DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Örülök, amikor ilyen családias hangulatban folyik a vita, pedig az itt elõterjesztett 288. szám alatti törvényjavaslat jelentõs, különösen gazdasági oldalát tekintve, annál is inkább, mert a tulajdon átrendezését szolgálja.
A törvényjavaslatot tekintve elég széles terjedelemben, több mint 100 oldalon jelent meg - az indokolást is hozzászámítva -, azonban a terjedelmén túl, amely a célokat is megfogalmazza, az indokolásában a magántulajdonosok részére való értékesítést, a folyamat felgyorsítását teszi elsõdlegessé. A prioritást azonban e folyamaton belül nem a gyorsaságban kell meghatározni, hanem az értékesítés gazdasági hatékonyságában és erkölcsi tisztaságában.
A privatizáció gyorsasága helyes, ha a kapcsolódó feltételek is adottak hozzá. A törvényjavaslat azonban mindezeket nem teljes mértékben biztosítja. A privatizáció során, de még az értékesítés elõtt feltétlenül vizsgálandó lett volna a még meglévõ állami vagyon, beleértve az állam tulajdonában álló részvények és üzletrészek, tehát a társasági részesedések még meglévõ összességét, tényleges értékét, értékesíthetõségét, továbbá az értékesítendõ vagyon mûködõ gazdasági környezetének megteremtését vagy fenntartását. Elvárás, hogy az értékesítendõ vagyont a legkisebb vagyon- és értékvesztés mellett kell magántulajdonba adni.
Nem lehetett volna elmenni a vagyon eredetének vizsgálata mellett már a kezdeti privatizációs eljárás megkezdésekor sem, ugyanis az elmúlt fél évszázad alatt a vagyonfelhalmozás alapja egy törvénytelen államosítás folyamatával indult, beleértve az elkobzásokat is. Ezek a vagyontárgyak akkor, az adott kor szintjén mûködõképesek voltak, sokezer ember napi munkájának folyamatos biztosításával. A vagyonnak akkor is meghatározó értéke volt. A vagyonfelhalmozás egy része az állampolgárok munkájával jött létre az évtizedek során.
Az elmúlt parlament hagyta jóvá a kárpótlási törvényt, ami lényegében az eredeti tulajdonosokat fosztotta meg tulajdonuk nagyobb részbeni visszavételétõl, márpedig e ma még meglévõ, ha nem is üzemelõ vagyontárgyakat a jogos tulajdonosoknak kellett volna elõször értékesítésre, vételre felkínálni azzal a lehetõséggel, hogy az eredeti vagyonrészüket visszavásárolhatják, visszakapják térítés nélkül, csupán a megnövekedett, a beruházott különbözetet kell megfizetniük. A volt tulajdonosok nagyobb hányada külföldön él, megfelelõ egzisztenciát teremtettek anyagilag az elmúlt idõszak alatt. Meggondolandó lett volna a reprivatizáció. A reprivatizálás ilyen iránya biztosíthatta volna a magánszféra tulajdonnövelését, másrészt a legkisebb értékvesztés mellett a hatékony gazdasági fellendülés irányába hatott volna. Egyik útja lett volna a tõke beáramlásának. Ennek a lehetõségét végérvényesen elmulasztottuk.
Az értékesebb és a mezõgazdasági feldolgozó, élelmezési ipar meghatározó üzemeit sikerült az elmúlt évek során privatizálni, minden magyar állampolgár hátrányára úgy, ahogyan a munkanélküliség egyidejû emelkedésének biztosítása mellett.
A privatizáció jelenlegi szakaszában azokat a hibákat, amelyek az ellentmondások okai voltak, most utólag is ki kell küszöbölni, és el kell érni, hogy azok a közeljövõben vagy a privatizálás során ne ismétlõdjenek.
Helytelen és erkölcstelen a nem saját jogon szerzett, felvásárolt kárpótlási jegyeknek e körben való nagyfokú felhasználása.
A privatizáció következménye, végkifejlete nem választható el az állampolgárok személyétõl, akik részben e felhalmozásban, a vagyonfelhalmozásban is részt vettek. Erre való kihatását még pillanatnyilag nem vizsgálta a kormány.
A törvényjavaslat alapvetõ nemzetgazdasági érdekeket fogalmaz meg, a legrövidebb idõn belül a privatizációs tevékenységek befejezését, ezt mi is változatlanul hangoztatjuk. A privatizációs folyamatnak azonban nem ez a prioritása.
Álláspontom szerint a vagyonnyilvántartást is részben el kellett volna készíteni, a vagyontárgyak értékének a feltüntetésével. A privatizáció gyorsítása is csak akkor érhetõ el gazdaságosan, ha az eladott vagyon értékaránya fizetõképes kereslettel találkozik. Tehát a fizetõképes vevõkör alapvetõen meghatározója kell hogy legyen a privatizációs folyamatnak. A gyorsítás fenti feltételek hiányában a csõdbe jutott üzletek végkiárusításához lenne hasonlítható.
A privatizáció során nem hagyható figyelmen kívül a vevõk személyi köre sem. A vagyon kezelõi, értékelõi, a pályázatban résztvevõk nem lehetnek a vagyon kivásárlói, márpedig ennek egyik lehetõségét az egyszerûsített privatizáció esetében a törvényjavaslat fenntartja.
(18.40)
Ezt a konstrukciót nem lehet fenntartani, összeférhetetlen és erkölcstelen is. Az ide vonatkozó jogi szabályozás egyértelmûen kell hogy rendelkezzen. Az állampolgárok is ezt várták volna el és ezt várják el a privatizációs eljárásban, a múltban és a jövõben egyaránt.
Meg nem engedhetõ, hogy a privatizálás során a nemzeti vagyon alkotmányjogi trükkökkel biztosított elherdálása következzen be. A privatizációban eddig résztvevõk személyi köre, a vagyon értéke az állampolgárok szerint is igen sok kívánnivalót, megállapítást hagyott maga után - tisztelet a kivételnek. Sajnos, ez néhány esetben tisztázatlan is maradt. A jelenlegi folyamatban a tisztességtelen, ellentmondó eljárásnak még a látszatát is el kell kerülni a törvényjavaslat elfogadását követõen.
A törvényjavaslat az elmondottakat - hiányos rendelkezése miatt - azonban még nem oldja fel. Költségvetési hiányról, nagymértékû államadósságról beszélünk helyette, és ennek megszüntetése érdekében tettük volna meg egy átlátható, hatékony, egy évezred alatt felhalmozott nemzeti vagyon tisztességes privatizációjának vagy reprivatizációjának lefolytatását. Ahogyan eddig lefolyt azt állami vagyon értékesítése, felvetõdik a kérdés: vajon kinek állt vagy áll érdekében egyes esetekben a vagyonértékelés, illetve a vagyonértékesítés? A nem saját néven felhasználható kárpótlási jegyek privatizációban való biztosítása (sic!) kizárta és kizárja a készpénzes - különösen a külföldi - tõkebevételt. Nem helyeselhetõ elõírni a vagyon egy részére a kárpótlási jegyben való ajánlattételt vagy felhasználást. A más pályázat útján értékesített vagyonra a szerzõdéseket oly módon kell megkötni és akkor, ha az erre vonatkozó biztosíték és a vételár is teljes egészében megvan.
Figyelemmel kell lenni az értékesítendõ és a törvényjavaslatban is helyesen megfogalmazott három kategóriára, amely a vagyoncsoportokat határozza meg. A szerzõdés egyik eleme a bánatpénz, ennek összege pedig igazodjon a vagyon kategória szerinti értékéhez. A privatizáció során nem lehet figyelmen kívül hagyni a még mûködõképes üzemek személyi, dolgozói állományát - a jelenlegi munkanélküliségre is tekintettel. Amennyiben kiköthetõ, a foglalkoztatás valamely szintjét az adásvételi szerzõdésekbe kell belefoglalni.
A privatizáció jelenlegi szervezete is tagolt. A törvényjavaslat praktikus szempontokra hivatkozással dönt a beterjesztett forma mellett. Álláspontom szerint még a jelenlegi szervezeti forma sem fogadható el. Egy szervezetté való egyesítés is csak akkor fogadható el, ha a mûködés teljessége áttekinthetõ, és külsõ vagy belsõ szerv igénybevételével közvetlenül is ellenõrizhetõ, felügyelhetõ. A megalakuló szervezet szervezettségének lényege, hogy nem esetenként, hanem általános érvénnyel, a célok megvalósításának teljes idõtartamára határozzák meg kinek-kinek e szervezeten belül a teendõit. A jó szervezésnek ebben van a hatékonysága.
A privatizációs eljárás sikeres lebonyolításának igen lényeges feltétele a rendszeres, folyamatos ellenõrzés, mivel ennek révén a vezetés vagy a felügyelet kellõ idõben megkapja a felmerült ellentmondásokkal kapcsolatos jelzéseket, és így még idejében módjában áll megtenni a szükséges intézkedéseket azok kiküszöbölése érdekében. Álláspontom szerint e törvényjavaslat kiegészítendõ egy meghatározható felelõsségi rendszerrel.
Elhangzott a parlamenti vitában, hogy kell-e egyáltalán új törvény, vagy megfelel a régi. Álláspontom szerint igen, kell új törvény - vagy legalábbis módosítás. Ezt szolgálja a beterjesztett törvényjavaslat is. A szervezeti kereteket azonban meg kell határozni. Hogy azok milyenek legyenek, ezt a mûködés szabja meg - és a tartalomnak, kerettartalomnak a kitöltése.
A törvényjavaslat azonban a felsoroltakat részben megkerüli, különösen azzal, hogy a privatizáció döntéshozó testületeinek személyi összetételét a kormány a maga részére tartja fenn. Ezért is szükséges a törvényjavaslat újbóli áttekintése, átformálása, kiegészítése - figyelembe véve a már elmondottakat is.
A törvénytervezet szabályozottságának teljessége biztosíthatja a nemzet egészének érdekét szolgáló vállalkozói vagyon tisztességes és az állampolgárok részérõl is elfogadható értékesítését.
Milyen legyen a törvény elõterjesztése? Nyilvánvalóan - a kiegészítés és a módosítás mellett - ezeket a társadalmi és gazdasági szabályokat nem lehet keretszabályba foglalni; ezt konkretizálni kell, mert itt végül is egy vagyon adásvételérõl van szó, márpedig egy adásvételi szerzõdés kevésbé keretszabály. Mindinkább konkretizálni kell a benne lévõ jogokat és kötelezettségeket a résztvevõ felek részére. Ide tartozik a privatizáció is.
Ezért tisztelettel indítványozom és javaslom a kormánynak, hogy e privatizációs törvényjavaslatot egészítse ki, és a szükséges helyeken esetleg dolgozza át. Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps.)