KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Félek, hogy nem fogom tudni megnyugtatni, hiszen ha önt a tények nem nyugtatják meg, akkor én azt hiszem, hiába vállalkoznék ilyen feladatra. (Derültség a bal oldalon.) Ön azt mondja, hogy a magyar kormány alapszerzõdést szeretne kötni Szlovákiával, Romániával. Nos, a helyzet nem egészen így áll, hiszen mi egy olyan helyzetet örököltünk, amelyben már két és fél éve folytak alapszerzõdési tárgyalások Romániával, és Szlovákia többször kezdeményezte ilyen alapszerzõdés kötését. Tehát nem ez a kormány kezdeményezte az alapszerzõdés megkötését.
A másik: azt mondja, a polgári pártok eddig sem lelkesedtek. Nos, én nem tudom, kit ért ön polgári pártok alatt, de én úgy tudom, hogy a korábbi kormány pártjai tárgyaltak Romániával az alapszerzõdésrõl, állítólag teljes jó szándékkal és azzal a szándékkal, hogy megkössék ezt az alapszerzõdést, s nem tudom, hogy õk lelkesedtek vagy nem lelkesedtek, de õk polgári pártként folytatták ezeket a tárgyalásokat.
Azt mondja: mire ez a nagy kapkodás? Ahhoz képest tényleg kapkodás, hogy két és fél évi tárgyalás alatt semmiféle eredményt nem lehetett elérni az elõzõ kormány idejében. De annyiban én nem látok új helyzetet, hogy most Carter elnök - mondja - közvetít Atlantában. Nem közvetítõ szereprõl van szó, hanem pusztán egy meghívásról, összehozták a tárgyaló feleket. Tehát képviselõ úr figyelmét bizonyára elkerülte, hogy nem az elsõ ilyen találkozó ez. A Neptun üdülõhelyen ugyanennek a szervezetnek a kezdeményezésére ugyanilyen találkozó volt már, sõt ezt megelõzõen is volt találkozó. Tehát nincs olyan új helyzet, ami indokolná, hogy most leálljunk és várjunk.
Azt egyébként örvendetesnek tartjuk, hogy ezek a konzultációk elkezdõdnek a román kormány és az RMDSZ között. Azt is örömmel nyugtáztuk, hogy Meciar miniszterelnök és a magyar pártok között, szlovákiai magyar pártok között is kilátásba helyeztek konzultációt. Ugyanis meggyõzõdésünk, hogy a kisebbségi jogok kérdését megnyugtatóan csak a kisebbség és az adott kormány megállapodása tudja rendezni, tehát a romániai és a szlovákiai magyarság, illetve a román és a szlovák kormány közötti megállapodás. Magyarország ehhez a kétoldalú kapcsolatokon keresztül és a nemzetközi fórumokon tud támogatást nyújtani. Úgy gondoljuk, hogy nem célszerû, nincs semmi olyan fejlemény, ami indokolná, hogy most várjunk arra, hogy ezeken a konzultációkon milyen eredmény születik.
A kormány törekvése, hogy az alapszerzõdésben megnyugtatóan rögzítsük a kölcsönös kötelezettségvállalást a kisebbségi jogok elismerésére, garantálására és gyakorlati érvényesítésére.
Technikailag valóban kétféle megoldás létezik. Az elsõ, hogy a kisebbségi jogokat a megkívánt részletességgel és konkrétsággal egyetlen dokumentumban rögzítjük. Akkor ez a dokumentum szükségképpen bizonyos aránytalanságokat fog mutatni, hiszen a határkérdést, a területi követelések kizárását néhány mondatban el lehet intézni, nem is lehet errõl többet írni, míg a kisebbségi jogokat nyilván nem lehet néhány mondatban. Ebben biztos vagyok, hogy egyetértünk. Tehát akkor a dokumentum arányait a másik fél esetleg kifogásolhatja.
Ezért fölvetettünk egy másik lehetõséget, vagy számolunk egy másik lehetõséggel, a két dokumentum lehetõségével, ahol az alapszerzõdésben a határ- és a területi klauzula, és természetesen a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok alapelvei mellett a kisebbségi kérdésben elveket, normákat rögzítünk, nemzetközi dokumentumokra hivatkozunk, és egy ehhez csatlakozó kisebbségvédelmi megállapodás pedig részletesebb, tételes rögzítésre fog törekedni. A kisebbségi passzusok, tehát a kisebbségi fejezetek nem kerülnek ki az alapszerzõdésbõl, csak a részletes szabályozás kerül át ebbe a második dokumentumba. De szó nincs arról, sõt ellenkezõleg, minden fórumon, minden nyilatkozatban elhangzott, elhangzik, hogy a két dokumentum között szoros jogi kapcsolat van, osztoznak egymás sorsában, együtt kerülnek aláírásra, együtt kerülnek parlamenti jóváhagyásra, csomagszerû kezelésrõl van szó természetesen.
Tehát ha eddig elkerülte volna képviselõ úr figyelmét, elkerülték volna az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok, akkor kérem, hogy ezt most tekintse egyfajta megerõsítésnek.
Az alapszerzõdések kialakítása hosszú és bonyolult folyamat. A tárgyalások viteléért a kormány a felelõs. A szakértõi tárgyalások folyamán a szöveg szükségképpen állandóan módosul. A múlt héten folytattunk konzultációt a román féllel, e héten a szlovák féllel, jövõ héten ismét a román, majd a szlovák féllel. Folyamatos egyeztetésre a kormány nem vállalt kötelezettséget, ez nemcsak nem lenne célszerû, egyenesen lehetetlen. Aláírás elõtti egyeztetésre vállaltunk kötelezettséget és folyamatos tájékoztatásra. A múlt év novemberében is megküldtük a szövegtervezetet, most is megtettük ezt február 2-án, és ugyanígy megtörtént a határon túli magyarság szervezeteinek a tájékoztatása.
Befejezésül szeretném hangsúlyozni, képviselõ úr, nem végleges szövegekrõl van szó. Azt egyeztetni, véleményeztetni fogjuk úgy a külügyi bizottság alapszerzõdési albizottságával, mint a határon túli magyarság pártjaival, szervezeteivel. Addig pedig a tájékoztatást, a folyamatos tájékoztatást tekintjük kötelességünknek, és ezt el is végeztük. Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)