DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Ház! Nem a történelmi visszatekintéssel kívánnék foglalkozni, hogy hogyan alakult a korábbi privatizáció és miért. Egyetlenegy dologban egészíteném, javítanám ki képviselõtársamnak a fölszólalását. Õ tudniillik azt mondta, hogy erkölcstelen a kárpótlási jegyek felhasználása a privatizációban akkor, hogyha nem eredeti jogosultakról van szó. Ez téves nézet.
A kárpótlási jegy egy értékpapír, az állammal szembeni követelést névértékben megtestesítõ értékpapír, amibõl az is következik, hogy ahogy a pénznek nincs szaga, a kárpótlási jegynek sincs szaga. Tehát az államnak oda kell adnia a vagyont, függetlenül attól, hogy az eredeti jogosultnak van jegye vagy másodlagos piacról szerezték meg.
Ott van probléma - és ez nem teljesen derült ki képviselõtársam fölszólalásából -, hogy azért az eredeti jogosultak számára is kell kínálatot biztosítani, és természetesen kínálatot kell biztosítani azok számára, akik a másodlagos piacon szerezték meg a kárpótlási jegyeket.
Szeretném még azt elmondani, hogy a kárpótlási törvény alapján a privatizálandó állami vagyon 10 százalékát - élelmiszeripari vállalatok esetén 20 százalékát - kárpótlási jegyért kell privatizálni. Tehát az sem elfogadható, amit képviselõtársam említett, hogy bizonyos vagyontárgyakat csak készpénzért értékesítsen az állam, hiszen ezzel szembekerül egy korábbi törvényi elõírással, amely megteremtette a kárpótlás anyagi fedezetét.
Köszönöm szépen, elnök asszony.