DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány saját tervéhez viszonyítva némi késéssel nyújtotta be T/451. szám alatt a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosítására tett javaslatát. Elvárja, hogy magától a benyújtás tényétõl elégedetten tapsoljunk, s ne lássuk meg, hogy a javasolt változások tekintélyes része alig több, mint a törvény szövegének értelmezéséhez nyújtott mankó. Mankó, amire szükség van, hogy a jogosultak ne legyenek kiszolgáltatva az ügyükben eljáróknak.
Felvethetem a kérdést: mi okozza a módosító javaslat ilyen tartalmát? Képviselõtársaim emlékeznek Mátyás király mondására. A kormány a Mátyás királyi feltétel szerint akarja megoldani kötelezettségét, hogy tudniillik jöjjön is meg ne is, hozzon ajándékot, meg ne is - úgy értelmezve: módosítson, de a költségvetés szent tehenéhez ne kelljen hozzányúlni, a módosítás ne kerüljön pénzbe. Ez kicseng magának az indokolásnak szövegébõl is. Az általános indokolás maga állapítja meg - idézem -, "a javaslat szerinti módosítások, a gyermeknevelési támogatás kivételével, többletforrást nem igényelnek". A megállapítás, hogy többletforrás-igény nem jelentkezik, fikció. Fikció, mert az igény nem a költségvetés irányába jelentkezik, hanem a végrehajtásra kötelezett, gazdaságilag ellehetetlenült önkormányzatoknál vagy a szolgáltatás igénybevevõjénél, eltartójánál.
Tisztelt Képviselõtársaim! Eddig a benyújtott "alibi" módosító javaslat mintájára én is általánosságokat mondtam, ezután szeretnék rátérni a javaslat konkrétabb értékelésére.
Elõször a költségvetési kihatásokat érintõ, a javaslat 3. § (1) bekezdésében megfogalmazott, alanyi joggá tett gyermeknevelési támogatás kérdésében vetõdik fel a gondolat - bár az indokolás erre utal -, hogy lesz-e fedezet a kifizetésekre.
(17.30)
Nemcsak a szükséges pénzügyi fedezetre gondolok, hanem a pénzügyminiszteri akaratfedezetre. Lesz-e pénzügyminiszteri akarat, fedezet? Különös aggodalom vetõdik fel bennem, ha a még jelölt pénzügyminiszternek a miniszterelnök úr által elfogadott és nyilvánosan megjelent cselekvési programjában foglaltakra gondolok, ami a sajtóban megjelent.
A program I. fejezet 7. pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy a társadalom minél nagyobb hányadával el kell fogadtatni, hogy az államháztartási reform elsõsorban a humán infrastruktúra szerkezetének átalakítását jelenti, az ingyenes ellátások terjedelmének szûkítését, az ellátás nem alapszintû elemeinek részleges piacosítását kikényszerítõ eljárások bevezetését - mondta Bokros pénzügyminiszter-jelölt úr. Kérdésem tisztelt képviselõtársaimhoz, hogy ezt nevezzük szociális érzékenységnek?
A Népjóléti Minisztérium, felmérve a költségvetés szükségességét, belátva, hogy a szociális területen is helyük van a civil szervezeteknek, javasolja, hogy mûködésüket törvény biztosítsa. Egyetértek azzal, hogy ezeknél a civil szervezeteknél az állam lemond egyes jogosítványairól, ami az alapellátás folyósításából fakadóan megilletné. A civil szervezetek által nyújtott szociális ellátások alapja a jövõben az a megállapodás, melyet az igénybe vevõ az ellátást nyújtóval köt.
A javaslat 10. szakasza az sz. 109. szakaszát egészíti ki. Hiányolom azonban, hogy nem vizsgálták meg törvényességi szempontból is. A törvényhely a bentlakásos szociális intézményben határozatlan vagy határozott idõre beutalt lakója más intézménybe áthelyezése kérdését szabályozza. Úgy tûnik azonban, hogy olyan esetben, amikor a beutaló szerv, illetve intézmény vezetõje tesz javaslatot az áthelyezésre, a jogosult kiszolgáltatott állapotba kerülhet.
A (2) bekezdés meghatározza az indokokat, melyek fennállása esetén a nevesítettek élhetnek az áthelyezés kezdeményezésével. Ezek: az egészségi állapot megváltozása stb., adott intézményben már nem rehabilitálható személy esetében és harmadik esetben: a házirendet többször súlyosan megsérti. Úgy vélem, hogy ezen c) ponton, ezen harmadik ponton kellene olyan módosításokat végrehajtani, ami biztosítaná a jogosultnak a jogorvoslat iránti esetleges igénye érvényesíthetõségét. Ne lehessen esetleg önkényesen, önkényes intézkedéssel kiszolgáltatni az illetõ személyt.
A módosítás 12., 13., 14., 15. szakaszai a szociális ellátásokért elszámolható térítési díjakkal kapcsolatban tesznek egyértelmûbbé néhány gondolatot. Nem fordítanak azonban figyelmet az szt 116. szakaszának a jogosultak térítési díj fizetésére kötelezettségének mértékére. A nem gyermekétkeztetés intézményi térítési díja nem haladhatja meg az igénybe vevõ rendszeres havi jövedelmének 25 százalékát. Ez azt jelenti, hogy például 12 000 forintos nyugdíj esetén, vagy munkanélküli segély esetén, fizetnie kell havi 3000 forintot. A házi segítségnyújtás keretében biztosított ellátásért fizethetõ díj nem haladhatja meg a gondozott rendszeres havi jövedelmének 20 százalékát. Ha a házi segélynyújtás keretében étkezést is biztosítanak, a térítési díj együttes összege nem haladhatja meg a havi jövedelem 30 százalékát. 12 000 forint nyugdíjnál ez 4000 forintot jelent.
Ezen összegek látszólag méltányosak, de nem veszik figyelembe a jogosultakat terhelõ új körülményeket, az infláció mértékét s a felemelt egyéb szolgáltatások díjait, melyek a különbözõ szolgáltatások és szükségletek árainak emelkedésébõl - közlekedés költségemelkedése, energia- áremelkedés, villany-, gázemelés, gyógyszeráremelés - rájuk hárul.
A megyei önkormányzatok 1997. december 31-ig kell hogy megteremtsék mindazokat az ellátási formákat, amelyeket a szociális törvény számukra elõír. Az anyagi erõforrások azonban bizonytalanok. Kérdéses, hogy például a megye konkrét szociális hatáskörök nélkül hogyan tudja a jövõben a települési önkormányzatok munkáját hatékonyabban segíteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Eddig csupán simogattam a beterjesztett javaslat fogyatékosságait (Derültség a bal oldalon.), most azonban felháborodásomat kell kinyilvánítanom azért a mulasztásért, amit a minisztérium azzal követett el: figyelmen kívül hagyta a hatályos törvény 129. szakaszából a kormányra háruló kötelezettséget. Az említett törvényhely elõírja, hogy az idõsek és fogyatékosok ápolását, rehabilitását biztosító intézmények férõhelybõvítését céltámogatás keretében kell biztosítani.
(17.40)
A gyakorlatban országos szinten olyan nagy zsúfoltság tapasztalható ezekben az intézményekben, hogy az újonnan beutalásra kerülõk nagy része meg sem éri a beutalás realizálódását. A közelmúltban beszéltem egy 80 éves, önmagát ellátni képtelen személlyel, aki Budapesten megkapta az intézménybe elhelyezõ beutalóját, és nagy örömmel közölte velem, hogy a határozat úgy intézkedik, a beköltözés idõpontjáról az intézmény vezetõje írásban értesíti az érdekeltet. A társadalmi szerv érdeklõdésére - tehát nem az én érdeklõdésemre, hanem társadalmi szerv érdeklõdésére - az intézmény vezetõje sajnálkozva fejtette ki, hogy náluk a beköltözés idõpontját nehéz elõre meghatározni. És most kapaszkodjanak meg képviselõtársaim... (Derültség. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kapaszkodunk!)..., mert csak természetes üresedés esetén tudnak helyet biztosítani a részére. Tetszenek tudni, hogy mi az a természetes üresedés?! (Moraj az MSZP padsoraiban.) Felvetõdik a kérdés, hogy ez a 80 éves szerencsétlen ember nem a sírba jut-e elõbb, mint a szociális otthonba.
A zsúfoltságot tartom felelõsnek olyan körülményekért is, amilyen a közelmúltban az írott és elektronikus sajtót is foglalkoztatta, hogy élelmes vállalkozók kiváltották a szociális intézmény lakóit. Hát ilyen a világon még egy nincs szerintem! Csak Magyarországon lehet ilyen! A nyugdíjuk felvételére meghatalmazást kaptak, ebbõl némi ellátást adva rabszolga-munkakörülmények között dolgoztatták õket. Ezeknek az embereknek egy része jobbnak tartotta - szintén kapaszkodjanak meg képviselõtársaim! -, jobbnak tartotta a kutyákkal való étkezést, mint a szociális otthoni elhelyezést és az ott lévõ körülményeket. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem!)
Az általam elmondottak indokolják, amiért ezt az elõterjesztést alibi módosításnak neveztem, s a Független Kisgazdapárt részérõl elfogadni nem tudom. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)