MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Torgyán képviselõtársam hozzászólása azt az érzést keltette bennem, mintha mindent el akart volna mondani, ami eszébe jut. Nehéz helyzetbe hozva ezzel az elnök urat is, merthogy az általános vitában és egyáltalán a parlamenti vitában a tárgyról illik és szabad szólni.
Mégis, ami miatt szót kértem, az az, hogy az egésznek olyan hangulati tónust adott képviselõtársunk, amely arra irányul, hogy a kétségtelenül meglévõ ellentmondások, illetve privatizációs visszaélések - tudjuk, ilyenek is voltak - nyomán a nemzet vagyonának kirablásáról és a nemzet vagyonának elárulásáról beszélne. (Dr. Torgyán József: Igen!) Úgy említi a privatizációs törvényt, mintha az nemcsak a magyar állam vállalkozói vagyonára vonatkozna, hanem az egész arra irányulna, hogy a magyar állampolgárokat megfosszák vagyonuktól.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvény az állam vállalkozói vagyonának értékesítésérõl és magántulajdonba adásáról szól.
Amiben a törvénynek azt a hatását véli felfedezni, hogy egyszer s mindenkorra gazdagokra és szegényekre osztja a társadalmat, arra pedig azt kell mondjam, amit itt néhány képviselõtársam már az imént idézett: nem tarthatjuk fent az átmeneti viszonyoknak azt a rendjét, amelyben az állami vagyon továbbra is pusztul, amelyben nincs igazán felelõs gazdája a tulajdonnak, amely rossz hatékonysággal és rossz termelékenységgel mûködik. Egy jó hatékonyságú gazdaságban a munkavállaló is tisztességgel meg tud élni bérébõl - láthatjuk ezt a fejlett nyugat-európai országokban -, minden nem tulajdonos munkavállalónak lehetõsége van arra, hogy a megélhetése mellett megtakarításaiból még - úgymond - vagyonhoz is jusson, hiszen a tõkepiac intézményrendszere, amit oly nagyon nagy hévvel csepült, ezt lehetõvé is teszi. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)