DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogram "A piacgazdaság intézményrendszerének erõsítése" címû alfejezetben hitet tesz a tulajdonosi szerkezet, a magántulajdonba adást biztosító átalakulás, azaz a privatizáció mellett, amelynek elõkészítését és lebonyolítását a versenyszférában - ahogy a kormányprogram mondja - gyorsan el kell végezni. Hangsúlyozza, hogy ehhez meg kell erõsíteni a privatizáció ellenõrzését, beleértve az Országgyûlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. Mindehhez feltételül egységes privatizációs törvényt szándékozott benyújtani az Országgyûlésnek már a parlamenti ciklus legelején.
A vita során az eddigi felszólalók többsége pontosan ezeket a kérdéseket tartotta szükségesnek boncolgatni, kiemelve - tekintettel az állami vagyonban végbemenõ leértékelõdési folyamatra -, hogy szükséges a privatizáció, annak egyértelmû és világos elõkészítése, a lebonyolítás átláthatóságának biztosítása.
Számosan kifogásolták, hogy a törvényjavaslat vitája jelentõs késésben van a kormányprogramban ígértekhez képest, és még többen azt, hogy az utóbbi idõben nem hogy gyorsult, hanem éppenséggel szinte leállt a privatizációs folyamat.
A törvénytervezetet több képviselõtársam a gazdaságpolitika és a társadalompolitikai jövõkép szempontjából vizsgálta. Most én is hozzájuk szeretnék csatlakozni, amikor a törvénytervezettel kapcsolatos néhány kételyemet akarnám önökkel megosztani. Valami alapvetõ fordítottságot érzek ugyanis akkor, amikor a privatizációs törvény és annak módosítási javaslatai megszavazásával döntünk majd az állami vagyon átalakításáról azt megelõzõen, hogy érdemben ismernénk mindazt a gazdaságpolitikai csomagot, amit majd az új pénzügyminiszter úr elképzelései, az ennek megfelelõen létrejövõ kormányzati gazdaságmodernizációs program megvalósítani szándékozik. Hiszen ha e programban - az ígéreteknek megfelelõen - a hatékonyság, a termelékenység növelése, a foglalkoztatáspolitikai szempontok érvényesülése, a munkahelyteremtés lesz a hangsúly, ami nagyon üdvös, akkor az máris összeütközésbe kerül a privatizációs törvénytervezettel, amelyben - legalábbis az én olvasatom szerint - az elsõdleges és fõ prioritás a költségvetés bevételének fokozása, és pontosan ezek - a hatékonyság és a munkahelyteremtés - szorulnak háttérbe.
Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési bevételek fokozása, a készpénzes kivásárlásos privatizáció elõtérbe állítása alapvetõen háttérbe szorítja a hazai vállalkozók nagyobb arányú térnyerését, hiszen a hazai piac tõkekínálata rendkívül szûkre szabott, a jelenlegi bankkamatok és a hitelhez jutás feltételei jelentõsebb hazai befektetõi szándék megjelenését erõsen korlátozzák. Természetesen senki nem vitatja, hogy az országnak, a gazdaságnak alapvetõ érdeke a külföldi tõke gazdaságlendítõ szerepének növelése, és vele együtt a modern technológia, a jelenleginél sokkal több versenyképes termék megjelenése, de azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy csakis a gazdaságra káros monopolhelyzetek létrejötte, a nyereség gazdaságból történõ kiszivattyúzása nélkül, elsõsorban tõkeemeléses privatizáció és a nyereség újbóli befektetése révén.
(16.40)
A készpénzes, kivásárlásos privatizáció bizonyos mértékû ellensúlyozására, a széles tulajdonosi réteg megteremtése érdekében a privatizáció során meggyõzõdésem szerint komoly hangsúlyt kell hogy kapjanak azok a privatizációs technikák, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, amelyek már az eddigiek során is bizonyítottak. Gondolok itt elsõsorban a kedvezményes hitelkonstrukciókra, a részletfizetési kedvezményekre, a privatizációs lízingre és egy rendkívül fontos részre: a munkavállalói részvényvásárlási programra.
Különösen hátrányosnak látom azonban, hogy a törvénytervezet nem serkenti az innovációt, nem teremti meg a hazai szellemi vagyon felértékelését. Igen problematikusnak ítélem azt is, hogy a törvénytervezetben a kárpótlási jegy értéktartása nem biztosított, különösen ma, amikor a földtulajdonhoz jutás a kárpótlás keretében lényegében már megvalósíthatatlan.
A törvénytervezet egy másik hiányosságának tekintem, hogy nem mond semmit - és ez egy rendkívül fontos hiányosság - a vállalatok felújításáról, reorganizációjáról, különösen azokra a stratégiai vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek zömmel borotvaélen táncolva, csõd- és felszámolásközeli állapotban próbálnak létezni, ugyanakkor szakmapolitikai vagy foglalkoztatáspolitikai szempontból meghatározóak.
Itt kell ismételten szót emelnem a kivásárlásos privatizáció és az idei évre tervezett 150 milliárd forintos költségvetési privatizációs bevétel kapcsán: félõ, hogy e rendkívül nehezen - ha egyáltalán - teljesíthetõ feltétel, az ipar stratégiai részének legrangosabb, legjelentõsebb vállalkozásait adja egyszer s mindenkorra külföldi tulajdonba, lényegében értéke alatt, s nem ad lehetõséget hosszú távú iparpolitikai és gazdaságfejlesztõi érdekek érvényesítésére.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mióta hazánkban megindult a privatizáció, folyamatosan vissza-visszatérõ kérdés volt és vita folyt a nyilvánosságot, az átláthatóságot és a verseny tisztaságát illetõen. A nyilvánosságot, az ellenõrizhetõséget mind a kormányprogram, mind a törvénytervezet indoklása kiemelten érinti, arra hangsúlyt helyez. De vajon melyek a törvényben azok a beépített garanciák, amelyek mindezeket egyértelmûsítik, mindezek megvalósítását biztosítják?
Azt hiszem, vajmi kevés, csak néhány utalás van rá, elsõsorban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság kötelességei között: a rábízott vagyon pontos nyilvántartása és értékének védelme, a folyamatról emlékeztetõ felvételének elõírása - ami már eleve azt jelenti, hogy ez utólag készül, a folyamatot mintegy utólag rögzíti - és a számonkérhetõség deklarálása.
A vita folyamán számos esetben elhangzott az is, hogy a privatizációt politikamentesen kell végrehajtani. Ezzel kapcsolatban külön utalni szeretnék Bauer Tamás képviselõtársamnak az Országgyûlés 1995. február 6-ai vitanapján elhangzott igen tartalmas felszólalására, amelyben többek között azt mondta: "Ez a vita arról szól, hogy a privatizáció el legyen-e különítve a politikától, a pártoktól avagy ne legyen elkülönítve. Mi - mármint Bauer Tamásék - a mellett vagyunk, hogy legyen elkülönítve és mindenképpen olyan megoldást kell alkalmazni, oly módon kell a hatásköröket rendezni, hogy ennek az elkülönítésnek garanciái legyenek."
Nos, én itt megállnék egy percre és vitatkoznék ezekkel a megállapításokkal, hiszen mi is van valójában a törvényjavaslatban?
Az Állami Privatizációs Vagyonkezelõ Részvénytársaság alapítója, valamint tulajdonos-részvényese - bár ezt a törvény normaszövege expressis verbis nem mondja ki, nem is érinti, ugyanakkor az indoklás azonban kimondja - a kormány mint testület. Az ÁPV Rt. alapító okiratának, szervezeti és mûködési szabályzatának, a versenyeztetési szabályzatnak az elfogadója a kormány. A módosítás joga is a kormányt illeti. Az ÁPV Rt. igazgatósága elnökét, valamint összes tagját a kormány nevezi ki, illetve menti fel. A kinevezés ugyan három évre szól, de a törvényjavaslat szerint a kormány bármelyik igazgatósági tagot bármikor, indokolás nélkül visszahívhatja - ami felveti a kérdést, hogy ilyen helyzetben melyik igazgatósági tag független valójában a kormánytól, illetve nevezzük nevén: független-e a politikától.
De továbbmenve: a privatizációs folyamatot ellenõrzõ, az állam, a társadalom érdekeit biztosító felügyelõ bizottság elnökét és tagjait is a kormány nevezi ki, illetve menti fel, mégpedig ugyancsak indokolás nélkül. Ezzel a kormány lényegében saját magát ellenõrzi, de úgy, hogy alapító tulajdonosként az alapító okiratban maga határozhatja meg, hogy mi lesz a felügyelõ bizottság feladat- és hatásköre, hogy milyen legyen a felügyelõ bizottság viszonya az igazgatósághoz és a menedzsmenthez vagy például magához a belsõ ellenõrzéshez, amit a törvénytervezet mint újabb ellenõrzési formát illeszt be az ellenõrzési rendszerbe. Tehát még ezt is a kormány határozhatja meg, az általa elfogadandó szervezeti és mûködési szabályzatban.
Ehhez még egy adalék. A felügyelõ bizottság ügyrendjét is a kormány fogadja el, hiszen a törvénytervezet szerint a pénzügyminiszteren, illetve - remény szerint - a privatizációt felügyelõ tárca nélküli miniszteren keresztül veszi azt tudomásul.
A részvényesi jogokat a kormány kijelölt tagja gyakorolja, kivéve azokat a jogokat, amelyeket a törvényjavaslat a kormány mint alapító hatáskörébe utal. Mind az ÁPV Rt. alapító okiratát, mind az SZMSZ-t, mind a versenyeztetési szabályzatot a kormány belsõ - tehát nem normatív - határozatokban állapítja meg, amelyeket bármikor módosíthat, ennélfogva akár úgy is, hogy a nyilvánosság arról csak késõbb vesz vagy csak késõbb szerez tudomást.
A törvényjavaslat kiemeli az ÁPV Rt.-t az általános számviteli törvény hatálya alól a könyvviteli és mérlegbeszámoló-készítési rendelkezéseket illetõen; a speciális szabályozás lehetõségét is rábízza a kormányra, ezzel is lehetõvé téve, hogy a szabályozás alanya egybeolvadjon a szabályozás tárgyával.
Figyelemre méltó és külön aláhúzásra javaslom a törvényjavaslat azon utolsó szakaszát, miszerint a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a törvény mellékletét - ezeknek a bizonyos, régebben 126-os rendeletbe foglalt, tartós állami tulajdont mûködtetõ gazdasági társaságoknak a technikai adatait - módosíthassa. Ez megítélésem szerint egy olyan felhatalmazás a kormány részére, amelyik arra ad lehetõséget, hogy a kormány törvényt módosítson, hiszen egy olyan általános fogalom, mint a technikai adat, szabadon értelmezhetõ, akár odáig menõen is, hogy az Országgyûlés megkerülésével a kormány megváltoztathatja a mellékletben felsorolt tartós állami tulajdon mértékét is. Az is egy technikai adat.
Végül, mivel a törvényjavaslat a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti részvénytársaságként fogalmazza meg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságot, így annak igazgatósága az alrészvénytársaságok felé gyakorlatilag minden korlátozás nélkül gyakorolhatja a konszernjogokat, ami a fentiek szerinti, egyértelmû politikai döntések gazdaságba történõ átültetését teszi lehetõvé.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõekbõl is látható, hogy az állam mint tulajdonos helyébe tehát a kormány lép, törvényi szinten legalizálva. Másfelõl: a törvényjavaslat az állam piacszabályozó közhatalmi funkcióinak a tulajdonosi funkcióitól való elválasztása helyett lényegében szentesíti e két funkció teljes és intézményes összeolvadását, azaz a privatizáció nemhogy elválna a politikától, hanem ellenkezõleg: e törvényjavaslat szerint a kettõ összeolvadhat.
(16.50)
Tisztelt Képviselõtársaim! A kereszténydemokraták szerint nem az a baj tehát, hogy a kormány felügyelõ és ellenõrzõ szerepet tölt be a privatizáció felett, hanem az, hogy a törvénytervezet nem biztosítja a valódi átláthatóságot, a valódi nyilvánosságot, a hosszú távú gazdaságpolitika, a fejlesztés érdekeit, és - különös tekintettel a részvénytársasági formára - nem teszi ellenõrizhetõvé magát a folyamatot az Országgyûlés számára.
Mindezekbõl is látható, hogy a törvénytervezet számos esetben javításra szorul, amit saját eszközeinkkel igyekszünk majd elõsegíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)