DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az ügy, amiben a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja szót kért, a horvátországi magyarok helyzete. Nem abban az értelemben vetem fel a horvátországi magyarok helyzetét, ahogy azt esetleg gondolnák, mintha mi bármit kifogásolnánk a fiatal Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság kapcsolatában, hiszen amióta 1992. január 16-án a Magyar Köztársaság a Horvát Köztársaságot elismerte, kapcsolataink dinamikusan fejlõdnek, a kisebbségi kérdéseket mindkét ország igyekszik lehetõségeihez képest a legjobban megoldani. Tehát nem errõl az oldalról kíván a Független Kisgazdapárt a horvátországi magyarok helyzetével foglalkozni, hiszen senki nem vitatja, hogy a volt jugoszláv területen dúló háború az ott lakó népeket - köztük a horvátokat és a magyarokat is - rendkívül nehéz helyzetbe hozta.
A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja a horvátországi magyarok helyzetével mindenekelõtt abból a szempontból kíván foglalkozni, hogy vajon mindent megtesz-e az anyaország a horvátországi magyarok identitásának megõrzése érdekében.
Konkrétan arról van szó, bár nagyon jól tudom, hogy a statisztikák sosem olyanok, amilyeneket minden fél elfogad, de azért a rendelkezésre álló adatok szerint a Trianon elõtt ott élt magyarság számaránya drámaian csökkent. Úgy gondolom, ez a csökkenés most már 75 év óta folyamatosan tart. Lényegét tekintve egynegyedére csökkent a magyarság lélekszáma a Trianon elõttihez képest.
A horvátországi magyaroknak - bár hangsúlyozom: a Horvát Köztársaság mindent igyekszik elkövetni a magyarok helyzetének rendezése érdekében, de - még mindig nem sikerült megkapniuk az eszéki és a zágrábi ingatlanokat. Úgy gondolom, a magyaroknak sokkal nagyobb segítséget kellene nyújtaniuk ezen intézmények olyan berendezhetõségét illetõen, hogy ott egy nemzetmegtartó házként mûködhessen a horvátországi magyarok mûvelõdési háza.
Legyen szabad rámutatnom arra: nem sikerült még elérnünk, hogy a horvátok és a krajinaiak tárgyalóasztalához a magyar delegáció, a Horvátországban élõ magyar kisebbség is leülhessen. Itt meg kell említenem, hogy Granic külügyminiszter úr korábban híve volt ennek a gondolatnak. Úgy hiszem, nekünk mindenképpen abba az irányba kellene vinnünk a folyamatokat, hogy ezeken a tárgyalásokon a magyar képviselet is részt vehessen. Hangsúlyozom, amellett, hogy a horvátokkal való kapcsolatunk rendkívül jó, mindenképpen nekünk, az anyaországbeli magyaroknak kellene olyan segítséget nyújtanunk a most már drámaian csökkenõ magyar lakosság számára, hogy lehetõség nyíljon a jövõt illetõen is a baranyai háromszögben, a szlavóniai területen a horvátországi magyarok olyan identitásának megõrzésére, ahol végre az oktatás újból megindulhat.
Hangsúlyozom, én nem a horvátországi magyar szervezetek, hanem a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja nevében szólok. Kérem külügyminiszter urat, vizsgálja meg ezeket a lehetõségeket, és amit tudnak - úgy, ahogy eddig is megtették -, a jövõben is tegyék meg a magyar ügy sikere érdekében. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)