulni. Remélem, hogy nem ez fog történni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)